Beléptünk a saras korszakba

Vágólapra másolva!

2020.02.13. 10:03

Címkék

Az idő enyhülésével a fagyott, kemény talajt lassan felváltja a sár, amelyen ugyan kellemetlen futni és csúszkálni, de emiatt ne hagyjunk ki edzést, mert remek edzéslehetőséget nyújt.

Szombat reggel migrénnel ébredtem (biztos volt valami a levegőben, mert nem én voltam az egyetlen), ezért szépen apránként befészkelte magát az agyamba a kérdés: mi lenne, ha ma nem mennék futni? Az elején még elhessegettem, hogy nem úgy van az, futónap van, és máskor sem hagytam ki holmi fejfájás miatt.

Végül úgy döntöttem, hogy mint hobbifutó megengedem magamnak az elengedést, és végre lustálkodom!

Jó döntés volt, mert kipihentem magam, a fejfájásom csökkent, így délután már nem volt kérdés, hogy mégiscsak nekiindulok, ne maradjon ki az edzés. Résztávozást iktattam be, az öltözetet pedig nagyon elrontottam, mert azt hittem, hogy jó idő lesz, de nem volt az, ráadásul megint folyt a kulacsomból a víz – ez a „produkcióm” egyedi, és semmihez sem fogható az érzés, ahogy jegelem vele az egyébként is kényes derekamat. Ezt még megspékelte a Polarom, ugyanis a résztávozás felénél úgy „döntött”, hogy akkor ő lecsatlakozik a műholdakról, nem mér semmit, és nem vezényli le a a hátralévő edzésemet. Nem igazán tudtam hova tenni, ilyet még nem csinált. Így magamra maradtam, és igyekeztem visszaemlékezni, mit és mennyit akartam futni, a távolságokat pedig nagyjából belőttem – és láss csodát, másnap, amikor hosszú idő után terepre merészkedtem, már rendesen mérte az adatokat.

Egész élvezetesre sikerült az a futás is, leszámítva az időnkénti brutális sarat – rá sem mertem nézni a cipőmre, csak próbáltam talpon maradni.

Nagyszerű edzés volt ez is, és jó érzéssel töltött el, hogy végül a szombati sem maradt ki, így a heti edzésmennyiség ismét pipa!

ROADRUNNERDIARY.WORDPRESS.COM

A szerző az edzőjétől kapott feladatot a Budai Trail egyik távjának lefutásával szerette volna végrehajtani, annak ellenére, hogy ritkán jár terepre. Remek időszakot választott, mert a kezdeti fagyot visszafelé felváltotta a sár, fantasztikus ilyen körülmények között csúszkálni!

Természetesen nagyszerű élmény volt neki, hiszen csodás helyen, jó társaságban futott, a cipőről meg csak leszárad a sár!

WITHOUTCATHARSIS.BLOG.HU

A szerző mostanság kissé hanyagolta a futást, de aztán úgy döntött, ez így nem mehet tovább, és rögtön „laza” harminc kilométeres, 735 méteres szintemelkedéssel járó futótútra indult, ami az Ösvénytaposók egyik túrája, a Hótaposó 30 TT. Az öltözetet nem igazán sikerült neki sem eltalálni, de ez télen sosem egyszerű!

SZUFLAVEDER.HU

A szerző egy gyulladás miatt jelenleg nem futhat, de sportolói múltjának köszönhetően úszhat és bringázhat. A bejegyzésből megtudhatjuk, mi az a lökéshullám-terápia, s hogy milyen változás állt be a másfajta edzésmunkának köszönhetően!

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző bejegyzésében a futók egyik mumusával kapcsolatban ad tippeket: hogyan tudjuk elkerülni, hogy az edzéseink monotonná váljanak?

Tudjuk, ez időnként nem könnyű feladat, de létezik néhány trükk!

SZABÓ SÁNDOR HEGYIFUTÓ (Facebook)

Sándor a Tajga Trailen szerzett saras tapasztalatait osztja meg, a képeket elnézve elég kemény volt a terep! A 23 kilométeres távon indult, amit nem meglepő módon meg is nyert 1:53:21 órás idővel!

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Fejlődni fejben is lehet

KREMLICZA LEVENTE

Talán ez egyik legszembetűnőbb fejlődést fejben érhetjük el, a mentális kitartásunk, tűrőképességünk az egyik legfontosabb képességünk a hosszú távok során. Óriási hatása van a teljesítményre, a versenyek kimenetelére, mégis kevésbé látszik a hétköznapi edzések során.

A minap befutottam a Szentendre Trail útvonalát, csak úgy, hosszú futás gyanánt. 2018-ban már versenyen is futottam ezt a távot, s tavaly a Szentlászló Trailen is sok közös szakasz volt benne.

Két éve a versenyen kissé óvatosan futottam: második ultratávom volt, egy korábbi sérülés miatt is visszafogtam magam – de azért odatettem magam. 7:20 óra lett az 54 kilométer, amiben 1800 méter pozitív szintemelkedés is van. Vasárnap ugyanitt futottam 52 kilométert, csak a Szentendrén belüli városi szakaszt rövidítettem le, de a terep ugyanaz volt. Ezt most sárosabb, nehezebb körülmények között, szurkolás, frissítőpontok nélkül 5:55:09 órával futottam le. Ha a hiányzó két kilométert hozzászámolom, akkor is körülbelül egy óra tizenöt percet javítottam az akkor időmön, ez közel másfél perccel gyorsabb tempó kilométerenként.

A fejlődés nagyrészt a mennyiségben és minőségben is jobb edzéseknek is köszönhető, de sok más tényező is közrejátszik. Magabiztosabban indultam el, és bár voltak nehézségek, sőt holtpontok is, tudtam, hogy teljesítem a távot, hogy stabilan beérek, még ha nem is a legjobb formámat nyújtom. Már nem jelent mentálisan akkora kihívást a Nyerges-hegy vagy a visegrádi fellegvár sem; persze sohasem lesznek könnyűek, de régi ismerősként kezdtem már meg a mászást hozzájuk. Talán ez a legnagyobb fejlődés, amit tapasztaltam magamon. Megtanultam, hogy a hosszú terepfutás sosem könnyű, a hegy, az erdő mindig tartogat meglepetéseket, de most már úgy tudok odaállni, hogy bármilyen nehézségek is lesznek, én a legjobb formámat nyújtom.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!