Tollaslabda: valami megint elkezdődött Nyíregyházán

Nyíregyházán közel ötven éves múltra tekint vissza a tollaslabda szeretete és magas szinten való művelése, ennek eredményeképpen az elmúlt esztendők során számos kiváló válogatott, magyar bajnok játékos cseperedett fel a helyi egyesületben. A jelenleg a Nyíregyházi Sportcentrum égisze alatt működő szakosztályban Jakabné Keul Andrea és Gönczi Andrea neve a biztosíték a minőségi nevelőmunkára, az edzőnőknek azonban nincs könnyű dolguk, hiszen nemrégiben szinte majdnem mindent elölről kellett kezdeniük. Jakabné Keul Andrea és Gönczi Andrea neve a biztosíték a minőségi nevelőmunkára, az edzőnőknek azonban nincs könnyű dolguk, hiszen nemrégiben szinte majdnem mindent elölről kellett kezdeniük.

Rövidesen újra adna játékosokat a válogatottba a nehéz idők után feléledő nyíregyházi tollaslabda-szakosztály  •  Fotó: Bodrogi Tamás

„A koronavírus-járvány minket is megtizedelt, és az utóbbi két évben nem nagyon tudtunk edzeni az addig megszokott általános iskolai helyszíneken– mondja Jakabné Keul Andrea szakágvezető.– Most szeptemberben azonban újrakezdhettük a munkát, mert a nyíregyházi Atlétikai Centrumban birtokba vehettük a felépült tollaslabdacsarnokot, amely teljesen más körülményeket biztosít. A régi játékosokat igyekeztük visszahívni, és természetesen újak is megjelentek. Jelenleg nagyjából negyven fős létszámmal büszkélkedünk, és remélem, hogy egyre csak gyarapodunk majd.”

A tollaslabdáról azt gondolnánk, hogy mindenkinek volt már legalább egyszer ütő a kezében az iskolai udvaron vagy épp a tóparton, és nem is volt olyan bonyolult visszaütni azt a labdát. Az sportág azonban merőben más, mint az egymásnak ütögetés a szabadban.

„Sokan úgy jönnek, hogy strandjátékként tekintenek a tollaslabdára, és itt tapasztalják meg a komolyságát, valódi sportjellegét– folytatja a szakember.– Mindenkinek ajánlom a kipróbálását, hiszen rendkívül jól fejleszti a motoros képességeket, úgy a kondíciót, a gyorsasági állóképességet, mint a koordinációt. És mindezt szinte észrevétlenül teszi, játékos formában. Ráadásul amint a gyerek eltalálja és visszaüti a labdát, onnantól kezdve élvezi is a sportágat. Persze, ahhoz több évre van szükség, hogy egy játékost technikailag is összerakjunk.”

Idő viszont még van, és most már a csarnok is adott, hogy a Nyírségből újra futószalagon érkezzenek az ígéretek.

„Elsőként szeretnénk minél nagyobb utánpótlásbázist felépíteni. Ehhez a város és a sportcentrum is kellő támogatást, ideális feltételeket biztosít. A célunk, hogy hamarosan újra válogatott versenyzőket adjunk az országnak, és ismét szurkolhassunk nyíregyházi tollaslabdázónak az olimpián, mint legutóbb 1992-ben, Harsági Andreának Barcelonában.”

További korosztályos híreinkTOLLASLABDÁBANa sportági aloldalunkon.