A győzelem volt a célja, meg is nyerte a jubileumi Szőlőskört
Milyen célokkal vágott neki a versenynek?
Tavaly is részt vettem a Szőlőskörön, ám akkor még nem volt nagy célom, csupán az, hogy megfelelő időeredmény érjek el – mondta Barabás Eszter, aki 3:40:57-es idővel győzött a Szőlőskör ötven kilométeres távján. – Most viszont egyértelműen a győzelmet tűztem ki magam elé. Edzőmmel, Szabó Gáborral keményen készültünk, és úgy ítéltük meg, van rá esélyem.
Milyen volt a futás?
Szinte minden úgy ment, ahogy azt elterveztük. Végig élveztem a futást, volt néhány hullámvölgyem, de ezekből szerencsére ki tudtam jönni. Veszprémi vagyok, gyakran jártam korábban kerékpárral a környéken, jó volt futva ismét végigmenni ezen az útvonalaon. Gyönyörű a táj, szeretek errefelé járni. Négy huszonötös átlagot produkáltam, ám inkább a pulzusomat figyeltem, amelyet igyekeztem százhatvan és százhetven között tartani. Az első húsz kilométer kifejezetten kellemes volt, a neheze ezután jött, kellett taktikázni is.
Viszonylag sok volt a szint, meleg is volt, nem volt könnyű a verseny, de abszolút elégedett vagyok a teljesítményemmel.
Mi volt a legnehezebb?
A legvége. Pécselyen elég jelentős hullámvölgybe kerültem, hányingerem lett nem sokkal a cél előtt. Tudtam, hogy az első helyen vagyok, s csak reménykedtem, hogy nem jön közbe semmi, és beérek a célba. Hálás vagyok Csipinek, kerékpáros kísérőmnek, nagyon sokat segített. Sosem fordul meg a fejemben, hogy feladom, de jólesett, hogy végig biztatott és tartotta bennem a lelket. Egyedül szoktam a frissítést megoldani, de ezúttal jól jött, hogy ő vitte a vizemet és az egyéb dolgaimat. Remek döntés volt, jó, hogy nem voltam egyedül.
Ráadásul a tizedik Szőlőskörön győzött.
Motivált, hogy a tizedik Szőlőskört győzelemmel zárjam, jólesik a lelkemnek, hogy aranyérmet szereztem a jubileumi versenyen.
Menjünk egy kicsit vissza az időben: mióta ultrázik?
Rövid ideig atletizáltam kiskoromban, majd a gimnázium alatt kezdtem el hosszabbakat futni, majd amikor egyetemre jártam, egy kis szünet következett, aztán ismét nekiálltam. Az eső ultrám egy ötven kilométeres verseny volt, ide eléggé felkészületlenül mentem el, nagyon nehéz is volt. A verseny közben az járt a fejemben, hogy soha többet nem csinálok ilyet, ám egy hónap múlva már jött a következő ötven kilométer.
Az idei Szőlőskör a negyedik ultrám volt, ám hangsúlyozom, nem szeretnék feltétlenül ultrafutó lenni még huszonegy évesen.
Egyelőre a maratoni távra koncentrálok, azért választok ötven kilométeres távot, mert ez jó felkészülés a maratonira. Egy éve vagyok a Sashegyi Gepárdok csapatának tagja, ezalatt rengeteget fejlődtem Szabó Gábor irányításával. Kiváló közösség a miénk, nagyon élvezem az edzéseket, mindennap motiválnak a társaim, ez is nagyban hozzájárult a győzelmemhez.
Milyen céljai vannak?
A közeljövőben a félmaratoni és maratoni időeredményemet szeretném javítani, kíváncsi vagyok, mire vagyok képes ezeket a távokon. Biztosan futok majd még ultrát, ám elsősorban száz kilométer alattiakra gondolok. Hogy hosszabb távokat is kipróbálok-e, a jövő zenéje, egyáltalán nem tartom kizártnak…
