Hunting Territory. Ez lesz Görgényi István új könyvének címe angol nyelven. Magyarul annyit tesz: vadászterület. A vízilabdázóként világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, edzőként olimpiai bajnok szakember az idén befejezi a munkát az ausztrál női válogatott mellett, és - ha úgy tetszik - új "vadászterület" után néz. Ő mindenesetre tiltakozik az efféle szójáték ellen, mert attól tart, szavait itthon esetleg félreértik. Megegyezünk: a "vadászterület" hírlapírói szóvicc. Az azonban már nem vicc, hogy az 58 esztendős Görgényi az NSO-nak adott telefoninterjújában megerősítette: jövőre hazatér, de előbb még angolul kiadja szakmai bestsellernek ígérkező könyvét.
Évente 130-140 napot volt távol a családtól
Edzői pályafutása csúcsán: 2000-ben Sydneyben már olimpiai bajnok szövetségi kapitányként hagyja, hogy játékosa magával rántsa a medencébe
- Úgy hallani, gyakorlatilag már nem ön az ausztrál női válogatott kapitánya. - Pontosítom: biztos, hogy jövőre már nem én leszek az ausztrál női válogatott szövetségi kapitánya. A szerződésem december 31-én lejár. A tisztségre pályázatot írtak ki, és én nem pályázom újra.
- Az olimpián negyedik lett a válogatottal. Nem elégedettek ezzel az eredménnyel odaát? - De igen, mi az, hogy?! Az volt a célkitűzés, hogy a négy közé kerüljünk, de a tavalyi gyenge világbajnoki szereplésünk után nem igazán számítottak erre. Úgyhogy jó eredményt értünk el. Azt azért sajnálom, hogy nem tudom befejezni azt a munkát, melyet évekkel ezelőtt elkezdtem.
- Akkor netán önnek van baja valamivel, valakivel? - Erről nem szeretnék beszélni.
- Valamit azért mégis elárulhatna arról, hogy miért? - Ha az ember hét évig dolgozik egy ilyen pozícióban, óhatatlanul megromlik a viszonya néhány vezetővel. Én mindig játékos-párti voltam, próbáltam figyelni a problémáikra, igyekeztem mindig mindent feltételt biztosítani a vízilabdázóimnak ahhoz, hogy nekik kizárólag a feladatukra kelljen koncentrálniuk. Az összes csapatommal nagyon jó volt a viszonyom, azok a kérdések viszont, hogy a csapat mennyit edzőtáborozzon külföldön, mikor és hol játsszon külföldi tornákat, bizony konfliktusforrást jelentettek. Végül rájöttem: be kell látnom, hogy elég volt. Három különböző országban, három különböző kultúrában dolgoztam, és Magyarországon, Franciaországban, Ausztráliában is fölértem a csúcsra.
- De azt mondta, így nem tudja befejezni azt a munkát, melyet elkezdett. - Bevallom, nagyon nehéz ezt félbehagyni, hiszen ez a csapat az idén kezdett beérni, és az utánpótlás is nagyon jó. Az a decentralizált rendszer, melyet hat éve kezdtem el kiépíteni, már működőképes. A különböző regionális központokban évente száz játékos edz, közöttük a legtehetségesebb juniorok és ifik is. Itt, Ausztráliában a sporttudomány nagyon fejlett, nagyon jó szakemberek dolgoznak rendkívül jó körülmények között. Nekem személy szerint is nagyszerű szerződésem volt az Ausztrál Sportintézettel.
- Így még rejtélyesebb az egész. - Tudja, nagyon sokat dolgoztam az utóbbi időszakban, a családi életem teljesen háttérbe szorult. Évente százharminc-száznegyven napot voltam távol: túrákon és edzőtáborokban, és rendszeresen látogattam a területi központokat is. Itt a vízilabda nem professzionális szinten működik, és a felkészítésre sokkal több időt és energiát kellett fordítanom, mindent a legapróbb részletekig kidolgozni. A videónak, a nemzetközi színtérről vett példáknak taktikailag óriási szerepe van. Nem úgy van, hogy az ember olimpiai bajnok lesz, és máris elé gurítják a vörös szőnyeget. Még egyszer mondom, itt a póló nem profik sportja. ---- & ---- -