Képes Sport
BERTA MIHÁLY 2022.05.16 18:15

A magyar sportrepülés fekete napja – 40 éve történt a határhegyi tragédia

1982. május 11. a magyar repülősport gyásznapja. A Hármashatár-hegynél egy repülő sziklának ütközött, a kilenc áldozat közül öten a magyar műrepülő-válogatott tagjai voltak. Emléküket a tragédia 40. évfordulóján is méltóképpen ápolják a sporttársak, köztük Besenyei Péter, aki egy szigorú parancsnoknak köszönheti, hogy akkor nem szállt fel a gépre.

Negyven éve, 1982. május 11-én egy An–2-es repülőgép (balra fent) nekiütközött a Hármashatár-hegynek, a balesetben kilencen vesztették életüket, köztük Witek Péter, Simon László (balra középen) és Weingärtner Ferenc (balra lent) műrepülők.
Az áldozatok emlékét azóta is őrzi és ápolja a magyar repülősport, több mint egy évtizede pedig a tragédia évfordulóján, így idén is, kegyeleti repülést tartanak az egykori és a jelenlegi pilóták (Jobbra a Hármashatár-hegyen állított emlékoszlop fotója)


„Nem mész te sehova!”

Besenyei Péterrel állunk Dunakeszin a repülőtér közepén. A fű végtelen zöldje, az ég tiszta kékje, a felhők gomolygó játéka, a szellő simogató érintése és a madarak véget nem érő dalolása ideális díszlet lenne a repülésről, a szabadságról, az életigenlésről folytatott diskurzushoz – ehhez képest a téma percek óta a halál.

Besenyei barátainak és versenytársainak a halála, amelynek május 11-én volt a negyvenedik évfordulója, s amelyre azóta is a magyar sportrepülés történetének talán legsúlyosabb tragédiájaként emlékezünk. A műrepülő-világbajnokként és a Red Bull Air Race vb-sorozat egyik alapítójaként (és 2003-as bajnokaként) tisztelt 65 esztendős sportági legenda negyven év elteltével is jól emlékszik annak a napnak szinte minden pillanatára, de hát hogy is ne emlékezne, hiszen 1982. május 11-én megváltozott az élete – azzal, hogy társaiéval ellentétben neki nem ért véget. Ha Besenyei Péteren és az akkori magyar műrepülő-válogatott krémjét alkotó csapattársain múlt volna, ő is rajta ül azon az An–2 típusú repülőgépen.

De nem rajta múlt.

Besenyei Péter 1982-ben kis híján részese lett a szerencsétlenségnek (Fotó: Dömötör Csaba)


ÉLETET MENTETT A CSAK AZÉRT IS TILTÁS

„Nem mész te sehova!” – mondja ki újból azt a mondatot, amelynek voltaképp az életét köszönheti. Gulyás Ferenc, a Budaörsi repülőtér akkori parancsnoka mondta ezt neki azon a negyven évvel ezelőtti délelőttön, és ahogy Besenyei nekünk újra elismétli (pattogó, katonás hangon, a szóvégi hangokat elharapva), szinte magunk előtt látjuk az egész jelenetet.

„Pedig milyen jól kezdődött a nap – írja Besenyei Péter az Égvilágom című önéletrajzi könyvében. – Akkoriban minden kedd jó volt. Együtt a csapat, a válogatott, a legjobb barátok, a legjobb társaság. Repülés, gyakorlás, egymás ugratása, aztán megint repülés. Csak keretnapként emlegették azokat a keddeket.”  Az ekkor 25 és fél éves Besenyei előző novemberben csatlakozhatott ehhez a válogatott kerethez. „Én voltam a legfiatalabb. Szinte még be se fejeztem a műrepülő-kiképzést és már repülhettem az egyszemélyes versenygéppel, ami nagy csoda volt abban az időben.”   Simon László (becenevén Sinya) oktató, a magyar válogatott edzője vezette a foglalkozásokat, de ott volt még Hollóyné Tóth Katalin edző is, s a baráti-versenytársi csapatból aznap délelőtt ifj. Haray Imre, Weingärtner Ferenc és Witek Péter is kiment Budaörsre repülni.

