Csak a Manchester United nem csinálta ki magát

„MEGÁLLÍTHATATLAN” CHELSEA

Hihetetlenül kezdte a szezont a bajnoki címvédő. A Chelsea az ötödik forduló után 21–1-es gólkülönbséggel, 15 megszerzett ponttal, „több mint egy győzelemnyi" előnnyel vezetett az egyaránt 11 pontos Arsenal, Manchester United duó előtt.

Úgy tűnt, az újabb egy évet öregedő ördögi vörösök és az örök ifjú Arsenal sem tudja tartani a lépést a villámrajtot vett Chelsea-vel. A Liverpool szégyenletesen gyenge volt, a Manchester City pedig euró(tíz, száz)milliókkal sem tudta ellensúlyozni a „nagyok” által az elmúlt évek, évtizedek alatt elvégzett szakmai munkát, stratégiát.

Már a 4. forduló után kíváncsiak voltunk az NSO olvasóinak véleményére: „Az első négy PL-mérkőzésén összesen 17 gólt szerzett a Chelsea. Ön szerint ebben a szezonban is eléri a száz gólt Carlo Ancelotti csapata a bajnokságban?" – tettük fel a kérdést. A válaszadók több mint fele voksolt arra, hogy meglesz a százas, s bizony szerkesztőségünkben is egyre többször hangzott el: „Ez a bajnokság nagyon áll a Chelsea-nek”. Állt is, de eljött az az időszak, amikor a londoniak történelmi mélységbe kerültek... De erről majd később!

A bajnokság elején, mint üstökös haladt a Chelsea a címvédés felé. Tökéletes csapatnak tűnt Carlo Ancelotti legénysége. A Manchester City azonban, igazolva, hogy klasszis játékosokkal bárkit le lehet győzni, a következő fordulóban egy aprócska góllal megverte Ancelottiékat. Kiderült: a Chelsea sem verhetetlen. Brit példa egy másik sportágból: Jenson Button 2009-ben az F1-es világbajnokság első hét futamából hatot megnyert a Brawnnal, amivel akkora előnyre tett szert, hogy elég volt a folytatásban egy-két dobogós helyezés mellet 5-7. helyekkel „elalibiznie” a szezont a világbajnoki címhez. A Chelsea ezzel szemben nem tudta kihasználni, hogy a szezon elején nagyságrendekkel jobb volt a többieknél...

CSAK A MANCHESTER UNITED ÉS AZ ARSENAL

Keanu Reeves és Charlize Theron számára talán Édes volt a november, a Chelsea szurkolók számára azonban biztosan nem. A november 7-i, Liverpool elleni vereséggel kezdődött, s majd két hónapig tartott a „kékek" hullámvölgye. A Chelsea ebben az időszakban 11 bajnokin mindössze 10 pontot szerzett, amivel gyakorlatilag kiírta magát a bajnoki címért folytatott párharcból.

Pedig a szezon alatt – leginkább az első felében – több kritikát is kapott a Manchester United. A „vörös ördögök” támadójátékának színvonala esett az előző évekhez képest, a csapat sokszor csak nagy kínok árán tudta hozni a három pontot – elsősorban idegenben volt harmatos az MU. Ennek ellenére a gárda összeesést nem produkált, mindössze a 26. fordulóban, a Wolverhampton ellen szenvedte el első vereségét a bajnokságban. Rengeteg döntetlent játszott idegenben az együttes, de így is apránként meglépett az összezuhanó Chelsea-től, s haladt a rekordot jelentő 19. bajnoki címe felé.

Tíz fordulóval a bajnokság vége előtt pedig már egyértelműen Sir Alex Ferguson legénységének állt a zászló. Egyetlen komoly riválisként csak az Arsenal tetszelgett, de már ekkor sejteni lehetett, ha kiélezett végjátékra kerül sor, a MU győztes mentalitású játékosai eredményesebbek lesznek, mint a londoni ifjoncok.

