Finoman fogalmazva sem alakult zökkenőmentesen az U23-as Európa-bajnok cselgáncsozó, a 90 kilogrammosok között szereplő Gőz Roland őszi felkészülése, több esemény és a balszerencse is hátráltatta.Gőz Roland őszi felkészülése, több esemény és a balszerencse is hátráltatta.
Gőz Roland (fehérben) ezúttal a harmadik helyig jutott az U23-as Európa-bajnokságon • Forrás: EJU
„Sikerült lakást vennünk a nyáron, így kiköltözhettem az albérletből. Rengeteg munka adódott vele, fel kellett újítani, szóval hónapok óta ez a projekt zajlik, apránként haladok. Számos ügyet is el kellett intézni emiatt. Aztán októberben, a budapesti Grand Slam-verseny hetén megsérült a vállam, szóval azon a viadalon el sem indulhattam. De jobban fáj, hogy az azt követő tatai edzőtáborban sem vehettem részt. Pont emiatt rossz ez az év, nagyon hiányoznak a nemzetközi szintű összetartások és mérkőzések ahhoz, hogy felvegyem a felnőttélvonal ritmusát”− mondja az MTK Budapest 21 éves sportolója.
Legfőképpen a november eleji, poreci U23-as Európa-bajnokság miatt kellett kihagynia a tatai edzőtábort− címvédőként utazott Horvátországba, és a célja az volt, hogy ismét aranyéremmel térjen haza. Csakhogy ebbe az orosz Jekubzson Nazirovnak is volt némi beleszólása, és az elődöntőben legyőzte Rolandot, aki végül a dobogó harmadik fokán zárt.
„A minimum elvárást teljesítettem. Olyan fojtásba estem bele az orosz ellen, amelybe nagyon ritkán, van ilyen. Arra viszont tökéletes volt ez a verseny, hogy meggyőződjek róla, nem csak szerencsém volt tavaly, tényleg a korosztályom élmezőnyéhez tartozom. Csakhogy én most már a nagyok között is fel szeretnék érni a legjobbakhoz.”
Erre megvolt az esélye a Prágában szombaton véget ért kontinensbajnokságon, ámaz első körben kikapott a világranglista 30. helyezettjétől, a szlovák Peter Zilkától.
„Nagyon elfáradtam, nem vagyok hozzászokva az aranypontba torkolló csatákhoz. Most már csak az számít, hogyan szerepelek a felnőttek között; ebben a mezőnyben az első percben inkább taktikai küzdelem zajlik, felmérik, fárasztják egymást a riválisok. Ehhez képest én már az elején akciókat indítottam, és ennek ittam meg a levét a meccs végén. Meg kell lépnem azt a bizonyos lépcsőfokot felfelé, csakhogy ehhez tényleg szükség van a nemzetközi versenyekre és edzőtáborokra, azok nélkül ugyanis nincs sok esélyem. A motivációm adott, edzőm, Pánczél Gábor és az edzőtársaim egyaránt biztatnak. Ebből kell erőt merítenem.”
További korosztályos hírekCSELGÁNCSBANa sportági aloldalunkon.
