Labdarúgás: Kosznovszky eddig csak a tévében látta mostani edzőtársait

A Serie A nem a magyar futballisták Kánaánja – terjedt el a közvéleményben, mégis rendre akad néhány korosztályos reménységünk, akik az olasz klubok utánpótlásában próbálnak szerencsét. Ilyen a Parma 18 éves középpályása, Kosznovszky Márk is, akit tavaly nyáron az MTK Budapest akadémiájáról szerződtettek a taljánok, hogy a 2019/20-as idényben 12 mérkőzésen több mint 1000 percet játszva segítse a klub Primavera-csapatát. Majd a járvány okozta kényszerszünet után egyenesen a felnőttekhez irányították, május vége óta folyamatosan velük készül az esetleges debütálásra.Kosznovszky Márk is, akit tavaly nyáron az MTK Budapest akadémiájáról szerződtettek a taljánok, hogy a 2019/20-as idényben 12 mérkőzésen több mint 1000 percet játszva segítse a klub Primavera-csapatát. Majd a járvány okozta kényszerszünet után egyenesen a felnőttekhez irányították, május vége óta folyamatosan velük készül az esetleges debütálásra.

Kosznovszky Márk (balra) fél év alatt a Parma felnőttcsapatának edzésén találta magát

„Hihetetlen lenne, ha bemutatkozhatnék a Seria A-ban. Amikor tavaly nyáron idejöttem, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy fél év múlva már az első csapatban találom magam – reagált az Utánpótlássport.hu megkeresésére a brazíliai U17-es vb-n is szereplő középpályás. – Ezelőtt csak a tévében láttam azokat, akikkel most nap mint nap edzek. Ott van például Bruno Alves, a portugálok Európa-bajnok védője, de említhetném akár a csapat jelenlegi legértékesebb játékosát, Matteo Darmiant. Tőlük az edzésen is rengeteget tanulok, fizikális és taktikai téren is megosztják velem a tapasztalataikat, amelyeket a karrierjük során felhalmoztak, amiért nem lehetek elég hálás nekik.”

A fiatal játékos hozzáteszi, nagyon sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy idáig eljusson, a munka érdemi része ráadásul még csak most jön…

„Amikor a nyáron csatlakoztam az együttes U19-es csapatához, az első egy-két hónap borzasztóan nehéz volt. Nagyon más iramban nyomták az itteni srácok, mint amihez korábban hozzászoktam. Komoly segítséget jelentett viszont jó barátom, Balogh Botond – aki szintén tagja volt az U17-es Eb-n és vb-n járt magyar válogatottnak (A szerk.) – jelenléte, ketten talán könnyebben vettük fel az edzések ritmusát, mintha csak egyedül jöttünk volna. Szerencsére azóta teljesen beilleszkedtünk. Ami engem illet, még többet is kaptam eddig, mint amire az első évem előtt számítottam. Az, hogy bekerültem a felnőttek közé, nem volt magától értetődő, mert összesen ketten-hárman léptünk fel az ifjúsági csapatból, és én vagyok az egyik legfiatalabb, aki ezt megtehette.”

„A bő keretünk 30 fős, tehát elég sokan vagyunk, borzasztóan nehéz bekerülni a meccskeretbe. Viszont az edzőkkel már beszéltem, és azt mondták, rajtam tartják a szemüket, úgyhogy reménykedem benne, hogy az évad végén megkapom az esélyt a bizonyításra. Sok múlhat persze azon is, hogyan áll a csapat a bajnokságban: jelenleg a stabil középmezőnyhöz tartozunk, ami szintén bizakodásra adhat okot az én szempontomból. De tisztában vagyok vele, hogy ajándékból nem fogok pályára lépni, azért minden edzésen oda kell tennem magam.”

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.