A szezon előtt sokan az Arsenal Top4-es tagságát is féltették. A Man. United és a Chelsea ugyebár alapból erősebbnek tűnt az „ágyúsoknál”, a Manchester City megint belefeccölt vagy 100 millió eurót a csapatba, olyan játékosok nyári szerződtetésével, mint David Silva, Yaya Touré vagy éppen Mario Balotelli. De a Liverpool vagy éppen a Tottenham Hotspur sem tűnt könnyen megelőzhető riválisnak. Ennek ellenére Arsene Wenger együttese hangyaszorgalommal gyűjtögette pontjait a szezon első felében, mindössze az újonc West Bromwich Albion elleni hazai vereséget nem lehetett megmagyarázni. A 28. fordulóban ráadásul a Chelsea legyőzte a Manchester Unitedet, az Arsenal úgy állt négy ponttal Fergusonék mögött, hogy egy meccsel kevesebbet játszott. A Man. City 10, míg a szintén még egy találkozó mínuszban lévő Chelsea 12 ponttal követte a „vörös ördögöket". Emberi számítások szerint csakis az Arsenalnak volt esélye az MU befogására.

Két nappal korábban azonban olyasvalami történt, ami teljesen hazavágta az Arsenal szezonját. A Ligakupa döntőjének utolsó perceiben egy veszélytelen szituációban Laurent Koscielny hatalmas luftot rúgott, Wojciech Szczesny szerencsétlenkedett, a kapusról kipattanó labdát pedig Obafemi Martins az üres kapuba helyezte. A Birmingham City 2–1-re nyerte meg a finálét, így hatodik éve maradt trófea nélkül az Arsenal – a folytatásban pedig összeomlott a bajnokságban.

MANCHESTERBEN MINDENKI BOLDOG

Figyelembe véve a klubba injektált hatalmas pénzösszeget, a Manchester Citynél legalább a Bajnokok Ligája-indulás kiharcolása volt a cél a szezon előtt. A legnagyobb sztárokéhoz hasonlítható játékosfizetések és az átigazolási szezononként elköltött milliókért cserébe azonban előbb vagy utóbb bajnoki címet vár az arab tulajdonos. A szezon első két meccse, iksz a Tottenham ellen és a Liverpool legyőzése bizakodásra adott okot, a City azonban következő két találkozóján egy pontot szerzett (a Sunderlandtől például kikapott), bebizonyítva, hogy a csapat még nem áll készen arra, hogy a bajnoki címért harcoljon. Ennek ellenére az ezután megbízhatóan szereplő City az Arsenal gyengélkedését kihasználva végül odaért a harmadik helyre, azaz a BL főtáblájára került. Ez még nagyobb vonzóerőt jelenthet majd a nyári igazolásra kiszemelt játékosoknak.

Bár a bajnoki címre nem volt esélye a Citynek, egy trófeát – nem is akármilyet – mégis begyűjtött. A hatalmas hagyományokkal rendelkező FA-kupa elődöntőjében ráadásul a városi rivális Unitedet győzte le Roberto Mancini együttese, hogy aztán a fináléban a Stoke City kapituláljon.

A Manchester Unitednak pedig „maradt” a bajnokság, amelyet végül az előzmények ismeretében igencsak tekintélyes, kilenc pontos előnnyel nyert meg. A 19. bajnoki címét szerző klub ráadásul e tekintetben megelőzte a korábbi rekorder, 18 bajnoki címnél 1990-ben leragadó Liverpoolt.

Sir Alex Fergusonék sikere teljesen megérdemelt. Bebizonyosodott, hogy azok a játékosok, akik egész pályafutásuk során hozzászoktak a sikerhez, akkor is képesek győzelemre vezetni csapatukat, ha tudásuk talán már kicsit megkopott – egész egyszerűen nincs más alternatíva a számukra. Ezt a mentalitást pedig átveszik a később a csapathoz érkezők is. A kiegyensúlyozott teljesítmény döntőnek bizonyult, a Chelsea-nek, az Arsenalnak és a Liverpoolnak is volt hullámvölgye, az MU-nak nem! Nem is véletlen, hogy a „földi" Bajnokok Ligáját is Manchester United nyerte...