Eidur Svan Smári Gudjohnsen

nemzetisége:
izlandi
52/22
születési hely:
Rejkjavik
ideje:
1978.09.15.
pozíció:
csatár, támadó középpályás
magassága:
185 cm
súlya:
90 kg
korábbi klubjai:
Brussegem(Belgium), Valur Reykjavik, PSV, Bolton, Chelsea FC
sikerei:
Holland Kupa-győztes (1996), holland Szuperkupa-győztes (1996), holland bajnok (1997), Community Shields-győztes (2000, 2005), angol Ligakupa-győztes (2005), angol bajnok (2005, 2006), spanyol Szuperkupa-győztes (2006), az Év ifistája Izlandon (1994), az Év játékosa Izlandon (2004, 2005, 2006)

Eidur büszkén és őszintén vallhatja magáról, hogy országa legjobb labdarúgója: a kietlen Izlandon nem találni még csak egy megközelítően ilyen jó játékost sem. A Chelseaben viszont nincs stabil helye - elismert veleszületett tehetsége ellenére sem -, s ennek egyetlen oka van: roppant kiegyensúlyozatlan teljesítményt nyújt, produkcióinak hullámhegyei alpinikus méretűek...

A fiatal Gudji - édesapja szintén profi labdarúgó - egy korai, atyai légiósszezon miatti belgiumi kitérő után 15 évesen szülővárosában, a Valur csaptában lett igazolt focista. Félreértés ne essék, a felnőttek között játszott, s 30-szor pályára lépett az U-16-os válogatottban is. Mindössze 12 hónap múlva a neves holland PSV igazolja le, ahol a nagyokkal edzhet első szezonjában, sőt, 17 évesen 13 gólig és 3 találatig jut - előtte távozott a gólkirály Romario, a fiatal Gudjit pedig az ifjú Ronaldo ültette kispadra, s hősünk két vetélytársa a sokszoros gólkirály belga Luc Nilis és a holland válogatott Rene Eijkelkamp-Dennis Rommedahl páros volt... Egyébként Dick Advocaat csapatában olyan klasszisok játszottak még, mint a veterán Jan Wouters, a Faber-Numan-Stam-Bouma-védősor, Cocu, Zenden és a világbajnok Vampeta! Gudji a Barcelona elleni idegenbeli BL-meccsen pedig már Európának is megmutatta magát. Azonban az álomszerűen indult karrier kis híján tragikus véget ért, amikor egy izlandi U-18-as válogatott mérkőzésen eltörte lábát, s majd két évet ki kellett hagynia! Óriási fájdalmai voltak futás közben felépülése után is, sokáig nem vették észre, hogy ún. tendonitisa van - orvosról orvosra járt, mígnem a Rosenborg FC doktora diagnosztizálta a bajt és megműtötte őt.

Kétéves lábadozás után - izlandi kitérővel -, az angol Bolton Wanderers igazolta le, vállalva a kockázatot szerződést kötöttek vele. Azonnal szigorú diétára ítélték, hiszen a hosszú kihagyás alatt alaposan meghízott... Első hat borós fellépésén három gólt lőtt: a Swindon, a Barnsley és a Portsmouth ellen talált be, s kiosztott egy gólpasszt is a dán Jensennek első meccsén, a Birmingham City elleni debütálásakor. Első évében kiegészítő embernek számított az ottani második vonalban, ám a következő évben 13 bajnoki és 7 kupagólt termelt, s ez már a nagyok figyelmét is felkeltette: a Chelsea FC 7.5 millió eurót fizetett az időközben stabil válogatottá vált támadóért. Az egy csapásra nemzeti hőssé vált labdarúgó Jimmy Hasselbainkkel alkotott remek csatárpáros, s bár a holland ék termelékenységi szintjét nem érte el, első négy és fél évében 47 gólt szerzett - s még az Abramovics-féle keretből is kikopott mellőle Mutu, Crespo és Kezsman is! 2003-ban újabb négy évvel meghosszabbították szerződését, amit később egy Arsenal elleni győztes BL-góllal hálált meg. A szezonban összesen 13 gólt lőtt 40 mérkőzésen, s az új edző, Mourinho alatt is biztos csapattag maradt.

A portugál mesternél természetesen a Kezsman-Mutu-Drogba trió küzdött legnagyobb eséllyel az egyetlen középcsatári helyért a 4-3-3-as rendszerben, ám végül Gudjohnssen a vártnál jóval több lehetőséget kapott, hiszen Mutut eltiltották, Kezsman fél év alatt egyetlen gólt termelt; ráadásul Robben sérülése idején két csatárral küzdött a Chelsea: vele és Drogbával. Bár Gudji kiegyensúlyozottsága még sajnos a régi, de így is ő a legeredményesebb csatár a klubban! A Liverpool elleni BL-elődöntő legvégén kihagyott óriási gólhelyzetével elért pályafutása fekete leveséhez: a tulajdonképpen egész szezonban nagyon jól játszó, több mint 20 Chelsea-gólban közreműködő izlandi Eidur Gudjohnssent ezentúl csak úgy fogjuk aposztrofálni: "az ember, aki miatt Mourinho nem lett egymás után három évben is európai kupagyőztes". A 2005-06-os szezonban azonban kikerült a portugál mester kegyeiből, el is hagyta nyáron Londont: négy esztendőre az FC Barcelonához írt alá nyolc millió font ellenében.

Mivel édesapja mindössze 17 éves volt mikor ő született, így egyfajta világrekordként a két Gudjohnssen együtt léphetett pályára 1996. április 24-én Észtországban! Igaz, örök fájdalmára a statisztikusoknak, a két Gudji egymást váltotta a játéktéren.