Ajándékba kapta párjától a Gerecse Trailt, az ezüstérem a hab tortán

Szeredi Juditnak már gyerekkorában is nagyon sokat jelentett a természet, szabadidejének nagy részét a kinti mozgás határozta meg. Miután kikerült az iskolapadból, sziklamászással töltötte a hétvégéit.

„Már akkor is egyértelmű volt, hogy a hegy és az erdő azok a helyek, ahol mindig jól érzem magam, és ahol szeretnék minél többet lenni. Mivel a sziklamászás egy anaerob sport, tudtam, hogy ez nekem nem elég. Elkezdtem futni, ami aztán szépen beépült a mindennapjaimba, mivel hétköznap is el tudtam menni a sportpályára edzeni. Kipróbáltam a terepfutás is, és azt mondtam, hogy ez az a sport, ami igazán az enyém, és amit életem végéig tudnék űzni.”

Judit, aki sportszervezőként végzett az egri Eszterházy Károly Főiskolán, hamar a terepfutás függőjévé vált. Eleinte még nem indult versenyeken, akkoriban ugyanis úgy érezte, saját magát kell legyőznie, nem másokat. Párja azonban meggyőzte, hogy maga a versenyzés nagyon jó lehetőséget ad a fejlődésre, ráadásul mivel közösségben történik mindez, igazán motiváló tud lenni.

„Igyekszem mindig olyan terepfutásokat beiktatni, amelyek nagy szintet tartalmaznak. Amire most készülök, az a Mátrabérc Trail, amelyen az 54 kilométer 2750 méter szinttel párosul, ami körülbelül nyolcórányi futást jelent. Azok a versenyek az igazi kihívások, amelyen hosszú táv és magas szint vár rám. Jótékonysági hosszú távú futásokon is örömmel veszek részt, főleg, ha beteg gyerekeken segíthetek.”

Április 8-án került sor a Gerecse Trailre, a 26 kilométeres távon Judit a nők között második helyen végzett. Nagyon tetszett neki a szervezés, a rendezés és a környezet is. Mivel a Bükkben lakik, kíváncsi volt arra, hogy a Gerecse mit fog neki nyújtani, és meglepő módon úgy érezte magát, mintha otthon lenne a hegyekben.

„Ez is egy szintes verseny volt, az emelkedők igencsak próbára tettek, tudtam, hogy oda kell tenni magam, nem lazáskodhatom el. Nem számítottam a dobogóra, mert nekem ez egy korai verseny volt, mivel én inkább a nyáriakat szeretem, a hideget nehezebben viselem. Hűvösebb idő volt kis hóeséssel és széllel, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam.

Ami külön öröm, hogy ez a verseny a párom ajándéka volt.”

Judit addig szeretne terepen futni, amíg csak tud, ez az elsődleges célja. Minden hónapban nézegeti a versenyeket, melyik motiválja leginkább, hol tudna a legtöbbet fejlődni. A terepfutás mellé keresztedzéseket is szokott beiktatni, teljesítménytúrákra jár és kerékpározik.

„A mozgás rendkívül fontos az egészségünk érdekében, és úgy gondolom, hogy a futás kifejezetten olyan sportág, amit az ember az élete végéig űzhet. Ráadásul kortól és nemtől független, viszonylag pénztárcabarát tevékenység” – összegezi.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!