Csoportelsők vagyunk!

Tudtuk, hogy az egyenes továbbjutás szempontjából a magyar-kanadai összecsapás (nevezzük inkább edzésnek…) után következő horvát-román mérkőzés dönt: déli szomszédainknak öt góllal kellett volna megverniük keleti szomszédainkat ahhoz, hogy csoportelsők legyenek, és ne kelljen pluszmeccset játszaniuk a negyeddöntőért. A legérdekesebb helyzet akkor állt volna elő, ha pontosan 9-5-re verik ellenfelüket, mint mi – Kemény Dénes legénysége ugyanis Simencékkel megegyező módon 13-3-ra győzte le Kanadát, márpedig teljes holtverseny esetén a magyar és a horvát válogatottnak egy röpke négyméteres-dobálás erejéig újra vissza kellett volna szállnia a medencébe… Felettébb érdekes módja lett volna az elsőség eldöntésének, de a sorsolásnál bizonyosan igazságosabb.

Nem volt azonban szükség a szétlövésre, mert Horvátország nem tudta lekopírozni az olimpiai címvédő teljesítményét: csak három góllal, 12-9-re verték meg Romániát, így a magyar válogatott jutott csoportelsőként, középdöntő nélkül a nyolc közé.

A Kanada elleni mérkőzést nem kell túlragoznunk: a sportágat az alapfoknál nem sokkal jobban ismerő ellenféllel szemben szinte akkor dobtuk gólt, amikor csak akartunk, bár ezek szerint az utolsó negyedben nem nagyon akartunk… A találkozó legnagyobb kihívását a motiváció megteremtése jelentette, szerencsére Kásás Tamásék egyszer-kétszer megrázták magukat (különösen a második negyedben), ez pedig elég volt a magabiztos győzelemhez. A kanadaiak három góljából kettőt az a Noah Miller szerzett, akinek magyar felmenői is vannak – a vér nem válik tehát vízzé. (John Csikos neve is magyarosan cseng, de Millerrel ellentétben a szövetségi kapitány nem beszél egy szót sem magyarul.)

Jöhetett tehát a délelőtt izgalmas része: szurkolás a Horvátország-Románia mérkőzésen. A magyar csapatot nem hagyta el a szerencse, a mieink elleni mérkőzést megnehezítő román gárda nem hagyta magát a horvát válogatott ellen, a negyeddöntőbe juttatva fiainkat. Az ügy persze nem volt olyan könnyű, mint amilyennek így leírva tűnik: az utolsó percben, másodpercekkel a vége előtt egy horvát megúszásnál Nikola Frankovic ajtó-ablakban helyzetben csak Robert Dinu kapussal állt szembe, de a felsőlécet találta el. Ha bedobta volna, a horvátok ugyanúgy négy góllal verik Romániát, mint mi, de több lőtt góljuk miatt (13-9 versus 9-5) ők lettek volna a csoportelsők…

Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: a magyar vízilabda-válogatott megérdemli, hogy egy kis szerencséje is legyen.



Mindent a vízilabda-világbajnokságról!