TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Legkevésbé persze a sikereket kell megmagyarázni, ahhoz azonban a szakértelmen kívül sok csillagállásnak kell kedvezően alakulnia. Például rátalálni valahol arra a klubvezetőre, aki legalább középtávon bizalmat szavaz neki, és nem hallgat a mindenkori huhogókra.

ALAPVONAL. Készséggel elhiszem, hogy jogilag minden rendben, a paragrafusok körül semmi bibi, ám létezik morális oldal is. Nem folytatom, aki érti, érti, aki nem akarja érteni, lelke rajta.

ALAPVONAL. Hatalmas országok, gigászi sportbirodalmak képviselői között kerülnek magyarok az élre, és meglehetősen gyakran hihetetlen akarással képesek is győzni.

ALAPVONAL. Ebben kizárólag egy részletes, őszinte, feltáró vallomás segíthet. Ha úgy tetszik, vezeklés, amely teljes feloldozást, bűnbocsánatot ugyan nem adhat, de némi könnyítést azért igen, tisztázná a másikat, ezzel növelné olimpiai részvétele esélyeit.

ALAPVONAL. A 2016-os Európa-bajnokság döntőjében a Portugália–Franciaország mérkőzésen a győztes válogatott kezdőcsapatában nyolc olyan futballista szerepelt, aki a Sporting akadémiáján (is) pallérozódott.

ALAPVONAL. A szurkoló, aki egy a történettel, s aki „eggyé lenni” vágyik csapatával, nagyon szeretné a misztikus uniót (a feloldódás csodáját) megélni a maga életében, nagyon kívánná a „belső körhöz” tartozónak tudni magát.

ALAPVONAL. Vasárnap kiderül, ki viseli jobban a terhet, a nyomást, de e háromból az egyik NB II-es futballcsapatnál végtelenül szomorúak lesznek.

ALAPVONAL. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az sem sokkal jobb, ha egy labdarúgóról már januárban kiderül, hogy nem hosszabbítja meg az évad végén lejáró szerződését.

ALAPVONAL. Több évtizedes ellentmondása az elitfutballnak, hogy a drukkerek érzelmileg, a vezérek pedig gazdaságilag közelítenek a játékhoz.

ALAPVONAL. »Nem a fogyatékosság határozza meg az embert, hanem az, miképp kezeli a fogyatékosság előtt álló kihívásokat.«

ALAPVONAL. A lényeg azonban mindezek mellett, sőt előtt az, hogy újra országos üggyé vált a kerethirdetés. Visszakaptuk egyik kedvenc játékunkat, amelyet már örökre elveszettnek hittünk.

ALAPVONAL. A lilák legutóbb 1998-ban ünnepeltek NB I-es aranyérmet, ami a mai Z-generációnak valahol a triász és a jura között lehet. Márpedig azóta felnőtt sok ezer, sok tízezer drukker, akik ma már harmincasok- negyvenesek, de nem tudhatják, milyen érzés a bajnok szurkolójának lenni.

ALAPVONAL. A labdarúgóedzőénél igazságtalanabb, kiszolgáltatottabb állást én elképzelni sem tudok, s mérhetetlenebbet se alighanem. Persze, persze, az eredmény a megföllebbezhetetlen mérce mind a szurkoló, mind a klubvezetőség szemében, csakhogy ez is igen-igen relatív.

ALAPVONAL. Hahn János gólszerzői alakja sokkal erősebben beég a focirajongó retinája mögé, mint az élvonal gyepét évek óta itt koptató, külföldről szerződtetett jobb- és balhátvédeké; vagy írhatnám, két hétig mindenki csak arról beszélt, vajon a paksi kispad helyett mi a csudának ült fel az üres lelátóra Bognár György.

ALAPVONAL. Egy pillanatig sem kívánom azt sugallni, hogy­ a Sajóbábony esetében is hasonló süllyedésveszéllyel lenne dolgunk. Valószínűsíthetően egyszerű emberi mulasztás vezetett oda, hogy az edző autóba vágta magát, kijelentve, neki elég ebből.

ALAPVONAL. Rengeteg jó tanácsot kapok arra, hogyan kezdjem, folytassam a futást, kerékpározást, úszást, akármi mást, de annak nem találtam nyomát a világhálón, hogy ki és hol mondja meg, mire vagyok alkalmas, és hogyan kell csinálni – jól.

ALAPVONAL. A Visegrádi négyek kooperációjában is egyre erősödik a Kassa–Miskolc hokitengely jelentősége.

ALAPVONAL. Amelynek fő vonzereje, kincse a DVTK. Volt, akkor. Én is miatta, általa szerettem meg ezt a legalábbis hazai pályán mindig szenvedélyesen futballozó csapatot, a több tízezernyi, rajongásában és dühében is félelmetes szurkolót.

ALAPVONAL. Műesés, rájátszás, fordított esetben durva faultot kísérő, automatikus »Labda volt, spori!« megjegyzés – folyamatosan a bíró megtévesztése a cél. A hazugság – mondjuk ki nyíltan.

ALAPVONAL. Egyesek számára talán meglepő, de anno a román tornászlányok többsége mégsem a veréseket, a sérülten, betegen is versenyzésre kényszerítést tekintette a kínzások kínzásának, hanem az éhezést. Az állandó fogyókúrázás pedig egészen elképesztő dolgokra sarkallta őket.