Szilágyi Áron: Óva intenénk minden szülőt attól, hogy a gyermeke saját mentál coacha legyen
A budapesti Mesterek és Módszertanok házában megrendezett eseményt a Magyar Coachok és Mentáltrénerek Társasága (MSCT) hívta életre. A konferencia beszélgetésekkel, előadásokkal és workshopokkal igyekezett közelebb hozni a témához az érdeklődőket. Az eseményt Betlenfalvi István, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia szakmai igazgatója, Czene Attila olimpiai bajnok úszó, a Magyar Szabadidősport-szövetség elnöke és Dr. Kutnyánszky-Horváth Annamária, az MSCT főtitkára nyitotta meg.
FELELŐSSÉGTELJES FELADAT A FEJLESZTŐ SZAKEMBER, A COACH MUNKÁJA
„Egy jó coach tükröt tart: a sportoló szüleinek természetes módon elfogult véleménye, illetve a saját önképe mellett reális külső képet alkot róla” – jelentette ki Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó a konferencia első kerekasztal-beszélgetésén, amelynek során két úszóval, Csuri Ferenc paralimpikonnal és Rasovszky Kristóf olimpiai aranyérmessel együtt osztotta meg gondolatait.
„Nagyon könnyű rossz coachnak lenni – állapította meg Kiss. – Különleges feladat egy másik ember életébe belenyúlni. Vannak szülők, akik arra teszik fel az életüket, hogy a gyermekük sikeres legyen. Ehhez igazodik az egész család élete a főzéstől és a mosáson át a korai keléstől és a késői fekvésig. A coachnak ehhez a sok mindenhez még hozzá kell tennie. Nagy alázat és minden részletre kiterjedő odafigyelés kell hozzá.”
„A mentális támogató szakember segít abban, hogy a sportoló végig tudjon menni az előre megtervezett úton. Hogy abban a rövid pillanatban, amikor egy versenyen vagy mérkőzésen teljesítenie kell, meg tudja mutatni, hogy mire képes” – magyarázta a kétszeres Eb-bronzérmes Csuri Ferenc.
„A mentális segítés eredménye akkor érik be, amikor valami nem a terv szerint történik. Az ilyen helyzetekre kell kidolgozni egy tervet, hogy a sportoló ki tudja zárni a külvilágból érkező negatív tényezőket. Például, ha egy verseny kezdete csúszik, és borul a bemelegítésre vagy az étkezésre vonatkozó előzetes elképzelés, akkor tudjon reagálni. Az ilyen dolgok helyezésekről dönthetnek” – mondta el az olimpiai aranyérme és ezüstérme mellett két vb- és hat Eb-elsőséget elért Rasovszky Kristóf.
BELSŐ MOTIVÁCIÓ NÉLKÜL NINCS EREDMÉNY
„Aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon nem lehet” – jelentette ki Rasovszky Kristóf, aki azt is elárulta, három évvel ezelőtt egy rossz élmény miatt a saját életében is elérkezett egy olyan időszak, amikor nem kívánt beszélni semmilyen szakemberrel. Végül elmondása szerint a felesége, Kata vette rá arra, hogy újra mentális segítséghez forduljon – ez pedig nagyban hozzásegítette a párizsi olimpián 10 kilométeres nyílt vízi úszásban nyert aranyérméhez.
„Három perccel a rajt előtt az edzőimmel röhögcséltünk. Az ellenfeleim nagyon idegesnek látszottak, én viszont úgy álltam ahhoz a versenyhez, mint a világ legnyugodtabb dolgához. Fel voltam készülve mindenre.”
„A szülő szerethetne bármit, a sportoló gyermek belső motivációja nélkül nincs semmilyen eredmény. Ez a dolog nem tanítható. Hiába vesz a szülő nyolcvan úszószemüveget, vagy bármilyen sporteszközt a gyereknek, nem ettől lesz motivált” – véli Kiss Gergely.
