Röplabda: ma kilencvenkét esztendős Gabi néni, az örökifjú

Gy. Szabó Csilla—utanpotlassport.huA magyar röplabdázás legendájának szellemi frissességét ugyan egyre nehezebben követi testének mozgékonysága, optimista hozzáállása révén mégis sikeresen teszi túl magát az évek múlásán. Amilyen következetes és szigorú volt egykoron játékosaival, ugyanolyan erélyes most önmagával szemben. Dr. Kotsis Attiláné minden nap tornázik, s a lakásához vezető lépcsősor többszöri megmászását is inkább edzésnek tekinti, mint nehézségnek. S bár a karatén miatti kényszerű bezártságot igazi „örökmozgóként” nehezen viselte, ezt az időt is jól kihasználta. Meccsnézés helyett szakkönyvén dolgozott.Gy. Szabó Csilla—utanpotlassport.huA magyar röplabdázás legendájának szellemi frissességét ugyan egyre nehezebben követi testének mozgékonysága, optimista hozzáállása révén mégis sikeresen teszi túl magát az évek múlásán. Amilyen következetes és szigorú volt egykoron játékosaival, ugyanolyan erélyes most önmagával szemben. Dr. Kotsis Attiláné minden nap tornázik, s a lakásához vezető lépcsősor többszöri megmászását is inkább edzésnek tekinti, mint nehézségnek. S bár a karatén miatti kényszerű bezártságot igazi „örökmozgóként” nehezen viselte, ezt az időt is jól kihasználta. Meccsnézés helyett szakkönyvén dolgozott.

− Az alap már megvolt, most az utánpótláskorú játékosok számára fontos gyakorlatok kidolgozásán van a sor – beszél lelkesen jelenlegi munkájáról Gabi néni, aki egy az amatőr, középszintű és profi edzők számára egyaránt hasznosan forgatható könyvön dolgozik. De éppen ez az egyetemesség az, amely a legtöbb fejtörést okozza neki, hiszen egy teljesen kezdő tréner számára nehéz a lehető legegyszerűbb módon elmagyarázni a sportág mesterfogásait. – Jó sok bölcsességet vetettem papírra az elmúlt évek során, mégis a technikai részt tartom legfontosabbnak. Ezt kell gyermekkorban, mintegy természetes mozgásformaként megtanítani, erre sem idő, sem mód nem lesz később, a felnőttkorban. Szeretem a fokozatosság elvét betartani, komplikált gyakorlatokkal teljesen felesleges a kicsiket fárasztani. Mérhetetlen fantázia kell az edzősködéshez, csak változatos gyakorlatokkal lehet célt érni, hiszen a játékosság a tanítás egyetlen hatékony módja.

Dr. Kotsis Attiláné a Park Teniszklub teraszán. Három évvel ezelőtt, 89 évesen akasztotta csak végleg szegre a teniszütőjét.

A felnőtt női röplabdaválogatottat három olimpiára − München, Montreal és Moszkva – kijuttató szakember nevét sokan a máig megismételhetetlen nemzetközi sikerekkel kötik össze, pedig a sportág elméleti kérdéseiben, és az utánpótlás-nevelésben legalább olyan tájékozott, mint a sztárok menedzselésében. A TF elvégzése után pedagógiából és pszichológiából is diplomázott, ő írt és védett meg először Magyarországon röplabdázásból doktori disszertációt. Maga is jónéhány sportágat kipróbált, mégpedig nem is akármilyen szinten. Úszott, atlétizált, kosárlabdázott, röplabdázott és teniszezett. A 80 méteres gátfutásban országos 2. helyezett, kosarasként NBI-es játékos, röpisként pedig 26-szoros magyar válogatott volt. S bár a teniszre már csak idősebb korában jutott ideje, azért a veterán Európa-bajnokságokon többször is döntős lett kedvenc számában, a vegyespárosban. Ha valakitől, hát tőle lehet és érdemes is tanulni.

