Lendült Puskás jobb (!) lába, de a nyugatnémetek ellen ez is kevés volt – bele is bukott a Népsport-főszerkesztő, Feleki László

1933
A március 15-i, 72 (!) oldalas jubileumi szám (50 fillér) első oldala Albrecht főherceg, a Nemzeti Sport Lapkiadó Rt. egyik alapító részvényesének köszöntését közli „Negyedszázad fordulóján” címmel, de Gömbös Gyula miniszterelnök és dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Vadas Gyula főszerkesztőhöz intézett levele is olvasható, mindkét politikus „hazafias üdvözlettel” zárja sorait. A lényeg a jobb felső sarokban olvasható: „A nemzet a sportért, a sport a nemzetért, a Nemzeti Sport mind a kettőért.” Két nappal később Horthy Miklós kormányzó is megemlékezik „a lelkes munkáról, amellyel a lap a maga részéről hozzájárult az elért nagyszerű eredmények kivívásához”. 1933. március 15-én 30 belső munkatárs, 67 budapesti, 98 vidéki és 48 külföldi tudósító szolgálta a lapot.

Vadas Gyula

1934
A június elsejei szám 2. kiadása (12 fillér) részletesen számol be a futball-vb-n az osztrákoktól a negyeddöntőben elszenvedett 2:1-es bolognai vereségről. „Elvéreztünk! (...) A magyar csapat gyenge pontjai ellenére is méltó ellenfele volt Ausztriának, de a bennünket kitartóan kísérő balszerencse, Avar korai lesántulása, Markos indokolatlan kiállítása és a bécsi védelem erőszakossága, meg a bíró megakadályozta eredményességünket.”

1936
Berlini olimpia, augusztus 9., aranyvasárnap. Az NS másnap reggeli kiadása maga az öröm. „Csik! Elkápráztattál! Csák! Megmentetted a magyar atlétika becsületét! (...) Lőrincz is bajnok! Lőrincz is bajnok, mert három a magyar igazság!” Az utóbbi győzelméről írva áthallásos az üzenet: „A derekas magyar virtus diadala ez a harmadik birkózógyőzelem. Elparentált, kicsinyhitű, reménytelen sportág életakarását jelenti. Azt, hogy igenis van magyar tehetség, van magyar őserő, van magyar virtus, amellyel mindig, mindenkinek számolnia kell.”

Lőrincz Márton

1938
Az 1938-as labdarúgó-vb-döntő (Olaszország–Magyarország 4:2) másnapján a tudósítás mellett a címlapon némi humor is helyet kap. „Mondja, miért ragyog úgy az arca?” „Na hallja! Tegnap tűz volt a lakásomban és a rádióm is elégett...” Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után: „Mit kap vissza Felvidéken a magyar sport?” A cikk végén ott a válasz: „a legrövidebb időn belül bekapcsolják a magyar sport lüktető vérkeringésébe az új erőt hozó magyar városokat”. S talán mondani sem kellene: „Kassára megy a Ferencváros!”

FÁJDALMAS 1938-AS EZÜST

„Hálátlanság és rosszindulat és hiba volna tehát ennek a második helynek az értékét éppen nekünk magyaroknak megnyirbálnunk, kicsorbítanunk. A végső győzelem kapujába kerültünk, s ott megtorpanni még akkor is fájdalmas dolog, ha az ellenfél olyan jó volt, olyan töretlen erejű s olyan modern fegyverzetű, mint az olasz. Az az olasz csapat, amely a vakmerő élességű W-t ezúttal is keresztüldöſte a magyar védőláncon – a gólokat a balszélső és a középcsatár rúgta, s a gólhelyzetek legtöbbjét a másik szélső készítette elő! –, továbbra is példával, tanulsággal szolgálhat a magyar futball számára.” (Az 1938-as világbajnoki döntő utáni mértéktartó elemzés – a nemzet már akkor sem volt ilyen megengedő Dietz Károly csapatával szemben.)

1939
Június 20-án címlapon szerepelt: „A kormány felfüggesztette az MLSZ és a JT önkormányzatát”, dr. Gidófalvy Pált nevezte ki miniszteri biztosnak. A határozat a május 5-én hatályba lépett 2. zsidótörvény árnyékában született, a „magyar labdarúgó-sport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasak”. Augusztus 28-án az előző napi lengyel–magyar futballmeccs volt terítéken, „2:0-ra vezettünk Varsóban, de végül 4:2 arányban vereséget szenvedtünk (...) a rossz erőnlétben lévő magyar csapat öszszeroppant a második félidőben”. Pluhár István riporter meg is jegyzete Zsengellér Gyulának és Sárosi Györgynek: „Ilyen roszszul még egyikőtöket sem láttam játszani.” Azért volt nagyobb baj is: szeptember elsején kirobbant a II. világháború...

