Visszatért a futás a kétgyermekes anyuka és háromszoros olimpikon életébe

Rakonczai Beáta hosszútávfutó az Európa-kupán ötezer méteren harmadik lett, a húsz kilométeres világbajnokságon tagja volt a hatodik helyen végző magyar csapatnak, nem mellesleg ott volt a 2004-es, a 2008-as és a 2012-es nyári olimpián is, ám a londoni játékok után háttérbe került nála a sport a család miatt. Most, hogy már két gyermeke nagyobb, ismét egyre több az ideje a futásra, s tavaly óta edzősködik is.

„Az általános iskolában tájfutással kezdtem, ám nem értem el olyan sikereket, amilyeneket szerettem volna – mondta a Csupasportnak a 44 esztendős Rakonczai Beáta. – A futással nem volt probléma, így a középiskolában elhagytam a térképet, és maradt az atlétika. Nyíregyházán kezdtem edzésekre járni, hamar kiderült, hogy a hosszabb távok fekszenek nekem, s ezek tetszettek is. Két év múlva aztán megnyertem az első országos mezeifutó-bajnokságomat, ami még inkább arra ösztökélt, hogy a lehető legkomolyabban vegyem a sportot. Egyre több energiát fektettem bele, elkezdtem külföldi versenyekre járni, sok sikerélményem volt, motiváltabb lettem, nagy célokat tűztem ki magam elé.”

Beáta kemény munkával eljutott a csúcsra, s egymás után három olimpián is részt vett a maratoni futásban.

„Minden sportoló az olimpiára vágyik, óriási élmény volt háromszor is ott lenni. Nem véletlenül ekkora a felhajtás körülötte, négyévente rendezik meg, az egész világ erre figyel, nehéz szavakkal visszaadni, amit tapasztaltam. Sajnos az egyik olimpiám sem úgy sikerült, ahogy szeretem volna, mert a felkészülésnél mindig közbejött valami. Legtöbbször sérülés, ám sok rizikófaktor van ilyenkor a felkészülési időszakban. Amikor Athénban először léptem be az olimpiai faluba, elképesztő volt, minden a sport és a sportolók körül forgott. A világ minden tájáról voltak ott kiválóságok, olimpiai bajnokokat láthattam testközelből. A kétezernégyes athéni játékokon augusztus végén, este hat órakor volt a maratoni rajt, a hőmérők harminchat fokot mutattak, persze mindenkinek annyi volt, de nem vagyunk egyformák, nem mindenki ugyanúgy reagál rá. A korábbi hosszútávfutó klasszis, Paula Radcliffe nem is viselte jól, feladta a versenyt. A kétezernyolcas pekingi olimpiára sarokcsontsérüléssel mentem, amit meg is műtöttek utána, ám nem lett olyan a lában, mint reméltem.

A profi jellegű pályafutásomat akkor be is fejeztem, elmentem Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságra dolgozni.

A londoni olimpia után háttérbe szorult a futás, és a család került előtérbe, mivel 2013-ban és 2017-ben megszületett Bea két kisfia.

„A gyerekek lettek a legfontosabbak. Hébe-hóba elmentem futni, ám nem volt benne rendszer, nem volt semmiféle tervem a sporttal. Egy éve lett ovis a legkisebb, azóta kicsit több időm jut magamra, többet tudok futni is. Azt vettem észre, hogy hiányzott már a futás, és szerencsére az utóbbi időben heti három-négy alkalommal el is tudok menni mozogni.”

Rakonczai Beáta egyéni csúcsa tíz kilométeren 31:41 (2006, Manchester), félmaratonin 1:09:45 (2003, Krems), valamint maratonin 2:29:54 (2003, Amszterdam). Tavaly óta edzősködik is, sok változás volt az életében, s arra jutott, vissza akar térni a futás világába.

„Amióta anya vagyok, akkor futok, amikor lehetőségem van, nem akkor, amikor akarok.

Átérzem az olyan kisgyerekes anyukák helyzetét, akik sportolni akarnak, de nagyon nehéz ezt megszervezni. Sokszor nem tudok kimenni futni, de így is tűztem ki magam elé célokat.

Fotók: Szász Norbert

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!