Irgalmatlan harcot vívtak

A horvát bajnokságot pontveszteség nélkül vezető vendégek nagy különbségű legyőzése persze nem volt elvárható az angyalföldiektől, akik már a biztos nyolc közé jutással is legmerészebb vágyaikat elégítették ki.

Az egyik szektorban mintegy százötven tagú horvát tábor foglalt helyet, az iderándult szurkolók charterjárattal érkeztek Budapestre. A díszvendég kategóriába Ratko Rudic volt sorolható, s miután a horvát szövetségi kapitány célja felől érdeklődtünk, mosolyogva felelte: "Kémkedem…"

Reménykedtünk, hogy sok rosszat tapasztal majd, Steinmetz Ádám tett is róla, hogy csóválja a fejét a mester. Az első percben leválva őrzőjéről, ejtéssel szerzett vezetést, majd két emberelőnyt értékesített látványos mozdulattal (3-0). Nem egészen öt perc után kimászott a medencéből, hogy fújjon egyet, ami rá is fért, hiszen éppen attól tartottunk, hogy rövidebb kispadja miatt - akárcsak Kupariban vagy bajnokin a Domino ellen - elfáradnak a hazaiak. A horvátok góllövőtudományát Buslje mutatta be első alkalommal, még a nyitó negyedben, a második játékrészben pedig újra Steinmetz Ádám választott nekünk kedves nyitányt. Ezúttal Drobacot rázta le magáról 4-1-re alakítva az állást, sőt miután a bekk megütötte őt, a bírók végleg cserével kiállították a horvátot. Sajnos a sziklakemény vendégek között a Vasas nem jutott lövőhelyzethez, úgy tűnt, minden Steinmetz Ádám vállát nyomja, ha ő nincs, akkor ne is álmodozzunk emberelőnyökről és hazai találatokról. Boskovic és Komadina révén közelített a Dubrovnik (4-3), ám fórban továbbra is hidegvérrel játszott a házigazda - Vindisch átlövésével újra kettőre növelte az előnyt. Más kérdés, hogy a szünetre csak egy maradt belőle.

A harmadik felvonásban a Smodlakával hatalmas ütközetet vívó Steinmetz Barnabás és Mátyás is begyűjtötte a második hibáját, Komadina pedig egyenlített (5-5). Vindisch zseniális kézmozdulattal használt ki egy újabb fórt, ám nemsokára következett Karac, holott korábban három alkalommal is a kétgólos különbség eléréséért akciózott a Vasas. A másik oldalra billent a meccs, midőn Smodlaka létszámfölényben bevette az amúgy meglehetősen kevés labdával találkozó Nagy Viktor kapuját (6-7).

A realitásokat figyelembe véve nem maradt más hátra, minthogy legalább a "szimpla" győzelmet célozzák meg a piros-kékek. Öszszeszorított fogakkal igyekeztek mindent kipréselni a meccsből, Vindisch például egyenlített, és végre Varga Dániel keze is megvillant. Ha Heszt nem állítják ki igazságtalanul (egyúttal ki is pontozódott), meg is csíphették volna a hazaiak a két pontot, ám az így kapott emberelőnyt Markovic kihasználta (8-8). A hátralévő nem sokkal több mint két percben mindkét oldalon rezzenéstelen maradt a háló, így elmondhatjuk, hogy irgalmatlanul kemény mérkőzést követően osztoztak meg a pontokon a csapatok.

S ahogy kezdetként írtuk, a csoportgyőztesre is fény derült. Az a mi bánatunk, hogy nem Vasasnak, hanem Dubrovniknak hívják.

Miért nem sikerült kihasználni a remek kezdést?
Mátyás Zoltán: - Sajnos elfáradtunk a végére. Nem kifogás, de Varga Dani sérülés, én pedig betegség miatt edzéseket hagytam ki, így aztán kevésbé tudtuk segíteni a többieket. A Dubrovnik a kemény szláv stílust játssza, s végül felőrölt minket.

Miként értékeli a látottakat?
Ratko Rudic, horvát szövetségi kapitány: - Steinmetz Ádám fantasztikusan játszott az első negyedben, aztán a második szakasz közepétől már sikerült megfogni őt a Dubrovniknak. A Vasas nem volt elég precíz az átlövéseknél és a hat az öt elleni játékban sem tudott eredményes lenni. Taktikailag szerintem jobb volt a Dubrovnik, a döntetlen mindenképpen jó eredménynek számít itt, Budapesten.