Elbúcsúztak Ocskay Gábortól – több ezren kísérték utolsó útjára

Életem legrosszabb ébredéseinek egyikét éltem át március 25-én reggel, amikor csörgött a telefon, és közölték: meghalt ifjabb Ocskay Gábor. A „szapporói hős” blogot írt az NSO-n, így gyakran egyeztettünk a témákkal és szerkesztéssel kapcsolatban. Egyike volt a legközvetlenebb sportolóknak – írtuk róla megemlékezésünkben. Valóban nem gyakori, hogy egy élsportoló egy-két órával egy olimpiai selejtező után (vereséget követően!) SMS-t írjon, hogy küld egy írást, amit jelentessünk meg a blogjában.

A különböző felkéréseket úgy fogta fel, mint egyfajta elismerést. Örült az érdeklődésnek, és úgy érezte, hogy nem csupán a játékával és az eredményeivel, hanem személyével is népszerűsítheti a magyar jégkorongot.

Megrázó visszaolvasni azokat a sorokat, amelyeket Ocskay Gábor a blogjában írt, akár szívbetegségéről, akár Alekszej Cserepanov haláláról… Gábor írásaiban gyakran mondta el véleményét a jégkorong aktuális történéseiről, és válaszolt az olvasók kérdéseire is.

„Még egy gondolat a végére. Nagyon megrázott minket Alekszej Cserepanov halála, mint mindig, amikor egy sportoló meghal, ráadásul az orosz fiú mindössze 19 éves volt.”

„Ugyanakkor nagyon érdekes volt, amit Papp Lajos professzor mondott – aki egyébként korábban engem is kezelt –, miszerint naponta 40 ilyen hirtelen haláleset történik, de egy sportoló esetében mindenki felkapja a fejét.”

„Azt gondolom, a történtek után szép gesztus, hogy visszavonultatták a mezét, tehát az Avangard Omszk csapatában soha senki sem viselheti a 7-es számot.”

Az egyik beszélgetésünk során Gábor úgy vélte, nagy volt a riadalom, és túlzott volt az óvatosság a szívével kapcsolatban…

A mai világban nincsenek szentek, és nem mindig az EMBERT becsülik, mégis szeretném megosztani az olvasókkal még egyszer azokat a gondolatokat, amelyek sokat elárulnak Ocskay Gáborról, az emberről.

Tragikus, hogy ezek voltak az utolsó gondolatok, amelyeket blogjában írt:

„Végül minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy teljen el nyugodtan a március 15-i ünnep. Ha van idejük, látogassanak ki a Megyeri útra vasárnap a jégkorongbajnoki döntőre, szeretettel várunk mindenkit.”

„Azt hiszem, ráfér a nyugalom az országra, az utóbbi hetek-hónapok minden szinten zaklatottak voltak. Remélem, hogy az Alba Volán és a magyar jégkorong-válogatott a maga módján tud némi örömet szerezni, mert abból mostanában kevés jutott a Magyarországon élő embereknek, és a közhangulatnak jót tenne egy szép siker…”

PAPINOT FERENC