Primász Ágnes: Ott lehetnek a lányok Londonban, de nélkülem!

– Másfél évvel kisfia megszületése után bajnoki címhez segítette csapatát, a Dunaújvárosi Főiskolát. Ilyen visszatérésről álmodott?
– Természetesen igen – válaszolta Primász Ágnes a Nemzeti Sportnak. – Úgy gondolom, aki hosszabb kihagyás után újrakezdi, az ilyenről álmodik. Ugyanakkor bravúrként könyvelem el, hiszen nehéz mérkőzésen sikerült legyőznünk a szentesieket.

– Bravúr vagy sem, az arany megvan. Akárcsak a mindennapok kőkemény edzései. Benedek ennyire nyugodt baba lenne, hogy mellette újra el lehetett kezdeni a tréningeket?
– Szerencsésnek érzem magam, mivel Benedek már két hónapos kora óta jól alszik, ezért el tudtam járni a tréningekre. Volt azonban olyan nap, amikor nem sikerült megoldanom, hogy ott legyek a csapat mindkét edzésén.

– Ha már visszatérés, kikerülhetetlen a kérdés: látjuk-e még önt a válogatottban játszani?
– Nem.

– Határozott válasz...
– Igen, mivel közel sem voltam olyan jó formában idén, mint például a 2008-as pekingi olimpián, amikor negyedikek lettünk. Nincs már annyi bennem, ami a válogatottban való szerepléshez szükséges. Ráadásul itt van nekem Benedek. Nélküle már nem igen tudok, és nem is akarok heteket eltölteni az otthonomtól távol. Márpedig a hosszabb edzőtáborok elengedhetetlenek a válogatottban való szerepléshez.

– Ezek szerint biztosan nem lesz ott jövőre az olimpián, de vajon Merész András válogatottja kiharcolja a londoni olimpiára való kijutást?
– Nagyon bízom a lányokban. Mindenképpen figyelemmel fogom kísérni a szereplésüket. Legutóbb a Kirisi Kupán vettek részt, amit az internet segítségével végig is néztem. Ott ugyan csak az ötödikek lettek, ám bőven van még idő, hogy formába lendüljenek.

– Akár a 2000-es évek első felének nagy sikerei – Európa-bajnoki és világbajnoki arany és ezüst – is visszatérhetnek?
– Elég fiatal csapatról beszélünk, egy-két rutinos taggal kiegészülve, ezért azt mondom, hogy először mindenképpen tapasztalatokat kell gyűjteniük. A sikerek majd ezt követően jönnek.

– Térjünk vissza a válogatottól önhöz. Annak idején orvosi döntésre hagyott fel az úszással, majd tért át a vízilabda világába. Gondolta akkor, hogy ilyen parádés karrier veszi kezdetét?
– Egyáltalán nem, sőt egy ismerősömnek köszönhetem, hogy elkezdtem vízilabdázni. Amikor tizennégy éves koromban behívtak először a junior-válogatottba, mondván kell egy jó átlövő, nem hittem el. Nem voltam tudatában ennek az egésznek, hiszen ez nem ennek indult.

– Hanem minek?
– Egyszerű sportolásnak, az egészségem óvása érdekében. Hetente kétszer kellett edzeni, ami pont jól jött számomra, hiszen a heti hármat már nem engedték akkoriban az orvosok.

– A sportágváltást követően nem is voltak egészségügyi problémái?
– A szívem miatt még most is évente kell kontrollra járnom, de szerencsére semmi komoly problémám nincs, ami miatt azonnal abba kellene hagynom a vízilabdát.

– Egy bizonyos dolog azért nyomhatja a szívét. Annak idején, 2004-ben Faragó Tamás miatt mondta le a válogatottságot. Kibékült már a pólós legendával?
– Ha jól emlékszem, nem is találkoztam vele azóta. A történteken különben sem lehet változtatni, de harag nincs köztünk.

– Másról is szóltak egykor az uszodai pletykák: minden csokit megevett, aminek a közelébe került. Ma sem tud ellenállni az édes csábításnak?
– Ma már ez nem így van. A szülést követően vissza kellett nyerni az alakomat, ezért ma már ritkán eszem csokit. Ráadásul Benedek miatt egyáltalán nem tartunk otthon csokoládét.

– Harmincegy éves, édesanya. Eszébe jut már a civil élet?
– Hogyne. Mindenképpen szeretnék még egy gyereket, ha lehet lányt, hogy teljes legyen a család. Sportpályafutásomból már csak egy-két év van hátra, ám utána sem szeretnék szeretett sportágamtól elszakadni, valamilyen szinten a vízilabdában szeretnék megmaradni.