„Magamat kellett rugdosnom a siker érdekében” – árulta el a jelenleg a Magyar Para Bocciaszövetség Elnökeként és a Czakó Utcai Sport-és Szabadidőközpont intézményvezetőjeként dolgozó Csuri Ferenc.
A Nemzeti Sport kérdésére elmondta, a mentális tréning fiatalkori igénybevétele „segít hamarabb átlépni határokat, gyorsítani folyamatokat. Felkészít a stresszhelyzetekre adható reakciókra.”
„MEGVÁLTOZOTT A VÉLEMÉNYEM ARRÓL, MILYEN AZ EDZŐ ÉS A SPORTOLÓ KAPCSOLATA”
A konferencia második szekciójában a magyarországi sportegyesületeknél, illetve szövetségeknél zajló jó gyakorlatokról osztotta meg tapasztalatait Kovács Magdolna, a magyar női kézilabda-válogatott mentáltrénere, a Magyar Sportcoachok és Mentáltrénerek Társaságának (MSCT) társelnöke, Varga Dávid, korábbi vb-bronzérmes és Eb-ezüstérmes kenus, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu akadémia edzője, sport coach, illetve az akadémia tehetsége, az ifjúsági világbajnok kenuversenyző, Vonga Ádám.
„A sportolók a leggyakrabban a felnőttkorba lépés során kezdenek el mentáltrénerrel foglalkozni. Gyakran élik meg először ebben az időszakban azt, hogy nem tudnak mindent maguktól megoldani” – mondta el Kovács Magdolna.
Varga Dávid egy sérülés hatására kezdett el sportpszichológiával foglalkozni. Mint mondja, érdemes hamar elkezdeni a gyermekekkel sportpszichológiai és coaching munkát. Az őt is foglalkoztató Akadémián ennek kifejlett rendszere van és ennek hatékonyságáról tanítványa, Vonga Ádám is tudott mesélni.
„Bármit hordozok éppen magamban, vagy akármilyen állapotban vagyok, Dáviddal mindent meg tudunk beszélni. Amióta az akadémiára kerültem, megváltozott a véleményem arról, hogy milyen az edző és a sportoló kapcsolata” – mondta el a Kolonics-ösztöndíjas, 18 éves versenyző.
Kovács és Varga egyaránt beszéltek a szülők bizalmának és bevonásának fontosságáról.
„A szülő erőforrás. A feltétel nélküli szeretet, gondoskodás, odafordulás, biztonságérzet, önbecsülés” – véli Kovács, hozzátéve: a mentális segítő nem tudja a szülők szerepét pótolni. „Sokszor nagyon kemény dolgokon esnek át a sportolók is: például családon belüli válásokon, haláleseteken” – hangsúlyozta.
Mint az a konferencián többször is szóba került, izgalmas kérdés az edzők megnyerése a mentális tréning és a coaching ügyének.
„Vannak szakemberek, akik kifutnak a világból, ha erről hallanak. Ugyanakkor, ha egy sportklub vezetősége támogatja ezt a fajta munkát az egyesületen belül, akkor idővel ez segíti az elfogadását, térnyerését” – mondta el Varga Dávid.
Kovács Magdolna arról is beszélt, fontos egy egyfajta rendszerfejlesztés, hogy a mentáltréning és coaching munka ne csak a már keletkezett lelki károk elhárításáról szóljon, hanem egy folyamatos belső fejlesztést tegyen lehetővé.
„A VERSENY ELŐTTI SZORONGÁS A SZÜLŐK ELVÁRÁSAI MIATT ALAKUL KI”
A konferencia délutáni programja választható előadásokkal és workshopokkal kezdődött.
Hajnal András MSCT-társelnök, egyetemi oktató pozitív sportkultúráról és a támogató környezet kialakításáról beszélt.
„Vegyük észre, hol van, illetve nincs pszichológiai biztonság a sportegyesületen belül!” – hívta fel a figyelmet a hazánkat két olimpián is képviselő korábbi műugró, aki szerint kulcskérdés, hogy a rendszerek üzemeltetőinek is fel mernek-e tenni kérdéseket a hierarchián belül alacsonyabban állók.