Fotó az 1982. május 11-én lezuhant An–2-es repülőgépről. A Lengyelországban gyártott légcsavaros gép 40 évvel ezelőtt a Hármashatár-hegy sziklájának ütközött (Fotó:avia-info.hu)


Csakhogy repülésről, legalábbis műrepülésről aznap szó sem lehetett. „Rossz volt az idő, alacsonyan szálltak a felhők, egyszóval nem volt alkalmas az időjárás.” Hogy mégse teljen haszontalanul a nap, a reptériek kitalálták, hogy a csapat menjen át Dunakeszire. Előző hétvégén volt ott egy műrepülőverseny, és néhány Zlin típusú gép a reptéren maradt, azokat kellene visszahozni. Egy An–2-es (becenevén: Ancsa) repülőgéppel mennének, mindenki kényelmesen elfér benne. Besenyei Péter is, akinek ugyan nem volt típusvizsgája azokra a kétszemélyes repülőgépekre, igaz, ő nem is akarta vezetni egyiket sem. A közösségi élmény miatt szeretett volna a többiekkel tartani, s azt szerették volna a többiek is, hogy velük menjen. Addig is együtt lesznek, hazafelé pedig vagy beül utasnak valamelyik Zlinbe, vagy egyszerűen visszajön az „Ancsával”. Simon László edző indulás előtt azonban azt javasolta Besenyeinek, hogy „azért kérdezzem meg a reptérparancsnokot, hogy elmehetek-e, úgy illik”   .

Az áldozatok emléktáblája


„Nem mész te sehová!”


A repülőtér fura urának kurta, ám egyértelmű válaszával nem lehetett ellenkezni. Besenyei Péter a mai napig nem érti, miért tiltotta meg neki a repülést, hiszen azt a „nem”-et logikailag semmi sem indokolta. A nem logikai magyarázat pedig később sem hatotta meg Besenyeit, azt mondja, bár sokan mondták neki a baleset után, hogy talán meg kellene köszönnie Gulyásnak az „életmentő” tilalmat, a későbbi műrepülő-világbajnok ezt sosem tette meg, mert a parancsnok ott és akkor eredendően „nem akart nekem jót, nem jó szándékból tette, amit tett” .

Viszont nem volt mit tenni. Bosszankodás lefelé a lépcsőn, kicsit szomorkás búcsúzkodás az An–2-es előtt, hogy aztán végül abban maradjanak, hogy Péter menjen csak haza, mert aznap már úgysem lesz lehetőség a repülésre, másnap pedig nála találkozik a társaság a szokásos sörözős-zenélős lazításra. Besenyei el is határozta, hogy másik nagy szenvedélyével, a horgászással felejti el a reptéri parancsnok kicsinyes „hatalmaskodását.” A műrepülők kurta szevasszal köszöntek el egymástól, aztán a gép felszállt és elindult Budaörsről Dunakeszi felé.

Akkor látták egymást utoljára.

A 2022. május 11-i kegyeleti repülés résztvevői (balról jobbra): ifj . Talabos Gábor, Szíj Bálint, Szász Gábor, Földvári Csaba, Balasi Péter, Besenyei Péter, Talabos Gábor, Bálányi Péter főszervező, Magyari József (Fotó: Dömötör Csaba)


AKKOR OTT ELMENT A MAGYAR MŰREPÜLÉS...

„Tragikus baleset történt kedden Budapesten. A délelőtti órákban – egyelőre tisztázatlan okok miatt – a Hármashatárhegy északnyugati oldalának ütközött és lezuhant az MHSZ An–2 típusú repülőgépe, amely sportrepülőket szállított. A szerencsétlenség következtében a gép személyzete: Vincze Lajos 46 éves parancsnok, Szőllősi József 43 éves hajózó szerelő és valamennyi utasa: ifj. Haray Imre 25 éves, Hollóy Gáborné Tóth Katalin 41 éves, Simon László 45 éves oktató, Haász Imre 19 éves, Hodai József 48 éves repülőgép-szerelő, Weingärtner Ferenc 31 éves és Witek Péter 31 éves repülőgép-vezető életét vesztette. A baleset okainak kivizsgálását a szakértők megkezdték.”


Így szólt a másnapi Népsport rövid beszámolója a balesetről, és nagyjából ennyit tudott meg Besenyei Péter is otthon, amikor előző nap este hazaért a pecázásból.

Egy 1981-es esztergomi edzőtábor fotója. A hátsó sor bal szélén Simon László és ifj. Haray Imre áll. Az alsó sor bal szélén Weingärtner József guggol, mellette Besenyei Péter (Fotó: Besenyei Péter Égvilágom című könyvéből)


Hogy mi történhetett a géppel?

