TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ez a publicisztika nem Suhajda Szilárdról, hanem a halálát övező reakciókról, a szokás szerint kettészakadt közhangulatról, a szinte kizárólag „féloldalas” gondolkodásról és véleményekről szól. Ezért vártam vele ennyit. Hiszen nem az a kérdés, kinek van igaza, hanem az, miért akarunk megint igazságot hirdetni olyan ügyben, amelyben egyetlen, objektív, osztatlan igazság nincs, nem is lehet.

ALAPVONAL. A Sevilla csodálatos európai szereplése és sebezhetetlen döntőbeli teljesítménye ugyanakkor nem izolált jelenség, hanem nyugodtan kijelenthető: spanyol sajátosság, s itt jön be a képbe az újrafogalmazott linekeri tézis szükségessége.

ALAPVONAL. Egy ilyen hangulatú meccsen talán Mourinhónak is érdemes lett volna elővennie a szoborszerű, megnyugtató, önbizalmat sugárzó arcát. Ehelyett jött az ugrálás, a mutogatás, a gesztikulálás, a nyomásgyakorlás, a provokáció és minden más, ami ahhoz vezetett, hogy a két kispad is egymásnak esett; ilyen hangulatban azért a labdarúgóknak nehéz higgadtnak maradniuk.

ALAPVONAL. A Honvédra jutó milliárdokból a már hajléktalanmentes akadémiára is támaszkodva, a csodálatos új Bozsik Arénában rendre viszonylag sok szurkoló előtt futballozva kellett volna egy olyan aprócska sikert elérni, mint a bennmaradás.

ALAPVONAL. Ide nem jön dúsgazdag szerencselovag, hiszen arról stadionbeli felirat tanúskodik, mi a vélemény róluk errefelé: „A labdarúgás a szurkolóké, nem a sejkeké, az oligarcháké, az esélylesőké és a bankároké.”

ALAPVONAL. Megköszönhetik a döntést Vad II Istvánnak, hiszen így van kire mutogatni a kiesés okán, mert ugyebár nálunk ez a legfontosabb. Azért is, mert meggyőződésem, hogy ha összejön a kispesti vezetés, a Fehérvár szerez gólt a Fáy utcában. Hogy miért? Ne kérdezzék. Maradjunk annyiban, hogy biztos vagyok benne.

ALAPVONAL. Az évek óta tartó, Háromszéken tomboló futballőrület fenntartásához természetesen a mégoly közvetlen személyi viszonyok is kevésnek bizonyulnának. Kellenek a sikerek, a nemzetközi porondra való kilépések kebeldagasztó pillanatai, mint a dolgos hétköznapok utáni vasárnapok. Vagy a tényleges és szimbolikus pünkösdök, amikor újra „lelkes” lénnyé válik az ember.

ALAPVONAL. Szucsánszki Zita eredményeit röviden és a hármas egység jegyében összegezhetjük: egyaránt háromszor nyert kontinentális kupát – kétszer a KEK-, egyszer az EHF-serleget –, bajnokságot és MK-t, ráadásként háromszor választották itthon az év kézilabdázójának.

ALAPVONAL. A Premier League megnyerése a múlt ismeretében nem volt kihívás. A BL igen. Az legalizálná az elköltött eurószázmilliókat, akkor lehetne azt mondani, hogy a 2008-ban útjára indított arab futballprojekt végre sikeres. Bár szurkolói hovatartozástól függően alighanem sokan vitatják, de talán (vagy legfeljebb?) akkor lehet elkezdeni leszámolni az első és második számú manchesteri csapat kitételével.

ALAPVONAL. Nincsenek légiósok, a gárda fiatal, sok van még benne. Ezt már az edző, Szivós Márton mondta, aki hihetetlenül hálás a fiúknak, hogy partnerei voltak mindenben. Ez egyébként oda-vissza igaz, másként nem lehet. Kétségtelen, ha siker van, akkor minden szép és jó, de a Honvéd-pólósokon most tényleg nem lehet fogást találni.

