Kovács kapus is lőtt gólt

Az öreg harcos amúgy hovatovább "Nizza-specialistává” nőtte ki magát az idén, elvégre a januári nyitányon ő is vízbe szállt, helyettesítendő a vírus által leterített társakat. Akkor heveny izgalmak közepette készült a Domino, elvégre a nyitányon, centerek nélkül a nizzai "világválogatott” ellen egyáltalán nem tűnt egyszerűnek a két pont bekasszírozása. Végül sikerült, és az alaphang annyira zengzetesre sikeredett, hogy azóta a Domino végig is vágtázott a Piros-csoporton, becsületbeli üggyé szelídítve a zárókör találkozóját a két franciával felálló francia bajnok ellen.
Egy pillanatig sem tűnt motiválatlannak a hazai egylet: bár majd’ négyperces gólszünet vezette fel a partit – Kovács Zoltán parádésan védett hátrányban, míg Biros közelről nyomta kapufára a labdát –, Szívós ravasz surrantása, majd Bárány húzása emberelőnyből már hét perc után jelezte, ma sem kell nagyobb meglepetéstől tartani (ahogy Fodor odaadta Báránynak a labdát, abban benne volt a magyar pólókultúra száz éve).
A második rész csak ráerősített minderre: ugyan egy előnyből Hrosik szépített, ám ezt követően megint a Domino volt az úr. Jóllehet megint következett egy góltalan periódus, Bárány varázslatos centerezése újabb lendületet adott csapatának: a védőivel négy perce harcoló, bivalyerős csatár csodálatosan etetett meg három bekket is, hogy aztán a hosszú sarokba terelje a labdát. Közben Kovács újabb szédületes védése illusztrálta, nem véletlenül került a krecli elé a harmadik hazai BL-partin sem. A jó hangulatról Biros gondoskodott, elébb egy pazar megúszást követően bombázott a hosszúba, később pedig azt a négyest értékesítette, amelyet Tóth harcolt ki (hiába no, fél lábbal is megy az öreg harcosnak...). A szünet előtt még Gyurcsi faragott valamit a hátrányból (5-2), de érezhető volt, ez csupán halovány reménysugár a Riviéra legjobbjainak.
Ami aztán szépen ki is oltódott a harmadik rész elején. Az úgy történt, hogy Szívós meglógott, Fratila kissé kiúszott rá, Kovács Zoltán pedig gondolt egyet, és a saját kapujától ráívelte a labdát... Na most a hálóőrök között vannak kategóriák: akadnak halálbiztos kezűek, olyanok is, akik jól lőnek, és vannak, akik inkább a védéseikről híresülnek el, indításban inkább megbízhatók, mint nemzetközi nagymesterek. Kovácsról eddig úgy tudtuk, inkább védi, mint dobja a labdát. Ehhez képest megcselekedte azt a bravúrt, hogy a honi uszodák legalacsonyabbik mennyezetével "megvert” Kőér utcai ékszerdobozban a hálóba íveljen, egészen lenyűgöző pontossággal. Ez aztán kellőképp demoralizálta az ellenfelet, amely ugyan megkapott mindent, mi szem-szájnak ingere, engedték kőkeményen szerelni, tömték fórokkal, Havengáék azonban hiába ostromolták az ismét "eredeti szakmájának” áldozó Kovács hálóját. A kapus a védőkkel egyetemben remekül blokkolta a bevezető utakat, megesett, hogy egy támadáson belül két emberhátrányt is játszi könnyedséggel ártalmatlanítottak a honvédosok.
Az utolsó negyedet indító, remekbe szabott Fodor-gól – egy kontra végén pakolta a kapus füle mellé a labdát, ismét ízelítőt adva zsenialitásából – voltaképpen eldöntötte az összecsapást (7-2). Igaz, a továbbra is némi hátszéllel vitorlázó vendégek kihasználták, hogy Kovács István már a Vasas elleni keddi bajnokira pihenteti kulcsembereit, és feljöttek 7-5-re (különösen a magyar nyelvet szintén tökéletesen beszélő Gyurcsi Geyza volt elemében), ennél tovább azonban nem jutottak. Sőt, Bereczki kapufás bombája méltóvá tette a nagy menetelés végét: a csoportküzdelmeket a BL-ben egyedüliként veretlenül zárta a Domino, amely megőrizte becsületét, egyszersmind üzent Európának: nagy tudás szükségeltetik a magyar szupergárda legyőzéséhez.

Mestermérleg
Kovács István: – Elsősorban a védekezésünket dicsérhetem, ezt a részt remekül megoldotta a csapat. Elöl annyit adtunk ki magunkból, amennyi kellett, a vége felé már a Vasas elleni meccsre pihentettem egy-két kulcsembert. Örülök, hogy veretlenül megyünk Genovába, s hogy ezúttal sem esett folt a becsületünkön.
Paolo Malara: – Volt esélyünk, de rendkívül rosszul játszottunk, ennek csakis vereség lehetett a vége.