Egy évvel ezelőtt olyasmi történt, ami ezúttal fel sem merülhetett: hazai pályán búcsúzott a Bajnokok Ligájától a Chelsea, miután 1–0-ra kikapott az Intertől – szerdán rúgott gól nélkül is könnyedén abszolválta a továbbjutást Carlo Ancelotti együttese.

A Köbenhavnnál a figyelemelterelésben látták a kulcsot a sikerhez: futballpályán ritkán látható, már-már riasztóan ciklámen színű mezben lépett pályára a dán együttes.

Frank Lampard nevéhez fűződött az első lövés, ám a középpályás nem talált kaput, a dánok José Bosingwa szabálytalansága után Martin Vingaard szabadrúgásával válaszoltak volna a helyzetre, ám a rögzített szituáció után lepattant a sorfalról a labda. Didier Drogba lapos lövése nem jelentett különösebb gondot Johan Wilandnak.

A Köbenhavn kifejezetten támadó szellemben kezdte az összecsapást, amennyire képességeihez mérten lehetőségei engedték, próbálta birtokolni a labdát, ez azonban azt is jelentette egyben, hogy a hazai támadók előtt meglehetősen sok volt a terület, így könnyen teremtődött egy az egy elleni szituáció.

A 18. percben Ashley Cole előkészítése után Jurij Zsirkov került helyzetbe, és lövése nem is volt rossz, centikkel kerülte el a labda a bal oldali kapufát. Három perccel később az orosz középpályás szép passzal vétette észre magát, amelynek következtében Anelka került szembe Wilanddal, ám a közelről, éles szögből leadott lövés elakadt a kapusban.

A 26. percben újabb szabadrúgáshoz jutott a Köbenhavn, ezúttal Dame N’Doye állt a labda mögé, és a szenegáli jóval sikeresebben rúgta meg a labdát, mint korábban Vingaard, 25 méteres lövését csak szemmel tudta verni Petr Cech: az összes hazai játékos sóbálvánnyá merevedve nézte, amint a labda kipattant a jobb oldali kapufa felső részéről. Néhány koppenhágai drukker bizony már bent látta a labdát.

A Chelsea helyzettel válaszolt a kapufára, Drogba, Anelka, Zsirkov volt a labda útja, és az orosz ismét csak keveset tévedett – a középpályáról többször meglóduló Zsirkov üde színfoltja volt az első félidőnek. Szünetig más érdemleges már nem történt a találkozón – gól nélküli állásnál tértek pihenőre a csapatok.

A második játékrész óriási hazai lehetőséggel indult: José Bosingwa tekert be remekül a jobb oldalról, Drogbáról lemaradtak a védők, ám az elefántcsontparti csatár nagy helyzetben hat méterről a kapu mellé lőtt.

Állandósult a nyomás a vendégek kapuján, és hamarosan kiegyenlítette a kapufák számát a hazai csapat: két fejpárbajt is a „kékek” nyertek meg a tizenhatoson belül, így Obi Mikel került helyzetbe, ám három méterről a lécre bólintott.

A Chelsea nagy fölényére jellemző volt, hogy Ramires lövése után már 15:2 volt a kapura lövési arány, ám az állás a brazil kísérlete után sem változott. Carlo Ancelotti ekkor úgy gondolta, hogy a helyzeten már Fernando Torres beállítása sem ronthat, és előbb melegíteni küldte el az utóbbi időben gólképtelen spanyolt, majd Anelka helyén a harcvonalba vezényelte a félidő közepén.

Ha gonoszkodni akarnánk, megjegyezhetnénk, hogy a Kölyök hamar beilleszkedett társai közé: kihagyta a helyzetét – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a spanyolnak érdemei is voltak helyzete kialakításában, és Wiland remekül védett a szituációnál.

A következő perceket elsősorban a cserék jellemezték: a vendégeknél Vingaard jött le sérülés miatt, míg a hazaiaknál érkezett Malouda és Essien is. Lassú ütemben, néhány kósza lövéssel megfűszerezve csorgott a hármas sípszó felé a találkozó, a hajrában a Chelsea már nem akarta megnyerni mindenáron az összecsapást, a Köbenhavn pedig örült a döntetlennek is. Carlo Ancelotti együttese 2–0-s összesítéssel jutott a legjobb nyolc közé.