Ellenállhatatlan írek

Ausztrália sem tudott ellenállni az ír rohamoknak!

Dél-Afrika múlt heti legyőzése után második déli skalpját gyűjtötte be Írország. Mortlock egy büntetőből a vendégeknek szerezte meg a vezetést, a továbbiakban nem sok babér termett nekik.

O'Gara a 14. percben egyenlített, megszerezve 650. válogatottbeli pontját. Aztán jöttek a múlt héten már látott ír rohamok. 8 perc múlva egy bal oldali támadás végén Hickie bujkált át a védők karjai alatt és vitt príma célt. O'Gara a sarokból elhibázta a jutalomrúgást, de a csapat folytatta a rohamokat. A Wallabikat a 22-esük mögé szögezték.

Az ír csapatrészek olajozottan működtek és csak azért nem vittek több célt, mert a mindig kiválóan védekező ausztrál gárda volt az ellenfél! A félidő végén azonban egy gyors fordítás után a jobb szélen emberfölény alakult ki, O'Gara kérte a labdát, O'Driscollal csinált egy hurkot, majd Horgan kapta, aki a szélen érkező leicesteri fogót, Geordan Murphyt hozta játékba, aki meg is kerülte a védekezőket és majdnem középre tette a célt. O'Garának nem okozott gondot a jutalom beváltása: 15-3!

A második játékrész elején Mortlock és O'Gara váltott egy-egy büntetőt, majd egy elég jó kis bunyó alakult ki, a játéktér szinte egy békebeli NHL-meccs jegét idézte, a játékvezető, a dél-afrikai Jonker a legfőbb tetteseket, az ír Leamyt és Waugh-t sárga lappal hűtötte le. Éles volt tehát a küzdelem.

Egymást váltották a támadások, O'Gara többször tisztázott rúgásaival, sőt az 57. percben az ausztrál 22-esig üldözte labdáját. A jeles rúgó még a saját térfeléről is megpróbálta a büntetőt berúgni, de az alacsonyra sikeredett. Az 59. percben szerezte O'Gara a mérkőzés utolsó pontjait egy büntetőből. A Wallabiknak nem volt sok esélyük a pontszerzésre, a hazai csapat a mérkőzés végén is beszorította a 22-ese mögé a vendégeket.

Ha veszünk egy mély levegőt, és a jövőbe próbálunk látni, akkor lehet, hogy a 2007-es világbajnokság dobogóján ott láthatjuk az ír csapatot. Szórakoztató, huszáros játékukkal meg is érdemelnék!


Végre, a nyolcadik meccsen összejött Angliának a győzelem, még ha paraszthajszállal is

A második félidőig úgy tűnt, hogy folytatódik a rossz sorozat. A 43. percben a vendégek 18-6-ra vezettek, két célt is vittek. Csak ezután fordult a kocka. Az elején gyors büntetők estek, ebben Anglia volt jobb, mert Hodgson kétszer, míg Butch James csak egyszer talált be.

A 27. percben egyenlítettek a vendégek. Már úgy tűnt, hogy az angolok megszerzik a labdát, de visszakerült a támadókhoz, és Steyn második dropkísérlete már pontos volt. A 37. percben újra a fiatal dél-afrikai fogó támadott, Cohen pillanatok alatt megszerezte és elvétette a labdát, Jean de Villiers Jameset indította a bal oldalon, a 10-es pedig megszerezte a rangadó első célját. Be is rúgta a jutalmat. A 13-6-os félidei vezetés azért még nem volt valami „tág”, de a Springbok hamar tágította a rést.

Az angolok elvesztették saját bedobásukat, és a hullámok után a szélső Ndungane talált rést a védelmen. Pár perc múlva Cueto hozta vissza a hazai reményeket. A Sale-szélső a csapat kiváló munkáját váltotta célra. A vendégcsapatot a célvonal elé szögezte az angol, hét méterre a célvonaltól kaptak egy tolit, Corry indította az irányító Richardsot, akit megállítottak, aztán Goode indult, megint levitték, végül Coueto tuszkolódott a célterületre, és a videóbíró megadta a célt. Goode betalált a jutalomból, felzárkózott tehát a hazai gárda (13-18).

Aztán az 57. percben egy újabb büntetőből James növelte a hazai előnyt, erre Goode 10 perc múlva válaszolt (16-21). Mindenesetre a hazai csapat lőtávolon belül maradt. Végül a 72. percben eredményre vezetett az angol roham. A bal oldalon Tait vitte a labdát egy fordítás után, öt méternél alakult ki az újabb nyílt toli, Corry indult szűken, egy méterre levitték, végül Vickery ásta elő a labdát és nyomult a célterületre, ezzel megszakítva a rekordnak számító vereség-sorozatot. Goodde-nak sikerült a jutalmat beváltania. Az angol edző Andy Robinson érthető módon nagyon elégedett volt a csapatával.

„Szenvedélyesen játszottak és az utolsó 20 percben mindent jóvátettek”. A Springbok, bár jobb volt mint a múlt héten Dublinban, a második vereséget gyűjtötte be a túrán.


Ezúttal sem volt esélyük a házigazda franciáknak, bár legalább nem alázták meg őket

A franciák nagyon fogadkoztak, hogy most nem gyalázzák le őket; ez így is lett, de a győzelemre nem sok esélyük volt. Az elején látszott ugyan, hogy lelkiekben jobban felkészültek és mivel az első mérkőzésen nem tudtak átlépni az All Blacks vonalán, rúgással igyekeztek teret nyerni.

Be is jött a taktika, de ehhez kellett MacDonald ügyetlensége is. Az AB fogója elvétette Traille rúgott labdáját, és egy passz után Heymans a bal sarokba tette a hazai célt. Carter rúgásaival azonban fordítottak az új-zélandiak.

A 39. percben Rokocokóhoz került a labda a jobb szélen, Heymans lepattant róla, és a jeles fidzsi születésű szélső végül csak berogyott a célterületre. Carter persze nem hibázta el a rúgást sem.

Az első félidőben folytatódott a megszokott játék: a franciák igyekeztek rúgni, az AB meg rohamozta a vonalat. Mindenesetre jobb volt a francia védekezés, többször a célvonal elől kergették vissza az új-zélandiakat, bár a fekete mezesek láthatóan fizikai fölényben voltak.

A második félidőben világos lett: Carter sokkal jobb rúgó, mint akármelyik gall. Több jó támadás után előrevitték a labdát, 10 méterről nyitottak, Carter csinált egy keresztpasszt Nonuval, aki kilépett a védők elől, és a kapuba vitte a célt.

A 90. percben egy utolsó feltámadással a franciák ötven métert passzolgattak mélyen az All Blacks védősora mögött, de célt nem tudtak vinni. Új-Zélandaik közül nem is kettő, hanem néha három vagy négy védő zúdult a támadó francia játékosokra – és mégsem hiányoztak a védősorból sehonnan!

Ha ezt a védekezési módot bírja erővel az új-zélandi csapat a legjobbak ellen is (vajon Franciaország még ide tartozik?), akkor nehéz lesz őket megelőzni a 2007-s vb-n. A hazaiak a jövő héten Argentína ellen vigasztalódhatnak, ha tudnak: a Pumák Anglia után Olaszországot is megverték szombaton!