Derek Burridge a kertjében idézte fel legkorábbi emlékeit a Brentford élvonalbeli mérkőzéseiről a The Guardiannek. A 88 esztendős drukker először a második világháború alatt látogatott ki a Griffin Parkba, s azóta is rendszeresen a helyszínről szurkol a Brentfordnak.
Burridge a mai napig nem felejtette el a Wolverhampton elleni 4:1-es sikert az 1946–1947-es idényben – ekkor szerepelt legutóbb az angol élvonalban a brentfordi gárda.
Abban az idényben az Arsenal ellen volt az utolsó mérkőzésük, s milyen érdekes, pont az „ágyúsok” ellen kezdik meg a 2021–2022-es kiírásban a Premier League-szereplésüket. Akárcsak 74 éve, most is a lelátón ül majd a kezdő sípszó elhangzásakor.
Májusban a Brentford a Wembley-ben ünnepelhette a feljutást, s a televízió kamerái is kiszúrták a helyszínen Burridge-et – akkor egyébként rajta kívül egy másik olyan drukker is ott volt, aki 1947-ben az Arsenal ellen is szurkolt.
Az idős szurkoló néhány érdekességet is megosztott. Például manapság nehéz lenne elképzelni a Brentford játékosait tömegközlekedési eszközökön, de Burridge elárulta, amikor ő volt tízéves, ez nem volt ördögtől való gondolat.
„Akkoriban magányszemélyek nem vehettek igénybe autókat, szóval a játékosok metróval és busszal utaztak a meccsekre. Gyerekként a buszmegállóba rohantam autogramokért. Nekem igazán megérte” – mesélte vigyorogva Buriridge.
A 88 esztendős fanatikus a klubhűségről is szót ejtett.
„Csak a Brentfordnak szorítottam. Nem értem, hogy lehet egyeseknek két vagy több kedvencük. Én csak egy csapatnak tudok szurkolni. De azt mindig is élveztem, hiszen egész életemben ezt csináltam. A Brentford már az életem része.”
