TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Hozzáértők szerint az, hogy Valter napokig viselhette a maglia rosát, a rózsaszín trikót, szakmai szempontból még Bodrogi egykori hőstetteit (két vb-érem, szakaszdobogó a Tour de France-on) is felülmúlja.

ALAPVONAL. Régi igazság, hogy a futball, a játék olyan szféra, amelyben ott az igazság pillanata, mindenkiről kiderül, milyen ember. Ellentmondás? Dehogy. Elvégre, az őszintétlenség is jellemvonás lehet.

ALAPVONAL. Ha megtennénk, Szöul, Barcelona, Atlanta, Sydney vagy akár már London, Rio hőseit még erejük, életkedvük teljében, ép testben, ép lélekben emelhetnénk hivatalosan is oda, ahová szívünkben, értékrendünkben egyébként is régen elhelyeztük őket: nemzetünk sportolói közé.

ALAPVONAL. A szálak itt egymásba fonódnak: ami jó a régióban élőknek, hasznára van a helyi jégkorongsportnak is.

„Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt” – Szöllősi György nekrológja.

ALAPVONAL. Hogy az 1931-ben alapított Alsóvárosi Rétek SC-ről nem írt költeményt József Attila, valószínűleg csak azzal magyarázható, hogy nem hallott róla.

ALAPVONAL. Legkevésbé persze a sikereket kell megmagyarázni, ahhoz azonban a szakértelmen kívül sok csillagállásnak kell kedvezően alakulnia. Például rátalálni valahol arra a klubvezetőre, aki legalább középtávon bizalmat szavaz neki, és nem hallgat a mindenkori huhogókra.

ALAPVONAL. Készséggel elhiszem, hogy jogilag minden rendben, a paragrafusok körül semmi bibi, ám létezik morális oldal is. Nem folytatom, aki érti, érti, aki nem akarja érteni, lelke rajta.

ALAPVONAL. Hatalmas országok, gigászi sportbirodalmak képviselői között kerülnek magyarok az élre, és meglehetősen gyakran hihetetlen akarással képesek is győzni.

ALAPVONAL. Ebben kizárólag egy részletes, őszinte, feltáró vallomás segíthet. Ha úgy tetszik, vezeklés, amely teljes feloldozást, bűnbocsánatot ugyan nem adhat, de némi könnyítést azért igen, tisztázná a másikat, ezzel növelné olimpiai részvétele esélyeit.

ALAPVONAL. A 2016-os Európa-bajnokság döntőjében a Portugália–Franciaország mérkőzésen a győztes válogatott kezdőcsapatában nyolc olyan futballista szerepelt, aki a Sporting akadémiáján (is) pallérozódott.

ALAPVONAL. A szurkoló, aki egy a történettel, s aki „eggyé lenni” vágyik csapatával, nagyon szeretné a misztikus uniót (a feloldódás csodáját) megélni a maga életében, nagyon kívánná a „belső körhöz” tartozónak tudni magát.

ALAPVONAL. Vasárnap kiderül, ki viseli jobban a terhet, a nyomást, de e háromból az egyik NB II-es futballcsapatnál végtelenül szomorúak lesznek.

ALAPVONAL. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az sem sokkal jobb, ha egy labdarúgóról már januárban kiderül, hogy nem hosszabbítja meg az évad végén lejáró szerződését.

ALAPVONAL. Több évtizedes ellentmondása az elitfutballnak, hogy a drukkerek érzelmileg, a vezérek pedig gazdaságilag közelítenek a játékhoz.

ALAPVONAL. »Nem a fogyatékosság határozza meg az embert, hanem az, miképp kezeli a fogyatékosság előtt álló kihívásokat.«

ALAPVONAL. A lényeg azonban mindezek mellett, sőt előtt az, hogy újra országos üggyé vált a kerethirdetés. Visszakaptuk egyik kedvenc játékunkat, amelyet már örökre elveszettnek hittünk.

ALAPVONAL. A lilák legutóbb 1998-ban ünnepeltek NB I-es aranyérmet, ami a mai Z-generációnak valahol a triász és a jura között lehet. Márpedig azóta felnőtt sok ezer, sok tízezer drukker, akik ma már harmincasok- negyvenesek, de nem tudhatják, milyen érzés a bajnok szurkolójának lenni.

ALAPVONAL. A labdarúgóedzőénél igazságtalanabb, kiszolgáltatottabb állást én elképzelni sem tudok, s mérhetetlenebbet se alighanem. Persze, persze, az eredmény a megföllebbezhetetlen mérce mind a szurkoló, mind a klubvezetőség szemében, csakhogy ez is igen-igen relatív.

ALAPVONAL. Hahn János gólszerzői alakja sokkal erősebben beég a focirajongó retinája mögé, mint az élvonal gyepét évek óta itt koptató, külföldről szerződtetett jobb- és balhátvédeké; vagy írhatnám, két hétig mindenki csak arról beszélt, vajon a paksi kispad helyett mi a csudának ült fel az üres lelátóra Bognár György.