TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Még közelebb jőve a jelenhez, mostanság leginkább az edzők válnak bűnbakká. Nincs eredmény, és máris szevasz, függetlenül attól, hogy azért mindenhol vannak elöljárók, akik a szerződtetéskor úgy nyilatkoznak a mesterekről, hogy nincs náluk jobb. Aztán ők maradnak.

ALAPVONAL. Igen, tényleg érdemes lenne elemezni, hogy az elmúlt öt évben a jelenleg a magyar futballban domináló Ferencváros hogyan távolodhatott el ennyire a vele akkor még legalább azonos szinten lévő Viditől, és mi talán adhatunk is rá válaszokat, de most Fehérváron is csak egyetlen kívánság fogalmazódhat meg, hogy Sóstó felett újra ragyogjon fel az ég.

ALAPVONAL. A minap egyszer az jutott eszembe, milyen csodálatos lenne, ha egyszer csak betoppannál a »mackós«-ra, hogy újra itt vagy, csak egy félreértés volt ez az egész. Elképzeltem, hogy odaszaladok, és újra megölellek és megölelsz. Micsoda boldogság lenne. Aztán arra gondoltam, hogy de hiszen éppen ez vár ránk egyszer.

ALAPVONAL. Az hamisítatlan angol humor, ez hamisított magyar valóság. Amelynek részeként már azt is pedzegetik, hogy a magyar válogatottnak sincs semmi köze a magyar labdarúgáshoz. A sportközgazdász (amúgy hol vannak a »kultúraközgazdászok«?) nemzeti érzéssel felheccelt, megvezetett tömegekről beszél; ez a hétköznapi ember totális lenézésének régen ismert formája, innen már csak egy lépés, hogy a meccsre járók törött szemüveget hordanak, fogatlanok és alkoholisták is.

ALAPVONAL. A sok kiváló Kovács Istvánról eszünkbe jutott régi mániánk, a »legsportosabb« magyar vezetéknevek ranglistájának összeállítása. Az egyszerűség kedvéért az olimpiai bajnoki cím lett a siker mértékegysége.

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy egy csapatot úgy lehet fejleszteni, ha az egyénekből kihozzuk a legjobbat, de úgy, hogy ez nem vezet önzőséghez és önzéshez. Változtathatsz, csinálhatsz mást, módosíthatsz a meglévő játékosaidtól függően, de a DNS-ed ugyanaz marad. Az én vagyok a karakterem, a történetem, a családom, a múltam, a játékos-pályafutásom.

ALAPVONAL. Az angolok például az egyik világbajnokságon odáig mentek a tradicionális maori harci tánc, a haka »tompító célzatú megelőzésében«, hogy nyitott V-alakban sorakoztak fel – mintegy elnyelendő a fekete mezeseket –, vállalva a több ezer font sterlinges bírságot is, amelyet a félpálya átlépéséért rótt ki rájuk a nemzetközi szövetség.

ALAPVONAL. Az Illés együttes először az 1968-as táncdalfesztiválon hallott dalával – Amikor én még kissrác voltam – megidézem az ifjúságomat, már ami a labdarúgás szeretetét illeti. Ezt azért írom le, mert noha Lionel Messit és Cristiano Ronaldót kiváló futballistának tartom, mindig feszengtem, amikor gyerekek tucatjait láttam a mezükbe bújva. Miért nem lehet honi játékoshoz kötődni? A válasz korszakoktól függően más és más volt.

ALAPVONAL. Különleges az edzői lét. Leginkább azért, mert hiába csapatjáték a futball, a kispad embere egyéni versenyző. Mostanság főként, hiszen – kimondjuk vagy sem – hatalmas a kenyérharc a szakma mesterei között, nem mindegy, hogy a havi bevételem annyi, amennyi (sok), vagy a tartalékaimból kell élnem, ami szintén annyi, amennyi (nem kevés, de fogy), függően a »közös megegyezéssel« fordulattal kitüntetett pénzügyi tranzakciótól.

ALAPVONAL. Lehet, a jelenlegi Nationalelfben valóban nincsenek jó hátvédek, nincs jó befejező csatár, nincsenek vezérlő klasszisok, s kizárólag ennyi a lényegi ok. De mi van, ha egy ország azt veszítette el időközben, amire ’54 táján rátalált? Mi van, ha nem is csak a 2014-ben még diadalittas német futball, hanem egy – önmagát vezető nemzetnek tudó – ország keresi egyre görcsösebben a helyét, s e tétovaságnak a gyarlóbb eredmények a visszfényei csupán?

