Javier Zanetti portréja

nemzetisége:
argentin-olasz
125/5
születési helye:
Buenos Aires
ideje:
1973.08.10.
pozíció:
jobbhátvéd, jobb oldali középpályás
magassága: 178 cm
súlya: 75 kg
korábbi klubjai:
Talleres de Remedios de Escalada, Banfield
sikerei:
Copa America-résztvevő (1995, 1999), UEFA-kupa-győztes (1998), Copa America-ezüstérmes (2004, 2007), vb-résztvevő (1998, 2002), olimpiai ezüstérmes (1996), Konföderációs-kupa-ezüstérmes (1995, 2005), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), Olasz Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), olasz bajnok (2006, 2007, 2008, 2009), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (1999, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008), az Év válogatottjának tagja (ESM)


A jó öreg Zanetti, azaz Il Trattore (A Traktor) a világ talán legjobb jobbhátvédje (legjobbhátvédje?) volt fénykorában, s képzeljük csak el, ha az Inter nincs olyan rövidlátó, hogy eladja Roberto Carlost és Cannavarót, akkor a 2005-ös Zanetti-Cannavaro-Cordoba-R. Carlos védőnégyesnél nem sok jobb futkározott volna ezen a Planétán...

A szimpatikus ’Pupi’, alias Javier Zanetti a XXI. századi szélsőhátvéd tipikus megtestesítője: nemcsak tökéletesen védekezik, képes jobbhátvédként akár csatárt is játszani, pontosan ad be s a kapu előtt sem jön zavarba. Buenos Airesben nőtt fel a Déli Kikötő-negyedben, s a család finoman szólva sem dúskált a pénzben, ő is sokat segített kőműves édesapjának a focizás mellett - talán innen fáradhatatlan ősereje. BA külvárosában kezdett el focizni (akár csak bátyja, Sergio), s Talleres Cordoba majd a Banfield csapataiban bukkant fel 19 éves korában a profik között - az élet más területein nem vesztegette az idejét, mert ekkor már ismerte jelenlegi feleségét, Paulát, egy egyetemi tanár szemrevaló leánykáját. Paula ma is gyakran feltűnik az Inter hazai meccsein, a fotósok és autogramkérők kifejezett örömére:). Hamar felfigyeltek tehetségére s már 1994-ben bemutatkozhatott a válogatottban Chile ellen, egy év múlva ott volt a Copa-Americán, majd újabb egy év múlva Passarella elvitte őt a atlantai olimpiára is. Erre időközben külföldön is felkapták a fejüket a nagy klubok: Moratti elnök első nagy igazolása Javier volt, s 6 millió dollárt ért meg neki az akkoriban inkább középpályásként szereplő játékos.

Javier 1995-ben érkezett Milánóba s itt sem sokat vacakolt: a szezon végén az UEFA-Kupa döntőjében győztes gólt szerzett a magának példaképet Lothar Matthaeusban találó jobb-bekk. A magánéletben nem olyan kemény és szőrösszívű mint a gyepen: szereti Tom Cruise és Demi Moore filmjeit, kedvence az Andy Garcia és Meg Ryan fémjelezte "Ha a férfi igazán szeret" c. romantikus szőkenős szösszenetes filmecske. Ott volt az 1998-as VB-n is, ahol Anglia ellen a VB egyik legszebb gólját lőtte, a 2002-es ázsiai tornán pedig csapatkapitányként tett mindent a sikerért. A klubjában is elkerülte a szerencse, pedig a kék-feketéknél olyan fantasztikus játékosok fordultak meg a keretben, mint Ronaldo, Djorkaeff, Zamorano, Winter, Baggio; Pagliuca, Bergomi, Roberto Carlos! Zanetti nem tartja magát nagy játékosnak (l. magyar sztárocskák...), s nagyon vallásos, ugyanis minden pályára lépés előtt keresztet vet, akárcsak korábbi csapattársa s legjobb barátja, Ivan Zamorano, a Real egykori "Helikoptere". Javier pedig lelkesedése és megbízhatósága miatt a szurkolók kedvence, az Inter és az argentin válogatott csapatkapitánya lett. 2004-ben, a Copa Americán elérte legnagyobb sikerét a kék-fehérekkel: második lett az örök rivális brazilok ellen a kontinensen.

A nagy harcos 2005-ig nem sok mindent nyert klubszinten. Az Interrel az Olasz Kupát kétszer, az UEFA-kupát egyszer hódította el, és volt két ezüstérme a bajnokságból. Ennek, illetve a Real Madrid érdeklődésének dacára maradt kedvenc városában, s 2007-ig meghosszabbították szerződését – így az egyik legnagyobb helyi bálvány, aki Argentínában egy gyermekotthont és egy alapítvány (Pupi Fundation) működtet, 12 szép év után a fekete-kékektől vonulhat vissza.2005 tavaszán-nyarán aztán belehúzott a „nemesfémtermelésbe": a társai távollétében elnyerték az Olasz Kupát, eközben ő az argentin válogatottal szerepelt a németországi Konföderációs Kupán, ahol a brazilok mögött meg kellett ugyan elégednie az ezüstéremmel, de Javier számára így is örökké emlékezetes marad az elővilágbajnokság, hiszen itt lépett túl századik válogatottságán!

A 2005–06-os idényt bajnokként és kupagyőztesként zárta, ám óriási fájdalmára Pekerman nem vitte ki őt magával a németországi világbajnokságra – a szövetségi kapitány később annak rendje és módja szerint meg is bukott (nem ez volt az egyetlen rossz húzása), de előtte meglehetősen fura módon két olyan játékost, Burdissót és Coloccinit szerepeltetett a védelem jobb oldalán egykori „csékája" helyén, akik klubjaikban évek óta középhátvédként szerepelnek... Zanetti nem kapott Pekermantól magyarázatot mellőzésére, ám bölcsen nem vonult vissza, sőt, még csak meg sem sértődött s szívvel-lélekkel drukkolt csapatának, mondván: „Csalódott vagyok, de argentin!"

Pekerman bukása után vissza is került az Albicelestébe, igaz, Diego Maradona kapitánysága alatt, a selejtezők végjátékára kikerült még a keretből is. Pedig minden pályára lépésével rekordot dönt a nemzeti csapatban...

Szerződése 2011-ig szól az Interrel, és alighanem innen is fog visszavonulni, nem sokkal 38. születésnapja előtt.