TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A mai futball nincs híján az álszentségnek, ám a »bocs« nálam kiveri a biztosítékot, hiszen a mentegetőzés a hívek érzelmeire hat egy olyan világban, amelyben a »Profik vagyunk!« jelszó alapján nem játszhat az érzelgősség.

ALAPVONAL. A sportruházat önmagában fogyóeszköz is, a különböző eseményekhez fűződő egyedi darabok olyan töltetet hordoznak, amelynek erejét, üzenetét csak felerősíti a múló idő, főleg a szép új világ megérkeztével, az újrakezdés örökérvényűségének hitében.

ALAPVONAL. Játékunkra továbbra is érvényes, ami a labdára: nem a küzdelem, a békétlenség, az indulat, hanem az öröm, az élmény, a szórakozás forrása.

ALAPVONAL. Az egyik legnagyobb kihívást jelenti, hogy olyan játékosok kerüljenek ki a labdarúgó NB I-ből, akik nemzetközi szinten is piacképesek, akik a magyar bajnokságból tovább tudnak lépni.

ALAPVONAL. Győzött a józan ész, és minden csapat rábólintott a fenntartható jövő biztossá tételéhez szükséges költségcsökkentési és fejlesztéskorlátozási intézkedésekre.

ALAPVONAL. »Tetszettek volna többet rúgni nálam«, mondhatná a híres Antall József-i fordulatot idézve-kiforgatva némileg, aztán meg a győzelmet nem kell megmagyarázni ezúttal sem.

ALAPVONAL. A hét szomszédos ország U20-as játékosai között összesen egy olyan futballistára bukkantam, akinek a Salzburg ékkövénél, Szoboszlai Dominiknál magasabb a piaci értéke.

ALAPVONAL. Ha sikerül, a csapat is jól jár, ha nem, az edző megjárhatja: az öltözői tekintély már csak olyan, hogy az irodákig is elérhet, ami nem sok jóval kecsegtet viszály esetén.

ALAPVONAL. Ahol nincs belső igény a megváltásra, oda a Messiás is hiába menne. A debreceni futballból elillant a lélek, viszont nem volt benne annyi érzelemmentes, profi tudás sem, hogy kiváltsa.

ALAPVONAL. A második vonalba visszacsúszó női futballistákra még inkább rávetülhet a diadalmas férfiak árnyéka. Értük, a Klopp-gárda legfrissebb diadalát köszöntő városi parádén sem igen hullatnak majd könnyeket.

ALAPVONAL. A törlés momentán nem kevésbé reális jövőkép, mint az, hogy egy tízmilliós metropolisz nagyjából egy év múlva egy hónapra vendégül lát százezres nagyságrendű embertömeget a szélrózsa minden irányából.

ALAPVONAL. E futballhistóriában egyedülálló mutatványt nem tudjuk megismételni ma már, ám a gyermeteg pótcselekvések hajszolása közben értelméről, hasznáról lehet még gondolkodni talán.

ALAPVONAL. Fogadni mernék arra, a labdarúgók többségének jobban tetszett ez a keddtől vasárnapig tartó futballozás – vagyis a nagyobb terhelés –, mint amikor a meccs, regeneráció, edzés körforgás ad szürke egyformaságot.

ALAPVONAL. Sokan azt mondják, ha rájuk teszem a kezem, máris jobban vannak. Ez túl messzire mutat, ezt nem akarom hallani.

ALAPVONAL. Nem véletlen, hogy azok a futballklubok veszik könnyedebben a vírushelyzet jóvoltából sűrűbb bajnoki akadályokat, amelyek nem a nyafogásra pazarolják az energiájukat.

ALAPVONAL. Látva a margitszigeti zarándoklatot, olvasva a megemlékezéseket, amelyben erdélyiek ezrei szinte hozzátartozóként búcsúznak Benedek Tibortól, immár súlyos mulasztásként telepszik rám e hérosz halála.

ALAPVONAL. A kísérlet egyébként sem ördögtől való: a kézilabdában régóta bevált a final four, a vízilabdában előbb a final six, később a final eight. Utóbbi lehetne majd a futballban is. De azt sem bánnám, ha final sixteen lenne.

ALAPVONAL. A sport viszont sokkal több ennél. Hiba, ha ezt csupán olyan tragédiák bekövetkeztekor észleljük, mint Benedek Tibor halála. Falusi csapatok, kisvárosi hősök is szurkolók százainak, ezreinek a napjait aranyozhatják be – mi más lehetne akkor a Ferenc­város célja?

ALAPVONAL. A labdarúgó NB I-ben 12 csapat játszik, van is vita róla. E 12 elleni harc pótcselekvés, a frusztrációs állapot – egyben a torzult tenni akarás – monomániás tünete csupán.

ALAPVONAL. Remélhetőleg hamarosan sztorikká szelídül a karanténidőszak több sportvonatkozása: az elnéptelenedő stadionok emléke, a kettes-hármas csoportokban tartott csapatedzések abszurditása, az elhanyagolt lovak szemrehányó tekintete.