„Rossz idő volt, de repülésre alkalmas – írja Besenyei az Égvilágomban. – A hegyek felhőben, de az »Ancsával« ez nem jelenthetett gondot. A Hármashatár-hegynél, valahol a Virágos-nyeregnél mégis megtörtént a tragédia. A jobb futó elkapta a sziklát, a gép az erdőbe vágódott és kigyulladt. Mindenki meghalt.”  Mindez tíz-tizenkét perccel a budaörsi felszállást követően történt...

Aligha ízléses a veszteség mértékét taglalni – már ami az emberi oldalt illeti. Kilencen hunytak el, kilenc család élete hullott akkor pillanatok alatt darabokra. Sportszakmailag nézve és negyven év távlatából is megállapítható, hogy a határhegyi tragédia voltaképpen lefejezte a magyar műrepülősportot. „ Akkor ott elment a magyar műrepülés” – fogalmazott Besenyei néhány éve a Roadsteren megjelent anyagában, a Képes Sportnak pedig elmondta, hogy utána néhány hónapig nem azért nem ment még csak a repülőtér közelébe sem, mert a társai elvesztése miatt fel akart hagyni a repüléssel („Még csak eszembe sem jutott ilyesmi!”), hanem mert úgy érezte, nincs miért és nincs kihez menni.„Elment Katika, elment Sinya, nem volt kitől tanulni. Elmentek a barátaim, nem volt kivel versenyezni, hülyéskedni. Hirtelen üres lett a reptér...”

A Repülés című lap beszámolója az áldozatok búcsúztatásáról


Simon László oktató tudásáról és tanítványaira gyakorolt hatásáról talán az egykori kiváló műrepülő Daka Olga (aki talán szintén a gép utasa lett volna, ha nem éppen akkor várja gyermekét) a tragédia 35. évfordulójára megjelent visszaemlékezése mondja el a legtöbbet. Az Indóház Online-on publikált cikkben többek között azt írja: „Új világba vezetett be, ahol még sosem jártam. Türelmes volt, de szigorú. Megértő és toleráns, aztán megint szigorú. Minden tudását igyekezett megosztani velünk, minden mozdulatot, amitől a repülőgép arra megy, amerre kell. Azért hangsúlyozom ezt, mert vannak oktatók, akik tudnak titkokat, de nem árulják el. Ő nem ilyen volt. Akarta, hogy jók legyünk, minden repülés utáni eligazításon részletesen elmondta, mit rontottunk, miben voltunk jók, és hogyan kellene jobban. Hitet, önbizalmat táplált belénk. Nem akart mindig jobb lenni nálunk, csak azt akarta, mi is legalább olyan jók legyünk, mint ő.”

Hollóyné Tóth Katalinról pedig a Repülés című folyóirat a balesetet követő emlékszáma közölt méltó megemlékezést egy 1977-es rádiós megszólalása felidézésével. Az önvallomásban ilyen szép gondolatokat olvashatunk tőle: „Valahogy a földön olyan bezártnak érzi magát az ember. Föntről nagy teret lát. Ez olyan szabadság, és talán épp ez a szép benne, hogy egyúttal erőpróba önmagának is, hogy mire képes.”