1940
Szeptember elseje: „(...) a bécsi döntés alkalmából minden mérkőzés I. félidejének 25. perce táján a játékvezető a mérkőzést megállítja és a csapatok a közönséggel együtt a nemzeti zászló előtt elénekelik a Himnuszt.”

1941
December 6-án Nemzeti Sportcsarnokot hozott a Mikulás, egészen pontosan a sportcsarnok kiscsarnoka készült el. „Magyarország kormányzójának névünnepén délelőtt átadták rendeltetésének a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnok elkészült termeit és este megrendezték a magyar–olasz ökölvívó-mérkőzést.”

1944
Május 21.: Nagyváradi AC– Ferencváros 5:1. „Gyorsaságban, erőnlétben és összjátékban sokkal jobb volt a Nagyvárad és a győzelmet vitán felül megérdemelte.” NS, június 5.: „Az utolsó fordulóban a rendkívüli viszonyok következtében egy mérkőzés elmaradt ugyan, de a nagy kérdések így is eldőltek. (...) üdvözöljük a NAC-ot, mint végleges bajnokot.” Az első vidéki aranyérmest!

1945
Az 1944. december 26-i, az egyébként hetente ötször megjelenő, 40 fillérbe kerülő NS-ben ez áll: „Újra elmaradt a Ferencváros–Újpest mérkőzés.” Aznap Budapest körül bezárult a szovjet hadsereg gyűrűje, a sportlap legközelebb 1945. április 24-én kerül utcára – a Nemzeti Sport Népsportra változik. A hangnem nemkülönben: „A népbutító reakció sportorgánuma örökre elnémult.”

FORRÓ HÁLA A PÁRTNAK

„Most újra a sport munkás hétköznapjai következnek. A bajnokok (...) bekapcsolódnak az MHK testnevelési rendszer népszerűsítésébe, a dolgozóknak a próbákra való előkészítésébe, kutatják a fiatalok között a jövő bajnokait. Mielőtt azonban az olimpiai csapatból végleg visszatérnének sportkörükbe, még egy megtisztelő és nekik is nagy örömet okozó feladat vár rájuk: a dolgozók ezreinek beszámolók során adják át olimpiai tapasztalataikat, közvetlen, baráti hangú beszélgetésekben elevenítik fel az olimpia legizgalmasabb eseményeit. (...) Azt akarják hallani a legkiválóbb magyar sportolóktól, hogy vált bennük a szocialista hazafiasság érzése nagyszerű sportteljesítményekké, hogyan alakult ki bennük a párt, az állam adta támogatásért érzett forró hála érzéséből a nép dicsőségére szóló győzelem törhetetlen akarata.” (A 16 csodás helsinki aranyérem után a Népsportban megszületett a szörnyszó: »szocialista hazafiasság«...)

1948
Augusztus 15.: „Ilyen sikert még nem arattunk olimpián!” Nem mellékesen megjelenik (a még visszafogott) politikai üzenet: „Az olimpiáról hazaérkező versenyzők újabb csoportjai küldtek
üdvözlő táviratokat a demokratikus Magyarország vezetőihez.”

1950
Békeharc, népfront... „A békére, hazánk ragyogó jövőjére szavaztam, amikor a Népfrontra adtam a szavazatomat” – mondta Kocsis Sándor a labdarúgó-válogatott jobbösszekötője. A magyar–osztrák napján (október 29., 4:3) az NS-ben Bozsik József nyílt levele jelenik meg. „A sporttal is harcolni lehet azért a békéért, amelyet a dicsőséges Szovjet Hadsereg harcolt ki számunkra.”

1952
Helsinkiben „minden eddigi sikerünket meszsze túlszárnyalva 16 olimpiai bajnokságot szereztek sportolóink (...) Minden olimpiásunk első gondolata a haza felé száll, sikereink kovácsolója, a mi hatalmas pártunk felé, s a mi forrón szeretett Rákosi Mátyás elvtársunk, a magyar sport nagy barátja felé, akiről tudják, hogy nagy-nagy szeretettel kísérte figyelemmel a helsinki eseményeket.”

