Össze is omolhat a súlyos vádakkal szembenéző Manchester City

Az angol Premier League terjedelmes nyilatkozata nyolcvan pénzügyi szabálysértést említ a bajnoki címvédő Manchester Citynél a 2009 és 2018 közötti időszakból, tehát szinte akkortól datálva, hogy a klubot felvásárolta Abu-Dzabi uralkodócsaládja (2008 szeptemberében történt az akvizíció). Ezekben az években a csapat három PL-elsőséget könyvelhetett el (2012-ben, 2014-ben és 2018-ban), ez a City 143 éves történetének legsikeresebb korszaka. A liga további harminc jogsértéssel vádolta meg az egyesületet, mert nem működött együtt az ellene 2018 decembere óta folyó nyomozásban, amelyet a Der Spiegel által megjelentetett cikksorozat és az abban nyilvánosságra hozott, a City rosszhiszemű pénzügyi magatartását alátámasztó elektronikus levelezés után indítottak.

De nézzük sorban az eseményeket!

A svájci központú Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) számításai szerint 2012 és 2022 között egyetlen klub sem költött annyit játékos­igazolásokra, mint a Manchester City – összesen 1.699 milliárd eurót. Ha ehhez hozzávesszük a 2022 nyarán elköltött további 139.5 millió eurót, valamint a 2023 januárjában kiadott 11 milliót, csaknem 1.850 milliárd eurós számlát kapunk – ami napi árfolyamon 716 milliárd forint.

Elméletileg nem zárható ki, hogy ilyen irdatlan kiadást ellensúlyozni tudjon egy egyesület tisztán a piacról, fair üzleti viszonyok között, a gyakorlat azonban mást mutat. Ha a nemzetközi átigazolásokat monitorozó mérvadó portálok számait vesszük alapul, a City bevételi oldalán, azaz játékoseladásból 2009 nyara óta „csak” 817.75 millió euró jelent meg, ami a kiadásoknak nem egészen a fele, és így még akkor is pokolian nehéz előteremteni a balanszhoz szükséges összeget, ha klub történetesen a világ legnézettebb, leggazdagabb bajnokságának egyik topcsapataként a világ legjövedelmezőbb szponzori szerződéseivel büszkélkedhet.

A Der Spiegel-, majd az erre épülő Premier League-nyomozás szerint ez nem is sikerült a Citynek.

PÉNZEK AZ ÁLLAMTÓL

A német lap elsősorban a Football Leaks nevű szivárogtató internetes oldal dokumentumait dolgozta fel, az oldalt pedig a Budapesten 2019 januárjában letartóztatott portugál hekker, Rui Pinto üzemeltette. Ezekből az iratokból egyértelműen az derül ki, hogy miután a Manchester Cityt 2008-ban felvásárolta Manszúr bin Zájed Al-Najan, az Emírségek miniszterelnök-helyettese, az uralkodó, Mohamed bin Zájed Al-Najan féltestvére, a klub egészen 2021-ig az Abu Dhabi United Group Investment & Development (ADUG) nevű céghez tartozott, majd tavaly átkerült a szintén Manszúr által tulajdonolt másik céghez.

Az Emírségek tisztviselői mindvégig ragaszkodtak ahhoz, hogy az ADUG vegy­tisztán magáncég, és Manszúr részvétele a manchesteri csapatban száz százalékig magánbefektetés, a Football Leaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok azonban feltárták, hogy az ADUG kifizetéseit egy állami hivatal engedélyezte. A belsős dokumentumok szerint Abu-Dzabi egyik kormányhivatala, az Executive Affairs Authority (EAA), azaz a Végrehajtó Ügyek Hivatala nyújtott stratégiai útmutatást az ADUG-nak, és ami lényegesebb, kezelte az ADUG-hoz tartozó számlákat. A hivatal vezetője Kaldún al-Mubarak, Abu-Dzabi de facto miniszterelnöke, az állami befektetési alap vezetője, egyben a Manchester City elnöke.
A gyakorlatban tehát úgy áramlott a pénz a Citybe, hogy Manszúr sejk – megkerülve az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) pénzügyi fair play (FFP) szabályzatát, és természetesen a Premier League normatíváit is áthágva – az EAA-n keresztül érkező közvetlen állami dotációkat szponzori kifizetéseknek álcázta. A pénzt Abu-Dzabiban működő cégeknek – elsősorban az Etisalat távközlési vállalatnak és az Emirates légitársaságnak – küldték ki, amelyek aztán átutalták a Manchester Citynek. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy a klub alacsony volumenű közvetlen befektetést és jóval magasabb összesített marketingbevételt könyvelhessen el – természetesen hamisan!