 A HATÁRHEGYI TRAGÉDIA ÁLDOZATAI
SIMON LÁSZLÓ (1937–1982)
Gyerekkora óta minden vágya a repülés volt. 1951-ben vitorlázórepülőként kezdett, 1964-től 1973-ig versenyzett, négy éven át válogatott kerettag volt, összesen 1200 órát repült. A motoros repülést 1965-ben kezdte el, 1974-től versenyzett, két világbajnokságon is részt vett, összesen 1870 órát töltött a levegőben. 1980-ban a magyar válogatott keret edzőjének választották.
HOLLÓY GÁBORNÉ TÓTH KATALIN (1941–1982)
15 évesen emelkedett először a magasba vitorlázórepülőgépével. 1972-ben szerzett oktatói képesítést, a baleset pillanatáig 3400 órát töltött a levegőben, hol a növendékeket oktatva, hol első osztályú sportolóként versenyezve, hol pedig műrepülő-bemutatót tartva.
IFJ. HARAY IMRE (1957–1982)
Szinte a repülőtéren nőtt fel, s szenvedélyét a pécsi repülőteret irányító édesapjától örökölte. Még nem töltötte be huszadik életévét sem, amikor már motoros repülői szolgálati engedélyt szerzett, 1980-ban pedig az oktatói vizsgát is letette. Fiatal repülőmúltja ellenére több mint 1300 órát töltött a levegőben. Sportolói pályafutása során teljesítette a vitorlázórepülésben az ezüstkoszorús teljesítményrepülés követelményeit, motoros műrepülésben pedig az utánpótlás-válogatott kerettagja volt.
WEINGÄRTNER FERENC (1951–1982)
Édesapja is szenvedélyesen szerette a repülést, fia 1967-ben ismerkedett meg a sportág alapjaival. Tehetségét bizonyítja, hogy a viszonylag kevésnek tűnő, majdnem hat és félszáz repült órával is sokat ígérő tagja volt a magyar műrepülő-válogatott keretének. Vegyészmérnökként diplomázott, szakcikkeket írt a Repülés című lapba, házasságkötésre készült…
WITEK PÉTER (1951–1982)
Halálának helyszíne, a Hármashatár-hegy tőszomszédságában, Hűvösvölgyben nőtt fel, 14 évesen fordult figyelme a repülés felé. Érettségi után üzemmérnöki végzettséget szerzett, ám igazán akkor került a helyére, amikor a Malév felvette a pilótái közé. 1973-ban teljesítette az ezüstkoszorús vitorlázórepülés követelményeit, s még ebben az évben elkezdte a motoros repülést. 1976-ban bekerült a válogatott keretbe, később oktatói képesítést is szerzett. Sportolóként 850 órát repült.
VINCZE LAJOS (1936–1982)
A gép pilótája. A repüléshez való vonzódása már gyermekkorában megmutatkozott, alig múlt tízéves, amikor a modellezésen keresztül megismerkedett a repülés alaptörvényeivel. A békéscsabai repülőklubban 1951-ben kezdte el a vitorlázórepülést, majd oktatói minősítést szerzett. Élete utolsó tíz évében motorosrepülő-oktatói, később műszerrepülő, végül berepülő képesítést szerzett.
SZÖLLŐSI JÓZSEF (1939–1982)
Mint hajózószerelő több mint 1000 órát töltött a levegőben. A pilóták és a szerelők egyaránt szerették és tisztelték a nagy szaktudású, szerény magatartású, mindig és mindenkin segíteni kész társukat. A fiatal szerelők – de a repülőgép-vezetők is – sokat tanultak tőle. Akik ismerték, hozzáértő, szigorú pontosságú emberként jellemezték.
HAÁSZ IMRE (1963–1982)
Az alig 19 éves repülőgép-szerelő Budapesten született, 1981 szeptemberétől dolgozott a szakmájában. Ő volt a baleset legfiatalabb áldozata.
HODAI JÓZSEF (1934–1982)
1964-től haláláig a budaörsi repülőtéren dolgozott szerelőként a szakmáját 1959-ben elsajátító siroki születésű férfi.


DE MI VAN AKKOR, HA MÉGSEM?


„Egy csapásra ment el mindenki, aki nekem ott fontos volt – mondta Besenyei Péter néhány évvel ezelőtt egy interjúban, felidézve a tragikus eseményt. – A példaképeim, a barátaim, az edzőm, az oktatóm. Hogy »Kisharay« barátomnak miért kellett 25 évesen meghalnia, »Vegének« itt volt a menyasszonya, Witek Petit akkor vették fel a Malévhez... Miért kellett nekik elmenni ilyen korán és hirtelen?”

A Képes Sportnak pedig már azt fejtegette a tragédia negyvenedik évfordulóján, ott, a dunakeszi reptér zöldjén állva, a Hármashatár-hegy innen szabad szemmel is látható csúcsa felé tekintve, hogy talán a jelenléte megelőzhette volna a szerencsétlenséget. „Ha egy történetben egy láncszemet kicserélek, az egész sztori borul. Ha akkor velük mentem volna, valószínűleg én is ott maradok... De mi van, ha nem? Mert annyival később száll fel a repülőgép, és miután két méteren múlott, ha két méterrel balra vagy két méterrel felfele mennek, átjutnak a hegy fölött, ennyin múlott. Ha miattam öt másodperccel később száll fel a gép, már más áramlatot, más fuvallatot kapnak el, ki tudja, talán...”