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy ez a kulcs. A munkaadóhoz, az egyesülethez, a városhoz, a közeghez fűződő viszony. Az, hogy a helyet, ahol tarthatatlanná vált a helyzetem, legalább kicsit, de inkább nagyon az otthonomnak érzem-e. Mert ha az otthonomban okozok kárt, ha már otthon nem szeretnek, akkor valamit tenni, leginkább menni kell, azért is, hogy egyszer majd újra hazajöhessek.

ALAPVONAL. Mindezek ismeretében felüdülés volt olvasni Majoros Bence posztját, majd a többiek nyilatkozatát, mert a belháborúk közepette mégiscsak akad néhány játékos, aki az asztalnál és azon túl is példát mutat, rácáfolva a sportágban honos hangulatra, képes igazi csapatként kiállni egymásért.

ALAPVONAL. A Brit-szigetekről érkezett három legutóbbi világsztár, Michael Owen, David Beckham és Gareth Bale talán egyike sem találta meg ilyen gyorsan a közönség szívéhez vezető utat, ennyire egyöntetű elfogadottságnak pedig meglehet, egész itteni karrierjük alatt nem örülhettek, mint Jude Bellingham hat tétmérkőzést követően.

ALAPVONAL. A sport és megítélése azonban más világ, néha ilyen, néha olyan irányban. Az európai hivatalos futballfórumokon most épp hatalmas feketepontként kezelik a bukaresti megnyilvánulást, és borítékolható volt, hogy a szókimondó – és a román hivatalos politika szerint jogszerű – állásfoglalás sokba kerül a román labdarúgásnak.

ALAPVONAL. A globalizált világ hatásait nem lehet kizárni, ám annak ellenére, hogy a Ferencvárosban (Dibusz Dénest és talán Varga Barnabást leszámítva) a légiósok viszik a prímet, a Fradi a nemzet csapata. Tetszik, nem tetszik, ez így van. A klubvezetőség magasabbra tette a mércét, ám a nemzetközi szereplést tekintve most »csupán« az Ekl csoportkörébe jutott. Miért ne lehetett volna megpróbálni a kispadon Máté Csabával?

ALAPVONAL. A Marczibányi téren annak idején vasárnaponként reggeltől estig meccsek voltak. Serdülők, ifik, nagyok a Statisztikából és a házigazda Vasas Turbóból. Porfészek a zöldövezetben – írta a Népsport, én pedig a kisgyerekek érzékenységével megsértődtem. Mert kétségtelen, hogy a fekete kohósalak már akkor sem volt szép látvány, amikor az Aranka utcán lefelé tartottam a pályához, de hát labda pattogott rajta, rúgták a srácok, ez azért több mint mentő körülmény.

Sallai Roland – akinek a Barcelona korábbi sztárja, Andrés Iniesta volt a kedvenc futballistája – karrierépítés szempontjából nem tartotta megfelelő lépcsőfoknak a szaúdi ligát. Képes volt ellenállni a pénznek. Ezt leírni egyszerűbb, mint megcselekedni.

ALAPVONAL. A nyugat-európai labdarúgás a tökélyre fejlesztett nagyipar, addig a latin-amerikai maga az élet. Az előbbit el is adták, adják folyamatosan, temérdek pénzért – az azért csak hosszabb távon dől el, jó üzlet köttetik-e –, az utóbbi viszont tartalmából, jellegéből, jelentőségéből adódóan nem bocsátható áruba. Hiszen a világfutball szíve, lelke.

ALAPVONAL. A magyar labdarúgó-válogatott már nem meglepetésre, hanem reálisan van ott a kontinens első felében, az erőviszonyok pedig nem változtak meg végletesen.

ALAPVONAL. A DBB évek óta tudatosan igénybe veszi az új eljárások és a technológia segítségét. Egy-egy szövetségi edző nagyjából ötven korosztályos játékos fejlődését követi nyomon. Egy központi szerverre megkapja a kiválasztottakról készült összes felvételt, amire rendszeresen videóüzenetekkel reagál.