Tovább árnyalja az ügyet, hogy a City nem csak a szponzori pénzek könyvelésével manipulált. A kiszivárgott iratokból kiderült, hogy a klub úgy csökkentette mesterségesen a költségeit, hogy a csapatot 2009 és 2013 között irányító Roberto Mancini menedzser szerződést kötött egy másik, a City tulajdonosaihoz köthető céggel, a fizetése egy részét onnan kapta, nem pedig a klubtól. A gárdát jelenleg irányító Josep Guardiola nem válaszolt érdemben arra a kérdésre, hogy az ő esetében létezik-e ilyen könyvelési stikli...

NEM TEGNAP KEZDŐDÖTT...

A közelmúltban kirobbant botrány egyik igazán elgondolkodtató passzusa, hogy a Der Spiegel Football Leaks-dokumentumokat feldolgozó oknyomozó riportja 2018-ban jelent meg, az UEFA pedig erre alapozva 2020 februárjában két évre el is tiltotta a Cityt a nemzetközi szerepléstől a „vonatkozó szabályok súlyos megsértése, beleértve a szponzori bevételek meghamisítása és a nyomozó hatósággal együttműködés elmulasztása miatt” – azaz látszólag ugyanazért, amiért most is elővették. Két kérdés adódik. Egy: mi történt 2020 februárja után, hisz a City 2021-ben BL-döntőt játszott? Kettő: hogy bukkant elő ismét ugyanez az ügy?

Az elsőre az a válasz, hogy a Sportdöntőbíróság (CAS) 2020 júliusában hatályon kívül helyezte az eltiltást, mert úgy ítélte meg, hogy az UEFA vádjai részint nem bizonyítottak, más bizonyítékok pedig elévültek. A cinizmus csúcsa, hogy a CAS „határozottan elítélte” a Cityt, amiért akadályozta az UEFA vizsgálatát, és 10 millió eurós pénzbírságot szabott ki...

A második kérdésre ugyanakkor az a válasz, hogy jelen esetben nem az UEFA, hanem a Premier League emelt vádat a manchesteriek ellen, és azért most, mert az említett több mint száz vádponthoz eddig gyűjtötték a bizonyítékokat. A PL külön erre az esetre felállítandó fegyelmi bizottság előtt tárgyalja majd az ügyet, a meghallgatások nem lesznek nyilvánosak, és bár az ítélet meghozatalára egyelőre nincs ütemterv, minden későbbi jogi kifogást szintén a Premier League fellebbviteli bizottságához lehet benyújtani – magyarán nincs lehetőség a CAS-hoz szaladni jogorvoslatért.

Az időzítést tekintve ugyanakkor érdemes látni azt is, hogy az Egyesült Királyságban a kormány a közeljövőben készül javaslatot tenni egy független futballszabályozó testület bevezetésére, amit a Premier League-nél nem néznek jó szemmel, és a manchesteri klub ügyét használhatják fel bizonyítékként arra, hogy jobb, ha a vitás ügyeket berkeken belül intézik el, mint hogy kiutalják egy független testületnek.
korlátlan büntetés?

A City felett tehát mindenképpen a Premier League ítélkezik, és ha valóban példastatuálásra kerül sor, a klub nem számíthat sok jóra.

„A lehetséges büntetés mértéke korlátlan – fogalmazott  Kieran Maguire futballfinanszírozási szakértő a BBC Radio 5 adásában. – Márpedig ez a legsúlyosabb pénzügyi botrány a Premier League történetében, soha egyetlen klub sem nézett szembe ilyen súlyos vádakkal.”

A „korlátlan mérték” a gyakorlatban a szóbeli feddéstől kezdve a pénzbírságon és a pontlevonáson át egészen a Premier League-ből kizárásig terjedhet. Szükségtelen ecsetelni, hogy ha ez utóbbi eset valósul meg, a klasszis futballistákat felvonultató, többek között Erling Haalandot, Kevin De Bruynét és Bernardo Silvát is alkalmazó City – rövid távon biztosan – összeomlik, elveszítené 1.05 milliárd euróra taksált keretét, és ha az emírségekbeli tulajdonosok nem tartanak ki mellette, a talpra állás fájdalmasan hosszú időt vehet igénybe.

Már ha sikerülne egyáltalán.