Hogyan rontsuk el a hangulatot a túrán?

Természetesen senkinek sem javasoljuk, hogy betartsa az alábbi intelmeket, de egy kis humor még nem ártott meg senkinek. Ha pedig valakire ráismernénk egy-egy mondat elolvasása után, azt tekintsük nyugodtan véletlen egybeesésnek.

Érkezzünk a találkozóhelyre későn, hogy mindenki kénytelen legyen várni ránk.

Nyomban az első lépéseknél elmélkedjünk arról, hogy a megállapított útvonal problematikus, és ajánljunk jobb útvonalat.

Csak azokkal foglalkozzunk, akiktől valami hasznot várunk. Azokkal egyáltalán ne törődjünk, akik a mi segítségünkre szorulnak.

Kényszerítsük rá mindenkire a magunk témáit, csillogtassuk tudásunkat, és mondjuk el fűnek-fának a gondjainkat.

Beszéljünk suttogva, és mutogassunk arra, akiről beszélünk.

Minél előbb válasszuk ki a túra azon résztvevőjét, aki viccelődésünk és csúfolódásunk tárgya lesz.

Elvből szálljunk szembe minden elhangzó véleménnyel, mégpedig olyan tűzzel, amitől veszekedéssé fajul a vita.

Ha valaki más véleményen van, mint mi, annak vessük oda, hogy más közösségben volna a helye.

Előbb tartsuk vissza a csoportot azzal, hogy a sor végén andalgunk, aztán nógassuk a túratársaságot, hogy hozzuk be a lemaradást.

Ne vigyünk magunkkal se enni, se inni, aztán követeljük minden vendéglőnél, hogy a csoport álljon meg.

Ha valaki hibát követ el, bíráljuk hangosan.

Amikor gyönyörű az idő, korlátozzuk a szabad természetben való tartózkodást olyan épületek meglátogatásával, amelyeket bármikor megnézhetünk.

A túra befejezésekor csak azoktól a társaktól köszönjünk el, akik mindenben egyetértettek velünk.

Ha következetesen betartjuk ezeket az intelmeket, a következő túrának már garantáltan egyedül vághatunk neki.

(Forrás: Turista Magazin – Az Országos Testnevelési és Sporthivatal folyóirata (93. évfolyam 2. szám, 1982. február) / Rakk Gyula facebook oldala)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!