Magasra tették a lécet

Ocskay Gábor szerint már csak az utolsó simítások vannak hátra az előkészületekből, hétfőre készen áll majd a csapat a britek elleni nyitó meccsre.
– Csak azt ne kérdezze, hogy kit verünk majd meg a vb-n, és hanyadikak leszünk! – vág a szavamba az első sor centere.
– Miért, mindenki ezt a két témakört firtatja?
– Ez még a jobbik eset. Van, akiket a vb egyáltalán nem is érdekel, csak a szenzáció, a Kanada elleni meccs. Persze ez egyfelől kellemes teher, mindenképpen jó, hogy ennyi minden történik a magyar hokival nemzetközi szinten, csak az nyomasztó már egy kicsit, hogy mindenki az A-csoport felől érdeklődik. Meg felháborodik a közvélemény, hogy hogyan merünk kikapni a lengyelektől kétszer is, méghozzá állítólag simán. Azt senki nem nézi, hogy a lengyelek két éve A-vébén szerepeltek, hogy négy nagyon jó csapatuk is van a bajnokságukban, nekünk meg csak kettő. Olyan a hangulat, hogy na jó, most ezt még elnézik nekünk, de holnap után azért már jussunk fel a legjobbak közé!
– Ennyire nagy nyomás nehezedik önökre?
– Félre ne értse, nincs ezzel semmi bajunk, ez a dolgunk, hogy tudásunk legjavát nyújtva minél jobban hokizzunk. Csak a türelmet hiányolom néha.

– Végül is saját maguknak helyezték ilyen magasra a mércét. Az utóbbi években divízió–1-es bravúrok britek, norvégok ellen, és megcsapott minket az A-csoport illata, innen pedig már nincs visszaút. Aztán szlovákverés a Hat Nemzet Tornán, kis híján világraszóló siker a kanadaiak ellen. A jóhoz nagyon könnyű hozzászokni…
– Ez igaz, és végül is édes teher ez számunkra is, soha ne legyen ennél nagyobb gondja a magyar hokinak. Csak azt nem kellene elfelejteni, hogy ezek az úgynevezett bravúrok úgy jöttek össze, hogy minden összejött, maximális, száz százalék körüli teljesítményt sikerült nyújtanunk, sőt néha erőn felül teljesítettünk, és ezt nem lehet tőlünk mindig elvárni.

---- A ---- &