Birkózás: Újfalvi Lili hanyagolja a stresszt

Újfalvi Lili az olaszországi Faenzában szerezte élete első érmét világversenyről, amely ráadásul egyből arany lett. A kecskeméti lány a 69 kilogrammosok mezőnyében nem talált legyőzőre.Újfalvi Lili az olaszországi Faenzában szerezte élete első érmét világversenyről, amely ráadásul egyből arany lett. A kecskeméti lány a 69 kilogrammosok mezőnyében nem talált legyőzőre.

Ugyanakkor még ő sem számított erre a bravúrra…

– Még mindig nem fogtam fel, hogy ez velem történt. Olyan, mintha álom lenne. Két hónappal ezelőtt, a második válogató után éreztem, hogy rettenetesen fáj a térdem. Kiderült, hogy nyáktömlő-gyulladásom van, és ezért egy hónapot ki kell hagynom. Az sem volt biztos, hogy el tudok indulni az Európa-bajnokságon, de úgy voltunk vele, megér egy próbát, mivel egész jó formába lendültem. Célom mindazonáltal annyi volt, hogy pontszerző helyen zárjak.

Így örült Újfalvi Lili a kadét Európa-bajnoki címnek  •  Fotó: UWW

– Az aranycsatáig vezető úton a lengyel Patrycja Slomskát és az orosz Anasztaszija Kozlovátis megverted.

–A sorsolást mindig a főtáblás mérkőzések előtti este tudjuk meg. Külön kértem az edzőimet, ne mondják el, kivel kerültem egy ágra, mert hajlamos vagyok ezen stresszelni. Reggel viszont elkezdtünk foglalkozni a lengyel lánnyal; néztük, hogyan melegít, és megbeszéltük, milyen taktikával megyek fel a szőnyegre. Ezután az orosz vetélytársam következett. A cél az volt, hogy a magassági előnyömet kihasználva felőröljem, és ez – ha nem is zökkenőmentesen, de – sikerült.

–Volt egy napod felkészülni a fináléra. Mire gondoltál az előtti este?

–Azt beszéltem a szüleimmel, hogy nincs mit veszítenem, amiért jöttem, már elértem, éppen ezért hanyagolnom kell a stresszt. Szerencsére sikerült. Tökéletesen tudtam koncentrálni, és betartottam az összes szakmai utasítást. Úgy vélem, ennek és akaratomnak köszönhetem, hogy kontinensbajnok lettem.

–2014-ben kezdtél birkózni. Gondoltad volna, hogy öt év múlva Európa tetején leszel?

–Eleinte nem az eredményekre koncentráltam, hanem arra, mennyire élvezem ezt a sportot. Amikor először mentem a terembe, rögtön magával ragadtak a gyakorlatok és a társaság. Az sem volt elhanyagolható, hogy le tudtam vezetni a felesleges energiámat. Ráadásul, ahogyan telt az idő, arra lettem figyelmes, hogy az osztálytársaim elkezdtek felnézni rám. Kétezer-tizenötben nyertem először országos bajnokságot, azt hiszem, akkor kaptam rá igazán a siker ízére, és azóta már a trófeák is motiválnak.

–Mit tartasz a legnagyobb erényednek, és miben kell még fejlődnöd?

– Szorgalmasnak és maximalistának tartom magam. Amit el szeretnék érni, azt mindig elérem. Úgy veszem észre, hogy gyorsan tanulok, így könnyebben sajátíthatom el azokat a fogásokat, amelyek szimpatikusak: például a bokára támadást vagy a válldobást – ezek a kedvenceim. Elégedetlen vagyok azzal, hogy túl keveset támadok lábra. Az Eb-n egyet sem csináltam, erőből és állóképességből oldottam meg a meccseket. Biztos, hogy változtatnom kell ezen, sokkal aktívabb birkózásra van szükség hosszútávon.

–Milyen célokkal vágsz neki július végén a szófiai kadét-világbajnokságnak?

– Természetesen örülnék az éremnek, ugyanakkor életem első vb-jén pontszerző hellyel is elégedett lennék.

Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.