Közel a rekorddöntéshez Berlinben

Kenenisa Bekele tizenkét évvel ezelőtt a spanyol El Periodicónak adott interjút, amelyben kizártnak tartotta, hogy lesz valaha olyan, aki két óránál gyorsabban futja le a maratoni távot.

„Normális körülmények között senki sem lesz képes erre” – mondta huszonhat évesen, nem sokkal világraszóló sikerei előtt.

Bár állítását azóta sem cáfolta senki, közel állunk hozzá, mert a jelenlegi csúcstartó, a kenyai Eliud Kipchoge tavaly 2:01:39-es idővel ért célba a Berlin Maratonon, idén pedig gőzerővel készül, hogy két óra alatt teljesítse a 42 195 métert. És itt jön a képbe a 37 esztendős Bekele, aki 2:01:41-es idővel nyerte meg az idei Berlin Maratont, vagyis mindössze két másodperccel maradt el Kipchoge rekordjától.

Ötvenezer eurótól esett el, ennyi járt volna ugyanis a rekorddöntésért, ám ennél nyilván jobban zavarja, hogy – egyelőre – nem ő a csúcstartó. Tegyük persze hozzá, már az is váratlan, hogy ennyire közel állt a rekorddöntéshez, mivel térd- és csípősérülés miatt tavaly április óta nem futott maratonit.

„Az elején enyhe fájdalmat éreztem, ezért kissé lemaradtam – mondta Bekele. – Néhány kilométer után nyugodtabbá váltam, és jobban ment a futás, de nem volt szerencsém. Örülök, hogy megjavítottam az egyéni rekordomat, de tudom, hogy a világcsúcsot is meg tudom dönteni. Nem adom fel, a rekorddöntés a jövő egyik nagy kihívása.”

Természetesen nem ez volt az első és talán nem is a legnagyobb sikere. Jelenleg is ő tartja a világcsúcsot öt- és tízezer méteren, utóbbin 2004-ben és 2008-ban is olimpiai bajnoki címet szerzett, míg ötezer méteren 2008-ban aranyérmet, négy évvel korábban ezüstérmet nyert. Minden idők egyik legjobb atlétája és sportolója, a jamaicai Usain Bolt korábban azt mondta, Bekele is annyira jó és domináns, mint ő, csak nem kap annyi médiafigyelmet.

„Ilyen a sport, ezzel nem tudok mit kezdeni. A százméteres sprintre sokkal többen figyelnek, jóval több embert érdekel” – reflektált Bekele.

Persze, az nem lehet kérdés, hogy ő a világ egyik legjobb hosszútávfutója.

„Tíz-tizenegy évesen láttam, ahogy honfitársaim sorra nyerik a versenyeket, ezért kezdtem el futni. Aztán tizenkilenc évesen újra komolyan edzeni kezdtem, de eleinte nem voltam túl gyors, és jóformán nem nyertem semmit. Két-három év elteltével aztán elkezdtem versenyeket nyerni, és igazán azóta tartom magam jó futónak” – mondta hét évvel korábban.

Címlapfotó: AFP/John Macdougall