Dr. Pető Réka pszichológus, sport mentáltréner egy friss kutatás kapcsán azt járta körbe, hogyan gondolkodtak 2025-ben a hazai sportvilág szereplői a mentális felkészülésről. A korábbi kardvívó kiemelte, a magyar edzők 20 százaléka nem tudja, hogy tanítványa jár-e felkészülést támogató szakemberhez.
Takáts-Rezsu Emese sport coach, mentál- és csapatépítő tréner a megfelelési kényszerről és a mentális egészségről adott elő a fiatal sportolók vonatkozásában.
„A megfelelési kényszer valamilyen negatív következmény elkerülése. Fontos hangsúlyozni, hogy az elért eredmény nem egyenlő a sportoló értékével” – fogalmazott, hozzátéve: a magyar sport sok gyermeket veszít el túlterhelődés és motivációvesztés miatt.
„A verseny előtti szorongás a szülők elvárásai miatt alakul ki” – a megfelelési kényszer oldására az éppen elért eredmény helyett folyamatokra adott visszajelzést, a hibázás lehetőségének nem elbagatellizált normalizását, a sportoló autonómiáját támogató motivációs légkör megteremtését és a feltétel nélküli értékének kimondását javasolja.
Az előadásokkal párhuzamosan zajló worskhopokon Hollósi Szabolcs szociológus és mentáltréner a sportolók mentális állóképességének fejlesztéséről, Antal-Kardos Zsuzsanna tréner és coach a homloklebeny-gyakorlatokról, Jánosi Rita és Nagy Orsolya coach-tréner pedig a gyermekek megfelelő edzői, illetve szülői buzdításáról tartott foglalkozást.
SZILÁGYI ÁRON: ÓVA INTENÉK MINDEN SZÜLŐT ATTÓL, HOGY A GYERMEKE COACHA LEGYEN
„Pályafutásom során sokat segített a pszichológia. Fontosnak tartom, hogy beszéljek erről és népszerűsítsem is” – fogalmazott a Nemzeti Sportnak Szilágyi Áron olimpiai aranyérmes, világbajnok és Európa-bajnok kardvívó, aki a konferencia záró programján önazonosságról és az olimpiai elvárások mellett is meglévő belső iránytűről beszélt.
„A londoni olimpia után megtalált a hírnév. Előtte a kutya nem ismerte a nevemet. Rossz hatással volt rám, a fejembe is szállt a dicsőség. Amikor az embert gyakran megállítják az utcán, hogy gratuláljanak neki, vagy kérjenek egy közös fotót, hirtelen azt hiszi, ő Brad Pitt vagy Lionel Messi. Ez egy egészségtelen pozitív visszacsatolás” – mondta el a konferenciabeszélgetés során a kardvívó, aki abba is beavatta a közönséget, milyen mélyre zuhant lelkileg, amikor a párizsi olimpián egyéniben a tizenhat közé jutásért rendezett fordulóban kiesett, majd csapatban a döntőben kikapott Dél-Koreától.
„Beszéltem a pszichológusommal, ventilláltam. Nagyon mélyre tudok menni: marcangolom, ostorozom magamat. A párizsi kudarc után azt éreztem, egy hamisítvány vagyok, nem ér egy fabatkát sem a teljesítményem – ez volt a rövid távú megélésem. Bő másfél év elteltével már semennyire sem gondolom így.”
A 36 éves vívólegenda arról is beszélt, erőltetni semmiképpen nem érdemes a pszichológiai segítségnyújtást, hiszen nem mindenki hisz benne. Mindezek mellett a korábban elhangzottakhoz hasonlóan ő is hangsúlyozta, nagyon fontos a megfelelő szakembere kiválasztása.
„Óva intenénk minden szülőt attól, hogy a gyermeke saját mentál coacha legyen és ő tanítson be neki különböző technikákat. Arra bátorítok mindenkit, bátran engedje, hogy szakember foglalkozzon a gyerekével. A szülő maradjon szülő, a coach pedig coach” – fogalmazott lapunknak.
