– Tökéletes nap volt?
– Most találkozom csak a szüleimmel, akkor lesz valóban teljes a nap, de ha arra gondol, tulajdonképpen igen, tökéletes volt, hiszen az volt a célunk, hogy elvigyük a három pontot Magyarországról. Különleges volt, hogy a debreceniek minden utasítását értettem. Furcsa hangulata volt számomra ennek a mérkőzésnek, hiszen a nevelőklubom ellen léptem pályára. Már csak azért is fontos volt a győzelem, mert ha pontokat hullajtunk a Loki ellen, a barátaim „kiszekáltak” volna a világból. Nem jöhettem volna úgy haza Magyarországra, hogy ne emlegették volna fel ezt az összecsapást.
– Álljunk meg egy pillanatra a PSV második góljánál – ezek szerint valóban ön szerezte?
– A pályán is vitatkoztunk, hogy tulajdonképpen ki ért utoljára a labdához. Pieters beadása elől el akartam húzni a fejem, de nem sikerült. A tarkómon megpattant a labda, és a hosszú sarokba hullott. Soha életemben nem fejeltem még gólt – ez sem volt klasszikus bólintás. Mindenesetre miután a játékostársaimmal tisztáztuk, hogy alighanem az enyém a gól, örömmel vettem tudomásul. Csak a fejemet simogattam, ahogy ígértem, nem csináltam show-t. Jonathan Reis később szólt nekem, nem érti, miért az ő nevét írták ki az eredményjelzőre, hiszen az enyém a dicsőség.
| |
– Azt hozta a mérkőzés, amire számított?
– Nem egészen. A DVSC hihetetlenül szervezett volt, a védekezést nagyon jól megoldotta, nem találtuk a rést a pajzson. A hazaiak nagyon jól lezárták a szabad területeket, kétsoros védelmi falat húztak húsz-huszonöt méterre a kapujuktól, így minden öt négyzetméterre két debreceni játékos jutott. Ugyanakkor kissé meglepett, hogy ennyire visszaállt a Loki. Azt még értettem, hogy Mirszad Mijadinoszki vezető gólja után nem változtatott a hazai csapat a harcmodorán, és még egy egynél is ragaszkodott az eredeti sémához, de miután megszereztük a vezetést, azt gondoltam, sőt tulajdonképpen vártam, hogy a DVSC offenzívát indít, de ez elmaradt.
A KÖZÉPPÁLYÁSSAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!
Furcsa helyzet: a Debrecen sikeréért általában lelkesen szurkoló Dzsudzsák András a szokottnál is élénkebb érdeklődéssel várta a DVSC Európa-liga-mérkőzését: ki ne tudná, fia, Dzsudzsák Balázs a PSV színeiben ezúttal nevelőegyesülete ellen lépett pályára.
„Többen kérdezték, kinek szurkolok ezen a meccsen, és én mindig azt feleltem: természetes, hogy a fiam sikeréért szorítok minden körülmények között. A PSV szerdán érkezett meg, akkor sajnos csak telefonon beszélhettünk, hiszen Balázs nem tudott elszabadulni, így hiába indultunk volna Pestre” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Dzsudzsák András.
„Balázs akkor is mondta, hogy izgul, izgatottan várta, mi fogadja majd a stadionban. Ahol mi is sokszor láttuk már, de akkor a válogatott mérkőzéseken Balázs mindig a hazai csapat tagja volt, most szerepelt először a másik oldalon. Azt előre lehetett tudni, hogy a PSV azért más kategória, mint a Loki, de a feleségemmel, Ildikóval leginkább annak örülünk, hogy a sorsolásnak köszönhetően találkozhattunk Balázzsal, és a meccs után magunkhoz ölelhettük. Nyírlugosról persze nem csak mi voltunk itt a meccsen: előbb buszt akartunk bérelni, ám nem sikerült, ezért több személyautóval indultunk el a Puskás-stadionba, így a szülőhelyéről sokan láthatták játszani Balázst” – mondta a büszke édesapa fiával kapcsolatban.
|
| |
