Ez itt a reklamálás helye

Átellenben az első emberelőnyt Varga Dániel besimította a rövidbe, míg Biros második, veszélyesebb bombájával Kósz "végzett”. Egy kettős fór kellett, hogy Kiss a süllyedő védelem fölött egyenlítsen, majd némi úszóversenyt követően Biros harmadszorra próbálkozhatott kiszorított helyzetből: közelebb járt, de a lécek találkozása kifelé dobta a labdát. Gergely is ugyanezt tette Vindisch lövése után, merőben más, prózai okból: rezdült mögötte a háló a pattintás nyomán (1–2). Zárásképp Kósz "ujjhegyezte ki” Fodornak az idő szorításában leadott lövését a jobb alsóból (előny volt, amúgy), megint némi támaszt kapva a kapufától.
Varga Zsolt bal felsőbe cirkáló, pontosan becsapódó rakétája vezette fel a második részt, erre Biros azután válaszolt, hogy Sugár lövését blokkolták a védők hátrányban. Gyilkos csata zajlott amúgy, kőkeményen kapaszkodtak egymásba a játékosok, egy ilyen után Madarast kiküldték Fodorról, aki pedig – Biroshoz hasonlóan – megoldotta a jobb szélen a góllövést úgy, hogy védő és kapus is előtte áll (3–3). Néhány könnyelműen ellőtt labda miatt torpant meg ekkoriban a Vasas elöl (egymás után két pattintás is jócskán fölészállt), míg a Domino hat a hat ellen nem tűnt igazán veszélyesnek. Igaz, előnyt később a piros-kékek is kaptak, s annak ellenére értékesítették, hogy az igazi nehéztüzérek a padon ültek: Varga Dániel káprázatos bejátszását Gombos az egekből húzta be. A következő támadás kulcsfontosságúnak tűnt, legalábbis azért, mert egy Biros–Steinmetz összezörrenésnél az ellenfelét a karszabadítás lendületével orrba könyöklő honvédost végleg kizavarták. E fór során a plusz kettőért adogatott a KEK-döntős, ám a hazaiak ezúttal hatékonyan röpködtek az első letámadástól megzavaradó Heszék között (3–4).
A folytatásban sem lelte a fonalat a bajnokcsapat: két ménkű gyenge centerbejátszását Steinmetz Madaras passzából szerzett akciógólja poentírozta ki még inkább. Egy kivédekezettnek tetsző támadást Varga Tamás kiállítása "tett tönkre” (mondják, fröcskölt), olyannyira, hogy a fórból Vári gond nélkül csökkentette a különbséget (4–5). Ez annak ellenére kulcsmomentumnak tűnt, hogy az akciógólokkal továbbra is hadilábon álltak a hazaiak (Bárány csavarása akadt el Kószban). A fór ugyanis továbbra is működött: kellett hozzá Szívós zsenialitása (lábbal szerezte vissza a már elveszett labdát, majd kiharcolta a kiállítást), valamint Fodor óramű-pontosságú lövése Kósz karja és a kapufa közé (5–5). Nem tett jót a vendéghívek igazságérzetének, hogy Vári amúgy szabályosnak tetsző szerelését elengedték Steinmetzcel szemben, viszont Tóth Frankot labda nélkül küldték ki (9–4 volt a fórarány), s Bárány a hatodik előnygólt is elhelyezte a felső sarokban.

"Cserébe” Vasas-létszámfölénnyel startolt az utolsó fejezet, melyet Varga Dániel a lehető leggyorsabban befejezett – más kérdés, hogy a Domino is mutatott valamit a régiből, előnyben (Kiss passzát csak Molnár tudta követni). Vindisch lóbája szintúgy követhetetlennek bizonyult (7–7), Fodor átlövése a kapufáról jött ki, egyébként pedig pró és kontra mindenki üvöltve reklamált (a vízilabdának ezen kiadásában bármikor meg lehet találni a bírókat…). Kiss jó helyzetből kétszer is igen mérsékelt "lánggal” tüzelt (Kósz csemegézett), közte Varga Zsolt ereje fogyott el egy mutatósnak induló centerezés közben. Később Fodor maradt fenn valószínűtlenül sokáig, s szedte le Madaras keresztpasszát hátrányban, ami azért volt minimum érdekes, mert az egál a Domino alapszakasz-elsőségét jelentette. Negyvenhárom másodperccel a duda előtt szögletet ért, hogy Bereczki lövésébe a védő és a kapus is beleért, 28 volt hátra, amikor Vindisch túlzott keménysége véget vetett a zenének: az ezért ítélt emberelőnyt ugyanis időkérés után végigpasszolgatta a Domino, majd csendben megünnepelte, hogy az iksszel elkerülte a BVSC-t, amely ellen 1–3-ról indult volna (szóról szóra ugyanígy történt tavaly is). Hogy aztán a Vasas tagjai az utolsó, sokat jelentő, elbaltázott fór, majd az azt követő történések (Vindisch elleni ítélet) miatt Nápolyban érezték-e magukat – nos, ez csak gyanítható. Ami biztos: nem irigyeljük az angyalföldieket.

Mestermérleg
Kovács István: – Igazi rangadó volt, változatos játékkal. Az előnyöket végre jól használtuk ki, ezért tudtuk elérni célunkat.
Földi László: – Ugyanúgy küzdöttünk, mint Nápolyban.