TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Mindenkinek tetsző sportközvetítés sohasem lesz, mert a képpel, a kameraállással vagy a kommentálással valakinek biztosan baja akad, különösen utóbbi esetében a szurkolói attitűdöt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

ALAPVONAL. A lázadásokat a világtörténelem során is általában leverték, nem történt most sem másként, egyes elméletek szerint a Juventusszal akarnak példát statuálni Olaszországban és a nemzetközi színtéren egyaránt, sugallva ezzel a többieknek: ez veletek is megtörténhet, ne nagyon ugráljatok!

ALAPVONAL.A legújabb fejlesztésű Mondo futópálya máris »megvillantotta adottságait«. Mert miközben a formahegyezés a vb-re nem a rajt előtti negyvenedik napot célozza, több számban néhány egészen ígéretes időeredmény is született. A dobóatléták is csupa felsőfokban nyilatkoztak a dobókörök minőségéről, és akiben esetleg felvetődött annak a gyanúja, hogy nem volt szabad nekik rosszat mondaniuk, arról nyugodtan kijelenthető, hogy fogalma sincs ezen mellékkörülmények jelentőségéről.

ALAPVONAL.Mr. Kemp kedvenc esete, amikor egy labdarúgó a futópadon volt, éppen azt vizsgálták, hogyan reagál az izomzata a terhelésre, amikor megszólalt a telefonja. Kikéredzkedett, és soha többet nem ment vissza. Egy másik csapat hívta, amelyik több pénzt ajánlott neki.

ALAPVONAL. A női kézilabda- vb-n december 4-én, a Montenegró elleni csoportrangadón jöhet el az igazság pillanata. Akkor derülhet ki, mit érünk. Ez lehet számunkra az év mérkőzése. Addigra kell erőben, taktikában, koncentrációban, vagányságban, lélekben késznek lenni. Sőt, nem is addigra, hanem pont akkor.

ALAPVONAL. »A modern kultúra standardizálta az embert, egyformán telítődő gépeket teremtett. Ennek a standardizált embertömegnek elsőrendű cikke lett a futball. Hogy miért éppen a futball, miért nem az irodalom, vagy a különféle művészetek, ennek oka legfőképpen a futball kollektivizmusa és a modern ember aktivitása.«

ALAPVONAL. Napjaink kozmopolita világában nem meglepő, ha külföldi szövetségi kapitánya van egy-egy ország válogatottjának, a most zajló Eb-selejtezőn csaknem fele-fele arányban osztoznak a honi és határokon túli erők a pozíción, de még a 2022-es világbajnokságon is akadt kilenc »légiós« szakvezető.

ALAPVONAL. Eszembe jutottak azok a labdarúgók, akiket roppant tehetségesnek tartottam, ám nem mindegyiküknek adatott meg, hogy itthonról legálisan nyugat-európai klubhoz igazolhassanak. Arra már nem kaphatunk választ, mi történt volna, ha erejük teljében külföldi nagycsapatban futballozhatnak.

ALAPVONAL. Mi már régen az »elégetett pénz« játékainak nevezzük az eseményt, rengeteg pénzt költöttek rá, ami nem térül meg soha. Sok fiaskónak bizonyuló esemény zajlott itt, ráadásul a sportban nemcsak az eredmény számít, hanem a látogatottság, a tömeg, a szurkolók lelkesedése is. Itt viszont nincsenek szurkolók, nincs lelkesedés.

ALAPVONAL. Az atlétikai világbajnokságon hasonló jelenetek nem várhatók, a Kipchoge-ultrák a legkevésbé sem akarják lerohanni az Ingebrigtsen-rajongókat.

ALAPVONAL. Jobb helyeken még fotó is megtámogatja a közös boldogságot, a labdarúgó és a fővezér kifeszíti a szerzemény mezét. Megjegyzem, úgy tartanám korrektnek, hogy amikor a futballista ne adj' Isten távozik a csapattól, a szokásos lózungok (»További sikereket kívánunk neki...!«) mellett is lenne fénykép, mondjuk arról, hogy leadja a szerelését, csomagol, kihajt a stadion kapuján (és vissza se néz).

ALAPVONAL. Ez a történet és publicisztika azonban nem elsősorban rólunk és a labdarúgásról szól. Mert ha arról szólna, az eddigi vb-szereplések és az aktuális FIFA-ranglista alapján földrészünknek mintegy 25-30 kvótája lenne.

ALAPVONAL. Annyi azonban bizonyos: az ősi kultúra fennmaradt, a maga töredékességében is lenyűgöző ismeretanyaga pedig azt bizonyítja, a sport, a mozgás és a versengés, ássunk bármilyen mélyre is a múltunkban, nem hiányozhatott az emberiség életéből.

ALAPVONAL. A többség tényleg gyerekkora óta együtt játszik. Hasznot húztak abból, hogy a feröeri csarnokok éjjel-nappal nyitva vannak, hogy arrafelé az önkéntes munkának megvan a maga becsülete, márpedig sok lelkes, a kézilabdáért tenni akaró ember élt, él arrafelé.

ALAPVONAL. Különös a női kosárlabdázás. A pörgő ritmus, a sok pont, a gyakran másodpercekbe sűrűsödő drámaiság még a sok pontatlanság ellenére is az élvezhetőség olyan elegyét kínálja, amire több országban megtelnek a lelátók.

ALAPVONAL. Biztos-e, hogy egy pályafutás értékéről, minőségéről a legtöbbet mindig, minden körülmények között a számok mondják el? Biztos-e, hogy aki több gólt szerzett (sőt, több gólpasszt jegyzett, osztott ki), több trófeát gyűjtött be csapatával, több BL-meccse van, több válogatottságig ért, az jobb is (volt) a másiknál egyértelműen?

ALAPVONAL. Rerrich Bélát nyolcvanadik születésnapján a stockholmi Olimpiai Stadion dísztermében 420 személyes vacsorán köszöntötték, korábban megkapta a Svéd Sport Aranyjelvényét, amelyet alapítása (1912) óta először ítéltek nem Svédországban született sportembernek. Rengeteg reformterve volt, már akkor a vívás televíziós közvetítése járt a fejében, amikor az a sportszerkesztőknek még eszükbe sem jutott.

ALAPVONAL. Mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi mozgás beleférhetett a délelőtt, a délután és a szürkülő este tizenkét-tizennégy órájába; azt pedig nem tudom ¬felidézni, hogy a futás, ugrás, dobás közben mikor ettünk, ittunk, úgyhogy valószínűleg igazak azok a szintúgy sokat emlegetett történetek is, melyek szerint anno nem »sajtburgersültkrumplikólából«, hanem zsíros-kolbászos kenyérből és csapvízből állt a kölyökmenü…

ALAPVONAL. Természetesen az említett emlékhelyek egyikén sem úgy hivatkoznak Weisz Árpádra mint a szombathelyieket az első osztályból kiejtő trénerre.

ALAPVONAL. Amennyivel a mezőny előtt járt, kétszáz pillangón alighanem még, mondjuk, 80-85 százalékos állapotban is győzhetett volna, legfeljebb váratlanul izgalmasan alakult volna a hajrá. Milák azonban attól az, aki, mert neki nemhogy a 80, még a 95 sem elég. A 99 is fintorogva.