Hank Biasattitól Pau Gasolig, az NBA bevándorlói

Az első nem amerikai kosárlabdázó az észak-amerikai ligában a második világháború után jelent meg: az olasz-kanadai Hank Biasatti. Tartósan azonban a – szintén 1946-ban bemutatkozó – holland születésű Hank Beenders maradt a bajnokságban, három szezont húzott le a Providence Steamrollers, a Philadelphia Warriors és a Boston Celtics csapatában. Azonban őt sem tartják valódi „bevándorlónak", hiszen nyolcéves korától az Egyesült Államokban élt, és már állampolgárként került a Providence-hez.

1973-ban indult el az első két, amerikai állampolgársággal nem rendelkező játékos tengerentúli karrierje (mivel a német Frido Freyt is ki szokás zárni a sorból a nem teljes New York Knicks-es idénye kapcsán). Ken Charlesnak tényleg csak egy tengeren kellett átkelnie, Trinidad és Tobagóból hajózott át a Buffalo Braveshez (1973–1976) és az Atlanta Hawkshoz (1976–1978). A holland Swen Natert szintén ebben az évben draftolta nyolcadikként a Milwaukee Bucks, de 300 000 dollár fejében a San Antonio Spurs-ben, az American Basketball Association-ben (ABA) kezdte amerikai karriert. 1976-ban átszerződött a „nagytestvér-ligába", a Milwaukee Bucks csapatához. Pályafutását tíz évvel később a Los Angeles Lakers-ben fejezte be, miután a döntőbe vezette a gárdát.

A XXI. századig alig néhány hasonló jelentőségű légiós szerepelt az NBA-ben, a teljesség igénye nélkül: Detlef Schrempf (Németország), Vlade Divac (Jugoszlávia, majd Szerbia), Dikembe Mutombo (akinek teljes nevét kötelező leírni: Dikembe Mutombo Mpolondo Mukamba Jean-Jacques Wamutombo – ő a Kongói Demokratikus Köztársaságból érkezett), Arvydas Sabonis (Litvánia), a tragikusan fiatalon elhunyt Drazen Petrovic (Horvátország), vagy éppen a Chicago Bulls-szal három aranygyűrűt bezsákoló Toni Kukoc (Jugoszlávia, majd Horvátország).

A 2000-es évektől azonban beindult az import. Nigériától Finnországig, Venezuelától Tanzániáig mindenhonnan érkeztek kosárlabdázók. A tradíciókhoz ragaszkodó fanatikusok emiatt hozzák fel manapság egyre gyakrabban, hogy „helyi erőkből" kellene a csapatokat futtatni, nem pedig import-exportban kiküldeni a tehetséges fiatalokat az európai ligákba és draftolni az öreg kontinens legügyesebbjeit.

A 2010–2011-es liga mindenesetre rekordot döntött: jelenleg 38 országból 84 külföldi játékos pattogtat az NBA-ben. Ez eggyel veri az eddigi ligacsúcsot (83 légiós a 2006–2007-es szezon elején). A liga 30 csapatából csak kettő kerete légiós nélküli, a Toronto Raptors viszont hat légióssal áll ki a parkettre, a Dallas Mavericks és a Utah Jazz kettővel. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy (jégkorongból átvett fogalommal élve) második sort tudnak kiállítani a nem észak-amerikai kosarasokból. A döntés marketing kérdése is – legalábbis sokan mondják, hogy például Pau Gasol leigazolásával sokkalta több mezt lehetett eladni, mint egy egyetemen nevelkedő, kiemelkedő képességű fiatal draftolásával.

A liga legnagyobb légióshada Franciaországé (11 játékos), megelőzve Törökországot (5), valamint Argentínát, Brazíliát, Kanadát, Szerbiát és Spanyolországot (4–4).