ALAPVONAL. Úgy érzem, nem lehet véletlen, hogy nem sokkal Maradona halála után Argentína és a Napoli is révbe ért. Előbbi harminchat, utóbbi harminchárom éve várt erre. Nyilván ez nem csak nekem jutott eszembe, számos fotómontázs került fel a netre, ami ugyancsak azt sugallja, hogy az isteni Diego keze bizony benne lehet e sikerekben.

ALAPVONAL. A remény adva van, éppen a négyezres nézőszám jelzi, mennyire vevők a focira az emberek ezen a szinten is, és pontosan az ilyen rendezvények adhatnak erőt, motivációt egy gyereknek, aki esetleg csak szűkebb pátriájában futballozhat, de előtte lebeghet a cél, hogy ő is egy fehérvárihoz hasonló csodálatos stadionban, ennyi néző előtt lépjen pályára.

ALAPVONAL. Abnormális állapot. Nem tarthatott, nem is tartott az idők végezetéig. Ránk köszöntött a rendszerváltás – azaz a magyar sportra inkább rászakadt. Ami organikus, természetes fejlődés eredménye volt, azt már réges-rég felszámolták, ami mesterségeset a helyére ügyködtek, az egyszer csak hirtelen összedőlt. Maga alá temetve sok-sok sportklubot.

ALAPVONAL. Nagyon kevés olyan csapat van (már ha egyáltalán akad) Európában, amelynek a 2028-as kontúrjai is olyan erősen látszanak, mint a Real Madridé. Ráadásul a generációváltás a szemünk előtt ment végbe, úgy, hogy közben a sikerekről és a »kiérdemesült cirkuszi oroszlánokról« sem feledkeztek, feledkeznek meg.

ALAPVONAL. Ami a múltat illeti, a legjobb hangulat akkor uralkodott, amikor a csapat a középmezőny stabil tagja volt, rendszeres vasárnap délelőtti meccsekkel, ebéd előtt sokan mentek ki szívesen a Hungária körúti pályára. Aztán amikor 29 év szünetet követően, 1987-ben a Verebes József vezette társaság bajnok lett, változott az atmoszféra. Akkor fogalmazódott meg a tétel, hogy az MTK-nál két dolog szennyezheti a légkört: a siker és a kudarc. A kettő között békében, csendben jól elvan mindenki.

ALAPVONAL. A sport kegyetlenségének is aposztrofálhatnánk, hogy bár ezek után sem elvárás mindig megverni Angliát vagy Németországot, mégsem lesz már soha akkora meglepetés, mint volt. Ugyanez vonatkozik Marozsánra, legfeljebb ha egy Grand Slam-tornán arat hasonló diadalokat, a Fradi női kézisei meg az emlegetett final fourban.

ALAPVONAL. Ha nem tetszik neki a címer, ha nem tetszik neki a szkenner, ha nem tetszik neki az új név, ha nem tetszik neki a sok-sok vereség, akkor sem a klubot utálja, legfeljebb a vezetőt, az edzőt, egy-két bénácska sztárt.

ALAPVONAL. Ha valamikor, most nyikoroghatna többet minden stadion bejáratánál a forgókapu, mert tuti, nekiindulnának futballozást nézni a népek. Arról nem beszélve, hogy csak az igazán elszántak fagyoskodták végig a februárt és a márciust, míg áprilisban és májusban az esős napokat, szóval, a nyár eleje talán a szalondrukkerek kedvét is meghozná – ehhez képest május 28-tól nincs focizás az NB I-ben...

ALAPVONAL. A dunaszerdahelyi Mol Aréna egyfajta búcsújáróhellyé emelkedett, és nemcsak a futballhívek számára. Legfeljebb egy nagyon szűk réteget leszámítva mindenkinek az, aki ilyen-olyan indíttatásból bakancslistát tart nyilván a hajdani Magyarország kötelező módon meglátogatandó helyeiről.

ALAPVONAL. E nyolcakat nem azért száműzték, mert oroszok, hanem mert rovott múltúak, vállalhatatlan értékrendet, nézeteket vallanak vagy egyszerűen hülyék. Ehhez viszont nem kell háború – zavaros alakok, fejek és jellemek békeidőben is vannak, ilyen erővel ezt a vizsgálatot mindig és minden nemzet fiai, lányai kapcsán elvégezhetnék. És elég sokan elbuknának rajta...