1953
Az Aranycsapat azért futballozni is nagyon tudott. „Minden eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat csodálatos győzelmét és törte meg az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségét.”(Magyarország–Anglia 6:3)

Puskás Ferenc

1954
Feleki László 1954. július 6-án a Miért vesztettünk a világbajnokság döntőjében? címmel hat pontban foglalta össze az NSZK-tól elszenvedett 3:2-es vereség okait. Íme néhány részlet: „Helytelen lenne mindent az összeállítási hibák terhére írni, de ugyanolyan helytelen lenne szemet hunyni felette. (...) Puskás szerepeltetése fontos a csapatban, mert ő mindig a csapat motorja tud lenni, és éppen ez a legfőbb erénye játékának. Puskás úgy érezte a mérkőzés előtt, hogy teljesen rendben van már és felelősséggel tudja vállalni a mérkőzést. Sajnos azonban hamar kiderült, hogy sérülése maradandóbb és nem tudta azt nyújtani, amit megszoktunk tőle. Leszögezte: „Nem vitás ugyanis, hogy az egészséges Puskással megnyertük volna ezt a döntőt. (...) Meg kellett volna viszont gondolni azt, hogy Puskás nélkül nyerte meg a magyar csapat a legnehezebb mérkőzéseit, és éppen Uruguay ellen már kezdett öszszeforrni támadósorunk, amit különösen a meghosszabbítás alatt lehetett látni.” A főszerkesztő eltávolítását Rákosi Mátyás pártfőtitkár kezdeményezte, elbocsátását racionalizálással indokolták.

 A BŰNBAK FŐSZERKESZTŐ

„Az 1938-as vb döntőjében elszenvedett vereség a magyar csapat gyengeségét mutatta. A jelenlegi vereségről azonban mindenki megállapította, hogy azt a világbajnokság mezőnyének legjobb csapata szenvedte el. A felemelkedés útja tehát összehasonlíthatatlanul könynyebb, a hibák kijavításának megvan a lehetősége. A bírálat és önbírálat eszközének fokozottabb alkalmazásával kell a hibákat kijavítani és válogatott labdarúgócsapatunkat még erősebbé tenni, mint amilyen volt. Az élet nem áll meg sem győzelem, sem vereség esetén. Lesz alkalma válogatott csapatunknak arra, hogy kiköszörülje a csorbát, elfelejtesse ennek a vereségnek keserűségét, amelyet most az eddigi legnagyobb alkalom elszalasztása miatt érez mindenki. Éppen a magyar sportnak, a magyar labdarúgás eddigi nagy sikereinek kell erőt adniuk olyan csalódás elviselésére, aminőt a magyar labdarúgás az V. világbajnokság döntőjében keltett.” (A Svájcból az 1954-es vb-ről tudósító Népsport-főszerkesztő, Feleki László visszapillantó írása – a népharag nem sokkal a világbajnokság után őt is elsodorta...)

1955
Az október 9. és 21. között rendezett római vívó-világbajnokságon a magyarok öt arany-, két-két ezüst- és bronzérmet szereztek, ez még a szintén kiváló olaszokat is (3-3-3) meglepte. Hegyi Gyula, az OTSB elnöke is örömét fejezte ki az október 23-i Népsport hasábjain: „Végtelenül örülök, hogy nagyszerű volt az összhang az idősebbek és a fiatalok között.” Azért hozzátette: „Várható volt a jó szereplés a világbajnokságot megelőző módszeres, lelkiismeretes felkészülés alapján.”

1956
Október 23-án az Népsportban semmi sem utalt a bekövetkező történelmi eseményekre, a következő szám (november 1.), a kétoldalas Magyar Népsport (30 fillér) ír Hegedűs István öttusázó és Nagy József kajakos tragikus haláláról, az olimpiai csapat nyilatkozatáról: „(...) teljes mértékig azonosítjuk magunkat a magyar nemzet forradalmi megmozdulásával, hiszen közülünk is többen voltak, akik aktívan részt vettek a szabadság kivívásában. Elítéljük Szepesi Györgynek nevünkben tett felháborító nyilatkozatát.” A melbourne-i olimpián 9 első, 10 második és 7 harmadik helyet szereztünk, 42 sportolónk nem tért haza (van adat 49-re, 40-re, lehet, majd' 50-et kellene írni) a játékok után.

1960
1957 januárjában Sport néven adják ki a lapot, de április 4-én piros fejléccel már így jelenik meg (XIII. évfolyam 1. szám): Népsport. Az 1960-as római játékok után Hegyi Gyula, az MTST elnöke hangsúlyozta, „...versenyzőink becsülettel helyt álltak ebben a nagyszabású küzdelemben”. (6 arany-, 8 ezüst-, 7 bronzérem, a pontversenyben 6. hely).

HARMINC ÉV – TÍZ CÍMLAP

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 18-i lapszámában jelent meg.)