A legjobb jobbal is, ballal is

Steinmetz Ádám centergóljánál sem visszhangzott úgy a Komjádi - és nem elsősorban amiatt, mert ez a jelenség (mármint olimpiai bajnokunk centergólja) hovatovább olyan, mint az, hogy reggel felkel a nap. Egyszóval nem okozott különösebb felfordulást sem ez, sem az, hogy az első negyedet relatíve biztosan hozta a Vasas - pedig akadt látványosság, két jól megjátszott Fradi-fór, Vindisch lefordulásból elért találata, Hesz húzása, no meg, mintegy magától értetődő módon, Steinmetz második centerezése.

A második részt Binder bitang nagy kapufás gólja vezette be, más kérdés, hogy a vendégek mérlegében a szünetig ez volt az utolsó tétel pozitív előjellel. A folytatásban ugyanis előbb - egy kihagyott előnyt feledésbe borítandó - Mátyás lőtt egy hatalmas gólt, azután - hogy hogy nem… - Steinmetz Ádám újabb centerezése akadt meg Pelle mögött. Na ez speciel tényleg nem volt akármilyen: az előző kettőnél is mást és mást vett elő a repertoárból, ezúttal azonban prototípussal rukkolt elő, elvégre - korántsem jobb híján… - ballal csavart a hálóba.

A szünetben az ekkorra némiképp melankolikussá vált Wiesner átült a zsűri mögé, a gazdag fradista múlttal bíró Kárpáti György pedig a szakkommentátor semlegességéből kilépve (egyszersmind a fülhallgatót levéve) szolidan megkérdezte tőle: "Hát senki sincs, aki megfogja?" "Á, a világ legjobb centere mostanság" - legyintett a szakosztályvezető, és a táblát nézegetve aligha lehetett vele vitatkozni: 6-3 a Vasasnak, azaz épp egy Steinmetz Ádámnyi volt a különbség.

A meccs ilyetén folyása, az idilli hangulat kissé elaltatta az angyalföldieket, a harmadik negyedben ugyanis annyira leesett a fordulatszámuk, hogy egy víziló lehajrázta volna őket (ekkor az ötödik fórjukat hagyták ki egymás után) - csakhogy a zöldekben sem volt elég erő. Létay létszámfölényből elért gólját (6-4) követően volt esélyük a meccs izgalmasabbá tételére, ám a következő előnyük besült, avagy a Vasas legalább védekezésben tartotta a szintet. Amikor pedig Hesz hovatovább "műsoron kívül" - rangadókon rég nem láttunk tőle ilyet - beakasztott egy sistergősebbet a jobb alsóba, eldőlt a parti (7-4).

A zárónegyed afféle kötelező időtöltésnek tűnt, igaz, a magukat megemberelő piros-kékek azért megpörgették egy kicsit a meccset, s Kállay, Vindisch, valamint Varga jóvoltából tetemesre növelték a különbséget - a ferencvárosiakat ráadásul már az átok is sújtotta, Katonás kezéből például kicsusszant a labda egy négyesnél. Így a Vasas alighanem második lesz, a Fradi viszont - minthogy az utolsó körben a Dominóval találkozik - ki-ki meccsre kényszerül a Szegeddel. Az gyaníthatóan nem lesz ennyire csendes parti.