Julien Escudé portréja

A hatalmas erőnlétéről és remek szerelési készségéről közismert hátvéd Chatrés szülöttje, de az AS Cannes neveltje, akárcsak Zinedine Zidane, Patrick Vieira vagy Johan Micoud a gall sztárok közül. 19 esztendősen debütálhatott a francia első osztályban, és olyan remek játékostársai voltak, mint az egykori Milan-menő Gianluca Sordo, vagy két később Marseille-ben befutott Libbraa, Belmadi páros A Stade Rennes le is csapott Julienre, és itt hősünk stabil első osztályú játékossá vált. 2000 februárjában az U21-es válogatottban is bemutatkozhatott, akikkel 2002-ben Európa-bajnoki ezüstérmes lett. A fináléban a csehektől csak tizenegyesekkel szenvedtek vereséget, s ez a generációt (Landreau, Boumsong, Sorlín, Sable, Govou, Mexés, Luyindula, Meriem) igazán sokra hivatottnak tartották akkoriban, ám átütő sikert kevesen értek el közülük. Rennes-ben Escudé oldalán Bölöni László kezei alatt olyan remek játékosok fordultak meg, mint a gólkirály Shabani Nonda, Petr Cech, Revault, Arribagé, Darcheville - a vörös-feketék mégsem tudtak igazán jó helyezést elérni a Ligue 1-ben, igaz, hazai pályán gyakran megtréfálták a legnagyobbakat is.

Escudére sem lehetett panasz - az általa dirigált védelem például utolsó ottani évében mindössze néggyel kapott több gólt, mint a bajnok Olympique Lyon, pedig a Rennes csak a 15. helyen végezett a bajnokságban! Júliusban a bekk az Ajaxba igazolt (bár Angliából csábította a Manchester United, Liverpool, Leeds és a Newcastle United is), négyéves szerződést írt alá körülbelül  négymillió eurós lelépési díjért. Egyébként Alex Ferguson nagyon szerette volna őt Manchesterbe csábítani, s tulajdonképpen már mindenben meg is egyeztek a felek egymással, amikor odahaza Escudé kutyasétáltatás közben (!) rálépett egy járdaszegélyre és elszakadtak térdszalagjai - az igen óvatos angol vezetők pedig nem mertek kockáztatni, így visszamondták a transzfert éppen úgy, mint előtte Ruud van Nistelrooy és szegény Marc-Vivien Foé esetében. Escudé az amszterdami óriásklub első francia játékosa lett, és a Rómába igazolt román Christian Chivu pótlása volt első számú feladata.

Mestere, Ronald Koeman nagyon jó véleménnyel volt a franciáról akkoriban: "Minden képessége megvan, hogy az Ajaxban futballozzon. Nagyon bízom benne, keményen védekezik, jól passzol és kiválóan koncentrál". Egyébként a vöröses edző maga utazott el a technikai igazgató Ruud Krollal együtt a PSG-Rennes bajnokira megnézni Escudét, és visszatérve javasolta is a védő leigazolását a vezetőségnek. Hollandiában az első UEFA-kupa-selejtezőtől kezdve végig a kezdő tagja volt,  Johnn Heitinga mellett, kiváló átlagteljesítménnyel járulva hozzá a piros-fehérek bajnoki címéhez. Eleinte egyébként szép számmal hibázott, néha roppant körülményesen futballozott s tragikus helyezkedéseivel borzolta a fanok idegrendszerét, de később alaposan belelendült. Következő szezonjában ugyan átlaga valamivel a hatos alatt maradt, de öt gólja és hat gólpassza kiscsapatok csatárainak is dicséretére válhat, nem mellékesen jobbak voltak mutatói, mint néhány válogatott éknek az Ajaxból! 2005 nyarán óriási megtiszteltetés érte: mivel Zdenek Grygera súlyos sérüléséből lassabban épül fel a vártnál, a francia bekk lett az új csapatkapitány.

Ám később teljesen kiszorult a csapatból, így nem sokkal a szezonkezdet után eladták a spanyol Sevillának potom 1.8 millió euróért - ahol főszerepet vállalt az UEFA-kupa-győzelemben, sőt, 2006. október 11-én a Feröer-szigetek ellen végre a válogatottban is bemutatkozhatott. SQD (Esz-cue-dé) legnagyobb bánata, hogy komolyan korábban a gall nemzeti csapatban egyetlen kapitánynál sem került szóba (mindössze Raymond Domenech hívta meg egyszer Patrice Evra sérülése miatt a Svájc elleni mérkőzésre), noha a 2004-es portugáliai Európa-bajnokság után lezajlott egy nem túl sikeres generáció-váltás is. Pedig Escudéékénél a válogatottbeli szereplés családi kötelesség, tekintve hogy bátyja, Nicolas tagja volt a 2001-ben Davis Kupa-győztes francia teniszcsapatnak!

 

A 2008-as Eb előtt egyetlen selejtezőn szerepelt csak, de mivel kellemetlen sérüléséből felépülve egyre jobban ment neki a játék Sevillában, visszakerült a válogatottba, amelynek színeiben négy világbajnoki kvalifikációs mérkőzésen lépett gyepre.