TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Újabb célnak ez sem rossz: eljutni odáig, hogy a magyar futballválogatott partiképességét ne egyszeri csodaként kezelje a sajtó, hanem a kontinens futballerőviszonyainak logikus következményeként.

ALAPVONAL. Egyesek azt vallják, a pandémia leértékelte a futballt, a sportot, az életigenlést, az életörömöt. Szerintem viszont éppen ellenkezőleg; megtanulhatunk becsülni mindent, amit visszakaptunk, amit korábban talán észre sem vettünk, amit természetesnek hittünk.

ALAPVONAL. Meg nem mondom, mikor lett megbocsáthatóan kegyetlen(ebb) a futball, mindenesetre nem csodálkoznék, ha valamelyik fogadási iroda a könyöklések számát is felvenné a tippelési lehetőségek közé.

ALAPVONAL. Ha egyenként megnézzük a keret tagjait, azt látjuk, hogy a korábban alulértékelt vagy képességeiket nem megfelelően kiaknázó olasz futballisták lubickolnak szerepükben.

ALAPVONAL. Hogy épp most jelenik meg ez az írás, az egyáltalán nem véletlen. Ma egy éve annak, hogy Benedek Tibor, ez a nagyszerű vízilabdázó, edző és apa búcsút intett nekünk – örökre.

ALAPVONAL. Azon túl azonban, hogy az ízlésekre és pofonokra vonatkoztatott megállapítás a gólszépségversenyek zsűrijére is bőven érvényes, ott van a felülírhatatlan bizonyíték: az emberi memória és annalesek hosszú távon csak a góllövő nevét jegyzik.

ALAPVONAL. Az egyenjogúság, az emancipáció témája a modern(ebb) társadalmakban örök feszültségforrás. A felesleges zsörtölődést megelőzve leszögezem, hogy nőpárti vagyok.

ALAPVONAL. Miért mondanánk le eleve a bravúr lehetőségéről éppen az egyetlen csapatsportágban, amelyben Dávid egyszer azért legyőzheti Góliátot, és éppen az egyetlen viadalon, amelynek mi is házigazdái vagyunk?

ALAPVONAL. Olyan országban élünk, amelyben a klubtörténeti sikerek sem jelentik automatikusan azt, hogy a futballedző megtarthatja az állását és építheti tovább eredményesen, amit elkezdett.

ALAPVONAL. A Parc des Princes-beli este olyan volt, mint a betlehemi éj. A csillagos ég alatt negyvenezer bölcs megpillantotta a futball első európai kupagyőztesét.

ALAPVONAL. Talán meg lehetne adni az olimpiának az esélyt, hogy ismét csodát tegyen. A sportolók által. Akik túltették magukat mindenen, egy kukába ment esztendőn, sokan a fertőzésen és az utóhatásokon, minden élversenyző legbrutálisabb ellenségén, a bizonytalanságon, és most ismét életük nagy napjaira készülnek elszántan, a szent célt immár egyetlen pillanatra sem tévesztve szem elől.

ALAPVONAL. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a valaha oly fényes magyar futball szerves fejlődését nem vágják el egy éles késsel a politika XX. századi boszorkánykonyhájában!

ALAPVONAL. Nem magyarázat, hanem tény: a járvány szilánkokra zúzta az FTC türelmes munkával felépített pólós sikercsapatát.

ALAPVONAL. Akinek még lennének illúziói, számoljon le velük: a sportszerűség eredendő fogalmának átértelmezése óta az egyik alapvető taktikai utasításnak számít a gólszerzés megakadályozása akár sérülésokozás árán is.

ALAPVONAL. Kudarc után érdekesebb a helyzet, hosszabb elemzést is megérdemel, de fokozott figyelmet mindenképpen, hogyan reagálnak a vesztesek, mivel indokolnak, képesek-e hétköznapian megmagyarázni a sokszor megmagyarázhatatlant.

ALAPVONAL. Győr a női kézilabda fővárosa lett, az addig is királynőként tisztelt Görbicz Anitából koronás királynő lett. Nem érdemes azon gondolkodni, Anita tette-e naggyá a Győrt, vagy a Győr Anitát, együtt értek a csúcsra. És hogy továbbra is ott maradjanak, közösen tehetnek érte.

ALAPVONAL. Hogy az 1950-es, 1960-as, 1970-es években nyugaton „kalandozó” magyar futballhősök dicsőségét miért vették el tőlük és tőlünk, még az „enyhülés” időszakában is, azt már ne is akarjuk megfejteni.

ALAPVONAL. A 40 millió a Juventus kasszáját gazdagítja majd, már csak az a kérdés, hogy mire megy el ez a pénz. Pirlo állását nem mentette meg végül az évad viszonylag sikeres zárása, a vezetőket most kevésbé érdekelték az anyagiak, és hiszik, hogy nem csak a töltött káposzta jó felmelegítve.

ALAPVONAL. Mennyire számít közszereplőnek a sportoló, milyen kötelezettségei vannak a médiával szemben, mikor tűnhet el, mint az aranyóra, s mikor kell a legkellemetlenebb szituációban is rendelkezésre állnia?

ALAPVONAL. Tudom, a terv előbb-utóbb célba ér, a mi szemünk, szívünk, lelkünk – mert imádjuk a labdarúgást, ami nem ereszt – az új módihoz is hozzászokik majd pillanatok alatt. Lehet, mégis elveszítünk közben valamit?