– Olaszország címvédőként nem élte túl a világbajnokság első fázisát…
– Mindössze két pontot gyűjtöttünk csoportbeli ellenfeleinkkel szemben. Teljesen megérdemeltük, hogy búcsút intsünk a tornának.
– Mik a kudarc legfőbb okai?
– Lehet boncolgatni majd a témakört, de én jelenleg csak egyetlen választ ismerek az elemző kérdésekre: a kvartett utolsó helyén végeztünk. Az ilyen csapatnak haza kell utazni. Az első két mérkőzésen elfogadhatóan játszottunk, és mindent beleadtunk, két pontra volt elég.
– Mi volt a gond a szlovákok ellen?
– Borzalmas első félidőt produkáltunk… A szünet után beszorítottuk az ellenfelet, és egy kis szerencsével akár meg is menekülhettünk volna a kieséstől, de ez nem volt elég. Minden játékosnak vállalnia kell ezt a felelősséget, és el kell fogadnia a megmagyarázhatatlan tényt.
– Mi változott meg az elmúlt négy esztendőben?
– Ebben a csapatban most ugyanúgy voltak fiatalok és tapasztalt játékosok is, mégis csak két pontot sikerült összehozni a három találkozón, amelyen ellenfeleink – minden tiszteletem ellenére – gyengébbek voltak nálunk. Ez minket minősít.
– A szövetségi kapitány, Marcello Lippi önmagát hibáztatja a kudarc miatt.
– A szégyen megoszlik mindannyiunk közt, ez nem csak edző kudarca. Számot kell vetni magunkkal, és önvizsgálatot kell tartanunk, majd elfeledni ezt a szörnyű világbajnokságot. Előre kell néznünk.