A talán persze negyven év távlatából nem több, mint puszta spekuláció. Kilenc ember elhunyt 1982. május 11-én, de akik maradtak, megpróbálták újrakezdeni és folytatni, ahogy lehetett. Besenyei Péter ősszel már új Zlin repülőgépekért utazott Csehszlovákiába Angyal Györggyel, hogy aztán elkezdjenek felépíteni egy új magyar műrepülőcsapatot. „Egymást segítve, mint vak a világtalant támogatva haladtunk lépésről lépésre. Méltón az elhunytak emlékéhez, és talán nem is eredménytelenül.”

SZIRMOK A SZÉLBEN: AZ UTÓKOR MÉLTÓKÉPP ÁPOLJA A NEGYVEN ÉVE ELHUNYT ÁLDOZATOK EMLÉKÉT
A repülőtér szomszédságában felnövő Bálányi Péter egészen fiatalon eldöntötte, ha törik, ha szakad, repülőgép-szerelő lesz a hivatása, ehhez képest ma már egyáltalán nem bánja, hogy a családi hagyományokat folytatva fodrászként alkot maradandót – idestova 50 esztendeje. A repülésről viszont nem mondott le, vitorlázó- és motoros repülővel rendszeresen a levegőbe emelkedik. Jól ismerte a negyven évvel ezelőtti, határhegyi tragédia műrepülő áldozatait is, és amikor meghallotta, mi történt, szinte az elsők között ért fel a helyszínre. Társai emlékét persze nem csak ezért nem feledi, amíg él – több mint tíz éve ő a szíve és a lelke a május 11-i megemlékezéseknek. A repülős berkekben csak Figaróként emlegetett Bálányi Péter idén a kerek évforduló miatt a megszokottnál is nagyobb odaadással szervezte a kegyeleti repülést: az idei emléknapon Dunakesziről, Budaörsről és Tökölről is jöttek sporttársak, sőt Besenyei Péter révén Bodmér reptere is képviseltette magát a megemlékezésen. Az áldozatok emléke előtt tisztelgők gépei délután három óra után emelkedtek a magasba Dunakeszin, és kötelékben repülve közelítették meg a tragédia helyszínét, ahol az elhunytak hozzátartozói várták a megemlékezőket. Bálányi Péter szokása szerint ezúttal is virágszirmokat szórt az égből föld felé, majd az egykori barátokból és mai sportpilótákból álló légi karaván visszatért Dunakeszire. Oda, ahová 1982-ben, bár ez volt az eredeti céljuk, már sosem érkezett meg annak az An–2-es repülőgépnek kilenc utasa...
Bálányi Péter és Talabos Gábor az emlékrepülés útvonalát egyezteti (Fotó: Dömötör Csaba)


Balasa Péter repülőgépe tér vissza Dunakeszire a megemlékezés délutánján (Fotó: Dömötör Csaba)
A negyven évvel ezelőtti áldozatok hozzátartozói a Hármashatár-hegyen a 2022-es kegyeleti repülés napján
(Fotó: Vincze Szilvia)


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. május 14-i lapszámában jelent meg.)

2022.06.22 22:55:29

Egyéb egyéni KUN ZOLTÁN

ALAPVONAL. Nagy futballszurkoló lévén a csapatok indulóit, szurkolói nótáit dúdolgatta. Jöhetett válogatott, Újpest, Fradi, Kispest, Roma vagy Lazio, mindegy volt, csak hosszú legyen, és ahogy a futó befordult az utolsó sarkon, kényszeredett mosollyal nyugtázta, hogy ebben az állapotában vélhetően még egy Steaua-strófa is felpörgetné.

2022.06.22 15:24:56

Egyéb egyéni S. TÓTH JÁNOS

A Nemzeti Színház művésze hegyet mászott Erőss Zsoltként, lovagolt és vívott Hadik Andrásként.

2022.06.20 19:38:06

Egyéb egyéni SZABÓ GÁBOR

25 éve Eb-aranyat nyert, de az élet porondján nehezen boldogul a korábbi súlyemelő Stark Tibor.

2022.06.20 22:47:27

Egyéb egyéni KOVÁCS ERIKA

NS-VÉLEMÉNY. Csapatként valahogy mégis mindig összeforrnak.