A fogmosás fantasztikusan jó érzés! Ezt eddig is tudtam, de nem emlékszem, hogy valaha is annyira jólesett volna, mint kedd reggel. Hajnalban ugyanis beértem a célba, és amint lehetett, elfoglaltam a szállodai szobát. Péntek reggel volt a rajt, keddig nem nagyon volt lehetőségem igazán tisztálkodni (meg természetesen másra próbáltam felhasználni az időt), és mondanom sem kell, azonnal beálltam a zuhany alá, hagytam, hogy zubogjon rám a víz.
Szeretek fogat mosni, és ha úgy érzem, nincs minden rendben, az nagyon zavar. A verseny előtt Spártába előreküldtem egy kis csomagot, egy pici fogkrém és fogkefe is volt benne; ott hideg vízzel kitisztítottam a számat, de a verseny második felében már zavart a helyzet, a pólóm ujjával törölgettem a fogaimat – ami nem az igazi.
Hogy mit éreztem a célban? Jó lenne hosszasan sorolni a fennkölt, pátoszos mondatokat a csodálatos érzésről, a beteljesülésről, a büszkeségről, de az az őszinte igazság, hogy a világon semmit sem éreztem, csak fáradtságot, de azt nagyon.
Sokkal keményebb volt ez a táv, mint az a bizonyos dzsungelultra, amelyet szintén sikerült teljesítenem, nagyon hosszú és kimerítő napok vannak mögöttem – de megcsináltam. Szerdán pedig megyek be a munkahelyemre dolgozni… Mit csináljak otthon? Üldögéljek magamban? Merthogy futni nem megyek, az szinte biztos…
Blaskó Mihály naplójának harmadik részét itt, a második részét itt lehet elolvasni, az elsőt pedig itt – a dupla Spartathlon előtt pedig interjút is készítettünk vele.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Fotók: Blaskó Mihály facebook oldala
Bronzérmet szerzett, mégsem elégedett Kelemen Anett
Népszerű eseményekkel folytatódik a budapesti futószezon
