Kiscsapatként indult, birodalomként zárta be kapuit a Statisztika

A kilencvenes évek második fele újabb, a későbbiekre nézve is meghatározó változást hozott a csapatnál: a Statisztikát és a női válogatottat párhuzamosan irányító, s emiatt számos kritika kereszttűzébe kerülő Fülöp István stábjában megjelent egy fiatal szakember, Téglás Péter, aki elsősorban a fiatalokkal, így mások mellett az akkor még csak a reménység kategóriába sorolt Póta Georginával kezdett el foglalkozni. Miközben az utánpótlás-nevelésben és a honi élmezőnyben a Marczibányi téri alakulat továbbra is egyeduralkodó volt, a nemzetközi porondon egyre nagyobb erőfeszítéssel tudott csak lépést tartani a semmiből előkerülő sztárcsapatokkal. Közülük is a legveszélyesebbnek a német FC Langweid tűnt, amelynek legnagyobb ásza, Bátorfi Csilla pályafutása első BEK-győzelmére hajtott. Egy ilyen klasszisnak ez már önmagában elég motivációt jelent, pláne, hogy mindig különösen elszánt volt, ha a Statisztikával kellett versenyeznie. Amíg idehaza a BSE játékosaként csapatszinten kénytelen volt megelégedni egy-két megnyert vagy szoros összecsapással, a németeknél arra is esélye volt, hogy a BEK-trófeát elvegye az Ormai-birodalomtól.

Először az 1996–1997-es kiírásban nyílt erre lehetősége, s az előzmények ismeretében senkit sem lepett meg azzal, hogy nagyon odatette magát, amit a döntő első összecsapását követően a Nemzeti Sport első oldalán megjelenő cím is jelzett: Kár, hogy Bátorfi így tud pingpongozni…

A Langweid kettős sikeréhez Bátorfi remeklése mellett az is kellett, hogy Ormaiék az ázsiai vonallal ezúttal nagyon mellé lőttek. Amíg korábban a tajvani Csen Jing szerződtetése telitalálatnak bizonyult, ezúttal a kínai Vang Csennel igencsak befürödtek: a langweidi mérkőzésen az állítólagos sérülése miatt nem is számíthattak rá, a budapesti visszavágón pedig betlizett Bátorfival szemben, s ezt a későbbiekben Tóth Krisztina és Éllő Vivien már nem tudta ellensúlyozni.

„Sokszor volt már példa arra is, hogy jobb csapat ellen nyertünk. Akkor csodának számított, de titkon mindenki várta tőlünk a sikert. Most talán mi voltunk az esélyesebbek, és mégsem nyertünk. Előfordul az ilyen, csak hát magyarázkodni kell… Mert nem ezt szokták meg tőlünk” – nyilatkozta a kupa elvesztése miatt feldúlt Fülöp.

Ormaiék tanultak az esetből, s zsákbamacska helyett általuk is ismert, megbízható légióst kerestek az akkor már a magyar női asztalitenisz megkerülhetetlen alakjává váló Tóth Krisztina mellé. Boros Tamara nemcsak az elvitathatatlan tehetsége és tudása miatt tűnt jó választásnak, hanem azért is, mert a zentai lány magyar családból származik, jól beszéli a nyelvet, így rá nem elsősorban zsoldosként, sokkal inkább olyan játékosként számíthattak, aki a többiekhez hasonlóan szívügyének tekinti a Statisztika érdekét. Meg is látszott az eredményeken: 1999-től a BEK-ben újabb mesterhármas következett, a fináléban előbb a lengyel Tarnobrzeget, majd kétszer a még mindig Bátorfival felálló Langweidet győzte le az együttes – utóbbi két siker egyértelmű elégtételt jelentett az 1997-es vereségért, különösen úgy, hogy a 2001-es győzelem idején már nem számíthattak Tóth Krisztinára. A kilencvenes évek Statisztikájának origója egyértelműen a balkezes klasszis volt, s ugyan sokáig kirobbanthatatlan volt a Marczibányi térről, 2000 nyarán fordulatot vett a pályafutása, a német TSV Busenbach játékosa lett. A magyar klubnál többen – elsősorban persze Ormai László – amolyan árulásként könyvelték el Tóth Krisztina döntését, de az ehhez hasonló esetek többségében ugyanígy éreztek. Nehezen fogadták el, ha a sikert sikerre halmozó, s tényleg nagy családként működő klubtól bárki is elkívánkozna – a napi szakmai munkából akkor már kevesebb részt vállaló Ormai úgy tekintett a játékosaira, mintha a lányai, unokái lennének, felesége, Eci néni pedig a családias légkörre ráerősítve sütött-főzött, s amiben kellett, igyekezett segíteni a lányoknak.

Mindent figyelembe véve a 2001-es BEK-győzelem talán a Statisztika legkülönlegesebb, egyben legértékesebb nemzetközi sikere. Nem elég, hogy elveszítette Tóth Krisztinát, az egyre nagyobb anyagi gonddal küzdő együttes már nem engedhette meg magának, hogy a csapatot az előző két évben BEK-győzelemhez segítő tajvani gyöngyszemet, Csen Jinget újra Magyarországra hozza. Így aztán a Boros Tamara, Fazekas Mária, Éllő Vivien hármassal állt fel a döntőre, a jóval erősebb gazdasági hátterű Langweidnél pedig Bátorfi Csilla mellett a honosított kínai, Schreiner Yunli és a japán válogatott Nisi szinte garancia volt a győzelemre. Ehhez képest a Statisztika az idehaza megszerzett 3:2-es előnnyel érkezett a németországi visszavágóra, amelyen még ezt is felülmúlva, 3:1-re győzött, Boros Tamaráról pedig azt mondta Bátorfi,  „most senki sem állíthatta meg, úgy játszott, mint egy földönkívüli”.

