Milevszkij apróbb sérüléssel is edzői dicséretet kapott

A mérkőzésen a Dinamo került előnybe, igaz, a kijevi klub ezért hálás lehet Dmitro Csihirinszkijnek aki a saját kapujába lőtt egy beadást követően. A második félidő közepén aztán sierült az egyenlítés: Fernandinho talált be Bohus kapujába.

„Nehéz meccs volt, sok játékosom ideges volt, akadtak, akik nem is bírták a rájuk nehezedő nyomást, ezért aztán a csapat sem játszott jól. A vezetés megszerzése után voltak ugyan lehetőségeink az újabb gólszerzésre, de ezekkel nem éltünk, így pedig nehéz nyerni” – magyarázott Jurij Szjomin, a Dinamo edzője, aki kiemelte, egyedül csak Artem Milevszkij volt veszélyes a doneckiek kapujára.

„Fel nem foghatom, hogy miért estünk vissza a szünet után, a második félidőben alig birtokoltuk a labdát. Csak Milevszkij volt, akit dicsérni tudnék, és egyben a többiek kritikája, hogy sérülten is jobb tudott lenni náluk. Ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint a Valencia ellen voltunk a 16 közé kerülésért harcolva: akkor is 1–1-et játszottunk itthon, és végül továbbjutottunk” – emlékeztetett Szjomin.

Az 1–1-es végeredmény ismeretében biztosak lehetünk benne, hogy ha boldogabb nem is feltétlenül volt a lefújást követően Mircea Lucescu, a Sahtar edzője azért minden bizonnyal elégedettebb volt, mint kollégája – még akkor is, ha ezt igyekezett nem kimutatni.

„Mindkét csapat számára roppant nehéz volt a meccs, mert túl jól ismerjük egymást, így nem igazán tudtunk meglepetést okozni. Az első félidőben túl sok hibát követtünk, míg a Dinamo nagyo jól járatta a labdát, és az első veszélyes akciójából gól is született – idézte fel a mérkőzést Lucescu.

„A szünetben felhívtam a játékosaim figyelmét, hogy még a húsz százalékát sem láttam viszont annak, amit kértem tőlük a taktikai megbeszélésen. A második félidőben aztán minden megváltozott, Willian és Gladkij lendületet vitt a játékunkba és végül sikerült az egalizálás” – mondta Lucescu, aki azt is elmondta, hogy a visszavágó is legalább ilyen nehéz lesz számukra.