Ágnes-nap volt Barcelonában

"Mi lesz ezután?” – tették fel a kérdést mosolyogva a lányok, akik persze fogadkoztak, most végre elkapják az olaszokat. Azokat az olaszokat, akik hetekkel ezelőtt az Európa-bajnokságon felettébb vitatható négyméteresekkel győztek a fináléban ellenük, azokat az olaszokat, akik két esztendeje a vb döntőjében törtek borsot az orruk alá.
Na most aztán visszakapták a kölcsönt! A magyar válogatott két Ágnese bámulatos produkcióval fektette őket két vállra!
Pedig amilyen jól indult a spanyolok elleni, olyan rosszul ez a parti. Most a mieink kapujában pihent meg a ráúszást követő pillanatokban a labda, Di Mario leheletfinoman, és ami ennél is lényegesebb, rendkívül pontosan ejtette át a kint helyezkedő Sós Ildit. És ahogyan vasárnap Primász Ági, úgy ezúttal a Formiconi-csapat ügyeletes gólvágója duplázta meg találatainak számát (egy emberelőnyt is értékesített), így alighogy feleszméltünk, 2–0-s hátrányt jelzett a tábla…
Ennek ellenére döntetlenre mentette a menetet csapatunk! Pelle Anikó egy távolit vert be, Miceli találata után Valkay Á. és Primász volt eredményes, míg a megszokott Malato-gólt a bombaformában lévő Primász kontrázta meg. A lövés csodálatosságát az is jelezte, hogy még Conti kisasszony is tapsra ragadtatta magát.
Ha valaki nem tudná: említett hölgy az olasz válogatott klasszis kapusa…
A folytatásban aztán a vezetést is átvették Faragó Tamás kiválasztottjai (Drávucz Rita szép, elhajlásos lövéssel járt túl a bentlévők eszén), ám a játékvezető páros hathatós közreműködésének köszönhetően átmeneti volt csupán ez az állapot. Sorra kapták az emberfórokat az olaszok (nem csak a bekkelő Szremkó Krisztina, Rédei Kata páros, hanem Primász is csakhamar a kipontozódás szélére sodródott!), amelyek közül kettőt csak értékesítettek valahogy. Ráadásul Grego a támadóidő lejárta előtt tíz méterről pattintott a ritmust nem érző Sós kapujába, ami láthatóan megroggyantotta a csapatot. Horváth Patrícia érkezett, ám Bosurgi ziccerét ő sem háríthatta (az olasz négyes azután lendülhetett kontrába, hogy előtte Tiba Zsuzsát kis híján a vízbe fojtották a túloldalon). Még szerencse, hogy az ellenállhatatlan Primász is beköszönt, életben tartva reményeinket.

"Manó! Vissza!” – adott újra lehetőséget a padon szomorkodó Sósnak a kapitány, aki mosolyogva konstatálta, hogy az ellenfél újra csak emberelőnyben adogathat. A fór kimaradt, az ellentámadás viszont Valkay Ági révén nem, így kapaszkodtak fel egy gólra játékosaink. Ez az egygólnyi különbség meg is maradt a végső felvonás kezdetéig (a védekezés rejtelmeiben is elmélyülő csapatok kőkemény harcában Allucci és Primász járt sikerrel), ám annak az elején azon nyomban meccsnulláról folytathatták a felek: Valkay Á. pattintását ugyanis benyelte Conti. Az őrült csatában hosszú gólcsend következett, amelyet két perccel a dudaszó előtt Tiba tört meg: centerünk előnyben nem a falból, hanem tőle szokatlan módon – ha már a négygólos Primászra hátrányban is külön őrzőt állított Formiconi mester… – átlövésből volt eredményes. Eztán Györe Anett sallangmentes szerelése következett Malatóval szemben, majd egy kontra, egy Stieber–Valkay Á. mestermunka (utóbbi is elérte negyedik gólját!), és nagy-nagy ölelkezés. Ragusa szépítő találata a nem oszt, nem szoroz kategória tartozékává vált csupán, hiszen már nem volt mitől megijedni. És a jelek szerint a továbbiakat illetően sincs!

Mestermérleg

Faragó Tamás: – Ahogy a játékosaim bementek a vízbe, garancia volt arra, hogy nem lehet baj. Nem is lett!

Pierluigi Formiconi: – A magyar válogatott ellen mindig nehéz nyerni, ami ezúttal nem sikerült. Nem vagyunk idegesek, hiszen ezzel még nincs veszve semmi, csoportmásodikként is elérhetjük a célunkat.