Fájt, mégis bent maradt

Ha valaki, akkor Kovács Zoltán igazán kitett magáért a szerdai, oroszok elleni Világliga-mérkőzésen. Régen láttunk tőle ehhez fogható varázslatot, a válogatottban utoljára tán 1999 júliusában, amikor Kósz Zoltán kisebb sérülése miatt be kellett ugrania a matarói tornán, s különösen a spanyolok elleni találkozón brillírozott.Most viszont azon a produkción is túltett: 68 százalékos védési mutatója egyenesen lenyűgöző (22 lövés ment a kapujára, ebből 15-öt hárított), ráadásul ez csak szikár számadat, nem rögzíti azt, hány abszolút ziccert fogott a Gólya becenévre hallgató hálóőr.Kár, hogy egészen mást is rögzíteni kellett esetében: csütörtökön délelőtt a bal mutatóujját. Merthogy, mint utóbb kiderült, a kapus repedt csonttal védte végig az oroszok elleni találkozót…Az egész a bemelegítésnél történt: Benedek Tibor egyik bombája a felső lécről vágódott le, a labda pedig telibe kapta Kovács ujját, felülről. Aki tudja, milyen a háló előtt állni, az tisztában van vele: a kapusnak ilyenkor sansza sincs arra, hogy elkapja a kezét. "Kiszúrtam a labdát – mondta szokványos higgadtságával a játékos. – Megfájdult azonnal, úgyhogy szóltam Pavlik dokinak, aki egy ragasztószalaggal hozzákötötte a középső ujjamhoz, így vágtam bele a meccsbe. Tudtam vele védeni, s nem is volt annyira vészes, amint beleértem a labdákba: voltaképpen szerencse, hogy az ujjam nem attól fájdult meg, mert a labda hátravitte, hanem attól, hogy felülről nyomta meg.”Más kérdés, hogy estére "gyönyörűen” bedagadt a sérült rész, így csütörtök délelőtt Kovács kénytelen volt felkeresni a pólosok "sebészkapcsolatát”, dr. Gábor Antalt a Mexikói úton. A röntgen tisztán kimutatta a csont károsodását, ám a baj szerencsére nem olyan súlyos, hogy a kapus hosszabb időre kiessen a munkából. "Elvben gyorsan lemegy a duzzanat, és akkor a vízálló gipszben edzhetek tovább, sőt, Tóni bácsi azt akarja, hogy csak ezt az ujjamat rögzítsük. Ez esetben akkor ugyanúgy folytathatom, mintha mi sem történt volna, még akár játszhatok is.”
Kovácsot egyébként nem először hagyják cserben az ujjai: 1994-ben, az UTE BEK-döntőjének délelőttjén a labda és a kapufa közé szorult az egyik, s tört el, 2000 telén pedig, a mátraházi edzőtáborban egy focimeccs közben vágódott a kézfejének oly szerencsétlenül a labda, hogy a hüvelykujja alatt károsodott az egyik csont, így nem az olimpia előtt legfontosabb hónapok, hanem a keze került sínre. Mindazonáltal Kovács nem lenne az, aki, ha nem fogta volna fel humorosan a dolgot: amikor beért a rendelőbe, rögvest aziránt érdeklődött Gábor doktortól, nincs-e egy másik bal mutatóujja cserébe. Igaz, a válasz őt magát is meglepte, az orvos ugyanis a sebészekhez méltó fekete fanyarsággal közölte: "De van. Épp most hoztak be egy szerencsétlen hölgyet, akinek egy gép levágta három ujját. Az egyik pont a bal kezének a mutatóujja…”

Kemény Dénes már nem mosolygott Kovács baján: az utolsó két budapesti VL-mérkőzésre készülő válogatott szövetségi kapitánya kijelentette, nem örül a sérülésnek. "Rosszabbkor nem is jöhetett volna Gólya számára ez az egész: nagyon jó formában van, ezért őszintén remélem, hogy a néhány nap kihagyás nem fog meglátszani rajta. Mindenesetre szeretném megköszönni neki, hogy a bemelegítésnél történt baleset ellenére elrepedt ujjal is végigvédte a meccset, ráadásul egészen kiválóan.”
Az amerikaiakkal esedékes margitszigeti pároscsatával kapcsolatban egyébként még nem árulta el a mester, kikre számít az eddigi nyolc győzelem igencsak kimerült főszereplői közül, s kiknek szavaz meg némi pihenőt. "Az amerikaiak rijekai sikerükkel megint reménykedhetnek, azaz nem kétséges, vért isznak valamennyi meccs előtt. Mi persze továbbra is nyerni szeretnénk, ezért az ő lelkesedésüket azzal szeretnénk ellensúlyozni, hogy fiatalabb, de frissebb játékosokat vetünk be, s nem csupán néhány perc erejéig.”
Kemény a péntek délelőtti tréninget követően dönt arról, melyik tizenhárom emberét küldi harcba 17 órától – egyelőre csak az a biztos, nem kell töprengenie, hogy a két Zoltán közül Szécsit vagy Kovácsot állítsa-e be.