− Azért jutottam valamire, mert mindig nyitott voltam az új dolgokra – keresi sikereinek titkát Gabi néni, aki azon túl, hogy a mai napig a Vasas hivatalos szaktanácsadója, a Palota RSC fiatal játékosainál is szinte mindennapos vendég. A XV. kerületi klubhoz azonban szakmai elhivatottságán túl, érzelmi szálak is kötik. A 2011-ben elhunyt alapító, Szalayné Sebők Éva az egyik legkedvesebb játékosa volt, így az ő emlékét is ápolja, amikor az egyesület fiataljait oktatja. – Mindenkitől lehet valamit tanulni. Aki a másik edzőt, a kollégáját nem becsüli, az egyszerűen nem ért a szakmájához. Aktív koromban mindent megbeszéltem a másodedzőimmel, nem beosztottként kezeltem őket. A „több szem többet lát” mondáshoz mindig tartottam magam. Egy értelmes ember egyébként sem fél a kritikától. Sőt, inkább azon gondolkodik, hogyan javíthatná ki az elkerülhetetlen hibákat. Emellett arra is figyeltem, ne röpiseket, vagy kosarasokat neveljek, hanem sportolókat, akik emberként is tisztességgel megállják a helyüket. A családomban két nagy érték volt: a kötelesség és az adott szó. Ezt próbáltam a tanítványaim felé is közvetíteni. Remélem sikerült.

Gabi néni soha nem mond nemet egy szakmai megkeresésre. Nem is olyan régen, egy zuglói óvodába kapott meghívást, ahol a röpis csoportnak kellett edzést tartania. A feladat természetesen nem fogott ki rajta, a csöppségek örömmel vettek részt a foglalkozáson. Arról pedig sejtelmük sem volt, hogy a játékos tornagyakorlatokba a legfontosabb részelemeket is elrejtette a kiváló szakember, aki szerint ebben a korban még korai fegyelmezni, az aktív jelenlét a legfontosabb. A gyermeknek éreznie kell, hogy szereti a tanára, vagy edzője és minden figyelmével felé fordul.

− Egyik alkalommal már a kapuban vártak, és egy furcsa kérdést szegeztek nekem: Gabi néni, nem tetszik óvónéninek jönni hozzánk? Hát az az egy még nem voltam, s ha fiatalabb lennék, még meg is próbálkoznék vele – jelenti ki teljes komolysággal dr. Kotsis Attiláné, s nincs is okunk kételkedni a szavában, hiszen mindenben benne van, ami sport.

A röplabdázók nemzetközi Hírességek Csarnokának máig egyetlen magyar női tagját – a férfiak közül is egyedül dr. Holvay Endrét érte hasonló megtiszteltetés hazánkból – az idén tavasszal megkereste az Egyesült Államokbeli Holyoke-ben székelő szervezet, hogy javaslataival járuljon hozzá az alapítvány hatékonyabb működéséhez, és a kiválasztás menetének tervezett reformjához. Dr. Kotsis Attiláné örömmel és legjobb tudásával válaszolt a felkérésre, s több más között, a kiszemelt edzők nemzetközi képesítésének szükségességéről, valamint a világversenyeken elért eredményeik besorolásával kapcsolatban fogalmazott meg ajánlást. Ám ami ennél is fontosabb számunkra, két új magyar tagot terjesztett a kuratórium elé, játékosként Szalayné Sebők Évát (posztumusz), edzőként pedig Hollósy Lászlót.

A tavaly évvégi Prima Primissa Díj átadóján több egykori játékosa is jelen volt, Danada Judit például Gabi néni neve hallatán azonnal sírva fakadt. A mesteredző is meglepődött, egy percig sem gondolta volna, hogy nő létére, röplabdásként országos szavazáson nyerhet. Egy labdarúgó és egy vívó előtt…

− Sokan szavaztak rám, s ez azt jelenti, sokan szeretnek. S nem edzőként, sokkal inkább emberként. Számomra ennél nincs nagyobb elismerés – mondja Kotsis Attiláné, akit születésnapján éljátékosain kívül azok is minden évben felhívnak, akik profi sportolók ugyan nem lettek, az életben azonban megállták a helyüket. Úgy, ahogy azt Gabi nénitől tanulták.

További korosztályos hírekRÖPLABDÁBANa sportági aloldalunkon.