A lehetőséget erősíti, hogy egyre többet hallani arról: a Real trénere kezd belefáradni a madridi mindennapokba. A listavezető hét pont előnnyel hiába mutatja a hátát a bajnokságban a címvédő Barcelonának, a katalánok még így is folyamatosan borsot törnek a nagy rivális orra alá. Legutóbb a spanyol Király Kupában. Ez pedig magyarázkodásra készteti az edzőóriást. A szakembernek emellett vélhetően az sincs ínyére, hogy immár a madridi közönség sem szimpatizál vele fenntartások nélkül. A Real tábora kezd két részre szakadni. Egy bajnoki cím vagy a BL-siker gyógyír lehetne minderre, de azért nem életbiztosítás: kötöttek már útilaput bajnoki aranyérmet szerző edző talpa alá még Madridban is. Mindentől függetlenül vélhetően Mourinho szava lesz a perdöntő.
Amint arról a héten már beszámoltunk, a Sunday Times egy nem nevesített, de Mourinhóhoz közel álló személyre hivatkozva arról írt, hogy a portugál „belefáradt a Real Madrid helyzetébe”. Ráadásul magában már el is döntötte: független a pénztől, eredménytől, a nyáron vált. Visszatér Angliába, ahová sikeres múltja és a szíve is húzza.
Ez lenne az első lépés, minden más csak ezután jöhetne. Például az, hogy az angol válogatott kispadja megüresedjen. Az ott jelenleg helyet foglaló Fabio Capello egyelőre hivatalosan meg nem erősített hírek szerint az Európa-bajnokság után távozik. Nyilván egy Eb-győzelem változtatna a helyzeten, de a 2008 óta Angliában dolgozó, a csapatot a sikertelen Eb-selejtezők után átvevő szakember a 2010-es vb-n sem alkotott maradandót. Igaz, utóbbit részben önhibáján kívül: Frank Lampard meg nem adott gólja a németek elleni nyolcaddöntőben már a futballtörténelem részét képezi.
Angliában már most nyíltan a lehetséges utódok között emlegetik Harry Redknapp, Roy Hodgson és Alan Pardew nevét, de ha a szövetség ismét külföldi edzőben gondolkodik, akkor képbe kerülhet Mourinho, no és sokadszor Arsene Wenger.
A portugál 2007-ben egyszer már nagyon közel volt ahhoz, hogy angol szövetségi kapitány legyen, de egy korábbi nyilatkozatában utalt arra: végül miért gondolta meg magát.
„Eljött az idő, és én majdnem aláírtam. Az utolsó pillanatban aztán elkezdtem gondolkodni. Ha szövetségi kapitány leszek, havonta egyszer találkozhatok a játékosaimmal, a fennmaradó időben meg ülhetek egy irodában vagy nézhetek meccseket kívülállóként. És várhatom azokat a nyarakat, amikor világbajnokságot vagy Európa-bajnokságot rendeznek. Ez számomra nem volt megfelelő.”
Nem tudni, változott-e azóta Mourinho véleménye a szövetségi kapitányi munkával kapcsolatban, de a klubedzőként hajtós napi témát adó madridi szerepvállalást követően lehet, hogy átértékeli a dolgot és bevállalja a „nyugisabb” állást. A tréner korábban már célzott arra, hogy hazája, Portugália válogatottját mindenképpen szeretné irányítani edzői karrierje során. Alapvetően tehát olyan messze nem áll tőle a feladat. Persze, portugálként azért vélhetően máshogy áll ehhez a kérdéshez. De mi van akkor, ha most már nem hazafiként is hasonlóan gondolkodik...