A jubileumi, 25. BEK-győzelem ünneplése közben vélhetően nem sokan gondoltak arra, hogy nem lesz több ilyen alkalom – talán csak Ormai jelentette a kivételt. A klubot körülvevő megváltozott gazdasági környezetben mind reménytelenebbnek tűnő vállalkozás volt, hogy a csapat felvegye a harcot a gazdag európai alakulatokkal – olyannyira, hogy reálisan nézve már a 25. BEK-győzelemnek sem lett volna szabad megszületnie. A bravúr elgondolkodtatta Ormait, aki arra jutott, nincs értelme olyan pályán küzdeni, amelyen a feltételek ennyire különbözőek, ráadásul a nemzetközi téren tapasztalható tendencia idehaza is kezdett megjelenni: a Postás SE, többek között a Statisztikától elcsábított játékosokkal és külföldről szerződtetett légiósokkal egyre erősebbé vált, s évről évre nagyobb veszélyt jelentett az Ormai-birodalomra. Csak idő kérdése volt, hogy a magyar bajnoki címet 1969 óta megszakítás nélkül őrző együttes nagy sorozata megszakad, ami a 2006–2007-es idényben be is következett. A bajnoki cím elvesztésének előszele már 2006. december 6-án megérintette a Statisztikát, amikor hazai pályán 6:3-ra kikapott a zuglóiaktól, s mivel tavasszal 5:5-ös döntetlent játszottak, 2007. június 11. fontos napként vonult be a magyar asztalitenisz történetébe: a Statisztikát 39 év után letaszították a bajnoki trónról.

Az évtizedek során nyilvánvalóvá vált, hogy Ormai nem az a típus, aki beletörődne, hogy vesztes hadvezérként emlékezzenek rá, ezért – bármennyire is nehéz volt – a következő idényre még összekapta a klubot, hogy visszahódítsa a bajnoki címet, majd miután ez sikerült, fontos bejelentést tett: megszünteti a felnőttcsapatot.

„A legfontosabb tényező természetesen a pénz. Az volt az első számú kérdés, van-e elég forrásunk egyáltalán az első csapat fenntartására. Egyre kevesebb pénzhez jutunk, a Központi Statisztikai Hivatal lassan lemondott a csapatról, így nagyságrendekkel kisebb összegből gazdálkodhatunk, mint akár csak néhány éve. Már tavaly sem volt elég pénzünk, de akkor még megoldottuk valahogy. Van annyi tartalékunk, hogy egy-két esztendőt még kihúzhattunk volna, de el kellett gondolkozni azon, van-e értelme elodázni az elkerülhetetlent” – mondta 2008 tavaszán, hozzátéve, hogy az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor megtudta, hogy egyik edzőjét, az akkorra már Európában is ismertté váló Téglás Pétert mesés ajánlattal keresték meg Angliából, a csapat ifjú csillaga, Póta Georgina elé pedig a német TTC Berlin vezetősége tett le hasonlóan vonzó szerződést.

A felnőttcsapatot tehát szélnek engedték, az utánpótlás-nevelés mint fő irány azonban megmaradt, tovább táplálva tehetségekkel a magyar női asztaliteniszt. Az edzői stáb nagyobb része ennek köszönhetően tovább dolgozhatott, ami meglátszott a hazai utánpótlásversenyek eredményein. A Statisztika a „földindulást” követően is fontos, sőt a legfontosabb szerepet játszotta az utánpótlás-nevelésben, a kor és a közeg változása miatt azonban ez már nem ugyanaz az a „tehetséggyár” volt, mint a hetvenes években. Mindent figyelembe véve szinte egyenes út vezetett Ormai 2020. február 27-i bejelentéséhez, miszerint 2021 júniusának végén bezárják a kaput, megszűnik a Statisztika.

„Nincs értelme, hogy ezt így, ilyen körülmények között tovább csináljuk. Elég volt” – nyilatkozta a birodalom feje a Nemzeti Sport hasábjain. Bár akadtak, akik ezt valamiféle kommunikációs trükknek, segélykiáltásnak, eltúlzott, színpadias kijelentésnek tartották, ma már tudjuk, Ormai nem a levegőbe beszélt. Néhány hete, június 11-én még egyszer összegyűltek a Statisztika történetében meghatározó szerepet játszó edzők, játékosok, szülők a Marczibányi téren, hogy megható ünnepség keretében együtt emlékezzenek a felejthetetlen pillanatokra, a nagyszerű sikerekre, majd június 30-án hivatalosan is lezárult a Statisztika története.

A helyét, a szövetség által menedzselt, s a múltra való tekintettel a nagy előd előtt tisztelegve elnevezett Statisztika utánpótlás asztaliteniszklub veszi át, de ez már csak nevében emlékeztet a legendás Ormai-birodalomra.

2021. június 30-án megszűnt az igazi, az egyszeri és megismételhetetlen Statisztika.

(VÉGE)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 3-i lapszámában jelent meg.)