Elég volt a negatív gólcsúcs

Ahogy ígérte, Gyöngyösi András három ifjúsági játékost (Barna Márton, Szabó Zoltán, Vincze Zsombor) is nevezett, első számú bekkjére, Komlósi Péterre pedig nem számíthatott betegség miatt. A bevallottan már most a bronzéremre koncentráló Szeged persze nem adta ingyen a bőrét, négy perc alatt Kiss Gergely kapufájánál jutott legközelebb gólhoz a Domino. De amint átléptünk az ötödik percbe, a második hazai előnyt kihasználta Biros, hogy aztán fél percre rá a csereként beálló center, Pataki Váriról dobjon szép egyenlítő gólt. Biros még megdöngette a lécet, ám mert ezért manapság sem jár találat, döntetlennel indulhatott a második felvonás. A Dominót mintha elaltatták volna az első mondatban említett körülmények és azok a csongrádi nyilatkozatok, amelyekből arra következtethettünk, hogy a Beton önként és dalolva megtörik a Honvéd (máskor) félelmetes légkalapácsa alatt. A távoli hazai lövések nem jöttek be, a centerjáték ezúttal nem domborodott ki, végül a szokásos Biros-féle lefordulás (Benedek adta a passzt) vezetett eredményre (2-1). A meglehetősen matt piros-fehérek még inkább meglepődhettek volna, ha a Szeged három emberelőnyéből legalább egyet értékesít…

Nem értékesített, így 2-1-gyel fordultak a harmadik játékrészre a csapatok, és furcsa volt látni a zsenge gólhozamról árulkodó eredményjelzőt a Kőér utcában. Miután magától sehogy sem akart bekéredzkedni a kapuba a Mikasa, a felvonás negyedik percében Benedek helyzet nélkül, a jobb szélről, villámgyors csuklóval küldte a labdát a rövid sarokba. Aztán megint semmi különös, legfeljebb a Pataki ellen ítélt kontrafaultokat strigulázhattuk. Kisebb változás állt be az utolsó negyedben, igaz, ettől sem szakadt le a mennyezet. Mindössze annyi történt, hogy először a meccs folyamán - Szívós jóvoltából - a Domino hozta el a labdát.


Az már inkább izgalmat csempészett a vasárnapi derengésbe, hogy Kovács Olivér kiállítása és Gyöngyösi András időkérése után Tóth László hajította be a labdát a jobb felső sarokba, továbbra sem engedve leszakadni együttesét. (Hozzátesszük, 18 perc szünet után szerzett újra gólt a Beton.) A 25. percben kisebbfajta csodával találtuk magunkat szembe: 41 másodperc alatt háromszor rezdültek meg a hálók. Biros, Lehmann, Biros volt a sorrend, felváltva szaggatták szét a hálót a jobbátlövő helyéről. Bárány még közvetlen közelről, előnyben mattolta Barátot, egyben kialakította a találkozó végeredményét.

A 6-3 két tényről árulkodik: a Domino (ha nem is tudatosan) annyit adott ki magából, amenynyit kellett, illetve bajnoki idénybeli negatív gólcsúcsa is elegendőnek bizonyult a győzelméhez. Eddig ugyanis hétnél kevesebb találatot sohasem ért el Kovács István együttese, sőt az alapszakasz 22 fordulójában 19 (!) alkalommal legalább tízszer szomorította el az ellenfelek hálóőreit…

Mondhatjuk azt, hogy tisztességgel helytálltak?
Gyöngyösi András: - Nem szeretem a tisztes helytállás kifejezést, de valóban, a Domino ellen elégedett lehetek. Támadásban azért akadnak gondok, ám ezen nem is nagyon csodálkozom, hiszen ez a probléma gyengébb csapatok ellen is előjött már korábban.

Mivel magyarázza a szokottnál szerényebb teljesítményt?
Kovács István: - Az összpontosítás hiányával. Megvoltak a lehetőségeink, az emberelőnyeink és a távoli kísérleteink, ám meglehetősen dekoncentrált volt a csapat. Végül is már áprilisban járunk, eddig igen magas szinten teljesítettünk, számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb nem jön majd úgy ki a lépés.
Biros Péter: - Nem úgy álltunk a mérkőzéshez, ahogy egy elődöntőhöz illik, hanem úgy, hogy csak játszunk egyet. Hátul nem volt semmi baj, elöl azonban ad hoc jelleggel támadtunk, és tompán lőttünk. Most megmutattuk a másik arcunkat is, Szegeden össze kell szedni magunkat.