Örülnek, bár kissé keseregve

Mi a két döntetlenünkkel voltaképpen boldog kupanapot zártunk – ugyanakkor a horvátoknak a Mladost Zagreb által szerzett egy ponttal kellett beérniük, további három együttesük búcsúzott a nyolc között. Ráadásul a zágrábiak is inkább búslakodhattak a Kőér utcai ikszet követően, hiszen egy perccel a befejezés előtt még két góllal vezettek. Mindazonáltal a meccs vendéghőse, a 37 évesen régi önmagára emlékeztető, öt gólt szerző Dubravko Simenc a lefújást követően közölte: "Azt hiszem, ezt az összecsapást mindenki élvezte, jó hírverése volt a vízilabdának. Sajnálom, hogy nem győztünk, de néhány technikai hibát elkövettünk a hajrában, emiatt veszítettünk pontot. Ennek ellenére felesleges bánkódni: úgy gondolom, hogy Dominót megszorítani kivételes teljesítmény, csoportunkban másnak nem nagyon fog sikerülni.”A Domino-BHSE szakvezetője, Kovács István ugyanakkor azt fejtegette, hogy "nem így terveztük, de ahogy a meccs alakult, örülnünk kell az egy pontnak. Sajnálom, hogy végül be kellett érnünk ennyivel, ám az eredmény igazságos: könynyen nyerhettünk volna, reálisan azonban el kell ismerni, ők vesztették el az egyik pontot.” A mester többször végignézte már a partit videóról, s úgy vélte, igazán az volt a döntő, hogy "amikor jó pozícióban voltunk, s vezettünk 7–5-re, kimaradtak az emberelőnyök, ráadásul a harmadik negyedben csak mi kaptunk fórt – ha ekkor kihasználjuk a lehetőségeinket, száz százalékra veszem, hogy győzünk. Ehelyett kaptunk zsinórban öt gólt, és sajnos azt kell mondanom, nem egy akadt ezek közül, amely elkerülhető lett volna. Három horvát gól is hét méteren kívüli lövésből született, ez ezen a szinten luxus. Ebben a periódusban nem ment elöl, és hátul is gondjaink akadtak.”Minthogy a meccsen már a második negyedben is akadt egy fekete lyuk (5–2 után lett 5–5), adódik a kérdés, miért nem koncentráltak jobban az első figyelmeztető jelet követően. "A kettő között volt különbség, hiszen a második negyedben két emberelőnyből és egy rossz váltást kihasználva egy kontratámadásból egyenlített a Mladost, utána viszont az ötből négy gól esett akcióból. Kétségtelen, Kovács Zoli nem védett jól, amit sajnálok, mert az egész héten mutatott formája mást sejtetett. Az viszont dicséretes, hogy a csapat nem tört össze, s 7–10 után jó volt látni, hogy függetlenül az eredménytől, ugyanúgy mentünk tovább. Hihetetlenül jó érzés volt ezt átélni, továbbá látni azt, hogy a legvégén, amikor igazán döntő volt, három kihagyott fór után az utolsó kettőt belőttük, mégpedig gyönyörűen.” Arra a szolid felvetésre, hogy a hajrában mintha élveztük volna a hazai pálya előnyét, Kovács eképp felelt: "Lehet, hogy az összkép ezt sugallja, ám én a videofelvétel alapján azt mondom, a kiállítások kiállítások voltak, azaz nem ajándékokat kaptunk a játékvezetőktől.” Tavaly a hazai vízben begyűjtött hat pont alapozta meg a Domino Final Fourba jutását – az idén a Kőér utcai száz százalék már nem jöhet öszsze, ellenben az Olympiakosz pontvesztése is azt sejteti, hogy a továbbjutás igen. Kovács erről is kissé másképp gondolkodik: "Mi elsők akarunk lenni, azaz két hét múlva győzni megyünk Pireuszba is.”Fodor Rajmund: a szükséges pluszFodor Rajmund a nizzai nyitányt követően a második körben is emlékezeteset nyújtott, avagy világklasszisát bizonyítva a létező legkiélezettebb helyzetben, a létező legpontosabb lövéssel mentett pontot, három másodperccel a duda előtt. "Nem ezért vettek?” – kérdezte nevetve, majd a véghajrá történéseinek ecsetelésére tért. "Ez egy olyan emberelőnyös felállás, amelyet elvétve gyakoroltunk eddig: a lényege, hogy egy-két passz után vagy ellövöm a labdát, vagy feladom a kapu előtt álló Biros Petinek. Itt most nem lehetett sokat gondolkodni, mielőtt megkapod a labdát, már fel kell mérned, hogy mozognak a védők, s néhány tizedmásodperc alatt el kell döntened, hogy passzolsz vagy rálövöd. Az utóbbi mellett döntöttem, jóllehet a bejátszás sem lett volna rossz megoldás, ugyanis Csomakidze két kezét feltartva védekezett előttem, azaz nem fogta Petit. Tudtam, hogy ezt fogja csinálni, szerencsére sikerült eltalálni a rést a karjai és a kapufa között. Persze, az, hogy idáig eljutottunk, nem csak az én érdemem: ahhoz, hogy a padló alól felálljunk, kellett Molnár Papesz remek centerezése, Biros Peti átlövése, no és az a csodálatosan megjátszott fór is. Az a plusz, amivel néhány ember bír ebben a csapatban, kijött a végén, ezért szereztünk pontot, amit szerintem sikerként kell elkönyvelni.”