Úszás: Konkoly Zsófia paralimpiai bronzérmesként készül Tokióra

Még általános iskolába járt, amikor részt vehetett pályafutása első paralimpiáján Konkoly Zsófia, és a 100 m pillangón nyújtott teljesítménye egészen a bronzéremig repítette. A PSN Zrt. most 18 éves úszója azóta is sorra szállítja a szép eredményeket, de természetesen még mindig a Brazíliában elért siker a legemlékezetesebb számára.

„Szerencsére nagyon fiatalon megtapasztalhattam a játékok légkörét, már önmagában az is óriási élmény volt, hogy ott lehettem – mondta Konkoly Zsófia az Utánpótlássportnak. – Elmondani sem tudom, mit jelentett számomra akkor ez az eredmény, és persze még most is nagyon büszke vagyok rá. De már akkor is inkább időkben gondolkoztam helyezések helyett, és ez nem változott.”

A pécsi fiatalnak születése óta sérült a jobb karja, az uszodába testvérének köszönhetően került le, a vizet pedig szinte azonnal megszerette.

„A testvérem asztmás volt, és neki javasolták, hogy az úszás valószínűleg jót tesz a betegségének. Én pedig azt láttam, hogy az edzések végén, amikor jól teljesített, kapott egy lufit. Én is szerettem volna kapni, de ezért el kellett kezdenem úszni. Már az elején is versenycsoportban edzettem, először kisebb, majd országos eseményekre jártam. Mindig is élveztem a versenyhelyzetet, valószínűleg ezért lettem olimpikon.”

Jancsik Árpád és Konkoly Zsófia már nem foglalkozik a rajtuk kívül álló körülményekkel  •  Forrás: PSN ZRT.

Az idén a felkészülés közben az érettségivel is meg kell „küzdenie”, miközben május végén következik a portugáliai Eb, majd, ugye, a tokiói paralimpia.

„Az egyéves halasztással testileg sokkal jobban össze tudtam szedni magamat, viszont így belecsúszik a felkészülés az érettségibe, és ez azért okoz némi nehézséget, de szerintem úrrá leszünk ezen is. Egyelőre az Európa-bajnokságra figyelek, az időeredményeimen szeretnék javítani, aztán pedig meglátjuk, mire lehetek képes Japánban.”

Jelenlegi edzője, Jancsik Árpád a 2016-os riói paralimpia után vette át a felkészítését.

„Egészen kiváló versenyzőtípus, minden alkalommal otthagyja a lelkét a medencében. Bevallom, a kezdetekkor voltak problémáink, nem igazán tudtunk összecsiszolódni. Jöttek a nemzetközi érmek, de érezhető volt, hogy kicsit csikorog a szekér, nem úgy ment, ahogyan azt szerettük volna. Ugyanakkor a pandémiás helyzet elején tudtunk egy nagyot fújni, átgondoltuk, mit szeretnénk, és mostanra remekül összeszoktunk. Erős csapatot szerveztünk Zsófi köré, és ez meg is látszik a fejlődésén. Ezért azt gondolom, hogy a tokiói esélyeinek jót tett az egyéves halasztás.”

A pécsi tréner szerint azonban a konkrét célok meghatározásával óvatosan kell bánni, hiszen a túlzott elvárások könnyen visszavethetik a teljesítményt.

„Egy paralimpiai érem után a sportoló akaratlanul is olyan terhet rak magára, amit egy idő után nehéz cipelnie. Akadnak olyan periódusok, amelyekben nem megy annyira az úszás, és ez az edzésmunkára is rányomhatja a bélyegét. Azóta, hogy megállapodtunk, nincsenek elvárások, minden sokkal egyszerűbb. Ha önmagához képest javít, és egy-egy edzés vagy verseny végén úgy száll ki a medencéből, hogy jól úszott, a tőlünk független körülményekre már egyáltalán nem figyelünk. Amennyiben megjavítja az Európa-bajnokságon az egyéni legjobbját, akkor én nagyon büszke leszek, és azzal szerintem ő is elégedett lesz.”

További korosztályos hírekÚSZÁSBANa sportági aloldalunkon.